Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)
6. szám - Szalai György: Öntözés-politika Magyarországon, 1937–1977
299 Öntözés-politika Magyarországon (1937-1977) Szalai György Gödöllői Agrártudományi Egyetem 2103. Gödöllő, Páter K. u. 1. Kivonat: A Szerző áttekinti a magyar öntözésügy törtenetét az 1937. évi Öntözési Törvény megalkotásától 1977-ig, amikor sok buktató után nyilvánvalóvá váltak az öntöző gazdálkodás feltételei és problémái a sajátos magyar körülmények között. A 40 éves korszakot öt időszakra felosztva elemzi az öntözés-politika célját meghatározó általános gazdaságpolitikai és mezőgazdasági termelés-politikai körülményeket. Vizsgálja és értékeli az öntözés-politika érvényesülését befolyásoló szervezési. irányítási, tcdinikai feltételeket Kulcsszavak: gazdaság-politika, termelés-politika, öntözés-politika, agrotechnika, öntözés-tedinika. kihasználtság 1. Bevezetés Az 1970-es évek közepére a mezőgazdasági vízgazdálkodással foglalkozó szakemberek számára nyilvánvalóvá vált, hogy azok az erőfeszítések amiket a megelőző évtizedekben a mezőgazdasági és vízügyi kormányzat az öntözéses gazdálkodás fejlesztése érdekében tett, s amit a magyar társadalom a cél megvalósítására áldozott, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A félmillió hektár közelébe emelkedett öntözhető terület csökkenése indult meg, a főművek részben, vagy egészben kihasználatlanok maradtak, aminek következtében az öntözőmüvek (fürtök, rendszerek, vízszétosztó berendezések, stb.) építésére fordított összegekből igen nagy hányad vált holt tőkévé, maradt ugyancsak kihasználatlanul. A helyzet kialakulása egy sor kérdést vetett fel, amelyeknek időszerűségét még különösen az is kihangsúlyozta, hogy míg az öntözéses gazdálkodás - a nagy beruházások ellenére - állandó nehézségekkel küzd, s az öntözés jelentősége sok mezőgazdasági vállalatnál kérdésessé vált, addig az öntözés nélküli gazdálkodás a megfelelő országos erőfeszítések hatására látványos eredményeket ért el. Ebben a helyzetben határozott úgy a Mezőgazdasággal Foglalkozó Mérnökök Nemzetközi Bizottságának (Cl GR) Magyar Nemzeti Bizottsága keretében működő Föld- és Vízhasználati Szakcsoport vezetősége (elnöke az idő szerint dr. Szigyártó Zoltán volt) 1977-ben, hogy a szakemberek széles körét bevonva munkabizottságot hoz létre a problémakör vizsgálatára, a felmerült kérdések megválaszolására. A Munkabizottság az eredményes elemző munka feltételének azt látta, ha nem csupán az adott helyzetet, hanem az öntözés magyarországi fejlődésének a folyamatát vizsgálja, a magyar öntözés-politika múltjának elemzésével halad a jelen felé és tárja fel a jelenségeket (CJGR, 1978). Ennek az elemző munkának az alapvető szempontjai a következők voltak: - Az öntözés-politika, azaz az öntözés gazdaság-politikája a mezőgazdasági termelés-politika szerves része, meghatározó feladata ugyanis a mezőgazdasági termelés biztonságának fokozása, a hozamok növelése. Ugyanakkor az öntözésügy fejlesztése érdekében szükséges különleges országos intézkedések (rendeletek, törvények) és az öntözés széleskörű alkalmazásához mind állami, mind vállalati szinten szükséges beruházások, az alkalmazott agrotechnika és öntözési technika kölcsönhatásai, az öntözéses gazdálkodás bevezetése és az öntözés üzeme során megoldásra váró, szervesen összekapcsolódó mezőgazdasági és vízügyi feladatok, s bizonyos speciális infrastrukturális igények egyúttal indokolják e politikának - a megfelelő kapcsolatokat szem előtt tartó - önálló vizsgálatát is. - Az öntözés a mezőgazdasági vízgazdálkodás és ezen keresztül a vízgazdálkodás komplex feladat-együttesének is része. Ily módon fejlesztése csak a mezőgazdasági vízgazdálkodás, illetve az országos vízgazdálkodás fejlesztésének a keretében oldható meg. - Az alkalmazható öntözéspolitikát alapvetően befolyásolja az ország természetföldrajzi helyzete. Csapadék viszonyaink, talajadottságaink lehetővé teszik az öntözés nélküli növénytermesztést is. Földrajzi adottságaink a nagy öntözőrendszerek helyéül a Tisza völgyét determinálják. Ilyen körülmények között az öntözés célja tehát vagy az aszálykár elleni (helyi) védelem, vagy a magas terméshozamok időjárástól független folyamatos biztosítása, vagy vízigényes növények hazai termesztési lehetőségeinek, speciális ágazatok (pl. vetőmagtermesztés) felfejlesztésének megteremtése lehet. - Egy meghatározott időszak öntözés-politikáját döntően befolyásolja a termés biztonsággal, hozam növeléssel, illetve egyes a fentiekben említett speciális célokkal összefüggő országos igény, ami a hazai fogyasztástól, az export céloktól és az import szükségletek alakulásától függ. Emellett befolyásolja a rendelkezésre álló vízkészlet, a termelőerők fejlettségi szintje, a rendelkezésre álló öntözési technika. -Az öntözés-politika érvényesülését (időről-időre különböző súllyal) meghatározza: - az öntözés országos irányításának szervezettsége, - a rendelkezésre álló öntözési technika és agrotechnika összhangja, - a mezőgazdasági vállalatok érdekeltsége, - a mezőgazdasági vállalatok nagysága és működésük stabilitása. A következőkben az e szempontok szerint végzett 1977-es munkabizottsági vizsgálat eredményeit, megállapításait foglaljuk össze a címben jelzett korszak különböző időszakainak öntözéspolitikájáról, ill annak érvényesüléséről.
