Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)
5. szám - Karádi Gábor–V. Nagy Imre: Veszélyes hulladékok kezelése
KARÁDI G. - V. NAGY I.: Veszélyes hulladékok kezelése 293 6.2.2. A semlegesítési elsősorban savas, vagy lúgos szennyvizek kezelésére használják (pl. ínész hozzáadása savas szennyvízhez, vagy széndioxid keverése lúgos szennyvízzel). 6.2.3. A vegyi ülepílést a veszélyes anyag vegyi reakció révén törlénő kivonására alkalmazzák. így pl., mivel e nehéz fémek kivonása fúgg a pH értékétől, ezért a pH szabályozása révén a nehéz fémek oldhatósága csökkenthető, és a keletkező pelyhek a szennyvízből kiülepíthetők. Jellemzésként bemutatjuk a 6.3. .ábrát (USEPA, 1980). 2 3 « 4 9 1 « 9 IÚ II IJ ÍJ H pH 6.3. ábra Az oldott fémek és a pH érték kapcsolata 6.2.4. A vegyi redukció-oxidáció (redox) jól alkalmazható a veszélyes anyagok vegyi kezelésében. Közismert, hogy az oxidálás az elektronok ionból, atomból, vagy molekulából való kivonását jelenti, nu'g a redukció az ellenkező folyamat, tehát az elektronok számának megnövelését jelenti. Példaként említjük, hogy a galvanizálás folyamatában gyakran használnak kéndioxidot, mint a hexavalens krómot redukáló anyagot. Ekkor 3 S0 2 + 3 H 20 -> 3 H 2S0 3 2 Cr0 3 + 3 H 2S0 3 Cr 2(SO^) 3 + 3 H 20 így a króm oxidációs állapota + 6-ról + 3-ra redukálódik, míg a kén + 4-ről + 6-ra oxidálódik. Hasonló eredmény érhető el higany, ólom, ezüst, PCB és nem telített hidrokarbonok esetében is. Szennyvizek ciántalanítása klór betáplálása, azaz két lépéses oxidáció útján oldható meg: NaCN + Cl 2 + 2 NaOH -> NaCNO +2 NaCl + H 20 2 NaCNO + 3 Cl 2 + 4 NaOH -» 2 C0 2 + N 2 + 6 NaCl + 2 H 20 A redox módszer alkalmazható benzol, fenol, a legtöbb organikus anyag, arzén, vas és mangán esetében is. 6.3. Biológiai tisztítás A biológiai tisztítási eljárás mikroorganizmusok főleg baktériumok - segítségével lebontja a szerves szennyező anyagokat és széndioxidot, vizet, valamint új baktérium sejteket termel. A mikroorganizmusoknak a lebontáshoz szénre és energiára van szükségük, (amelyeket a szennyező szerves anyag szolgáltat), és e folyamat nitrogént és foszfort is igényel (aerobikus esetben oxigén is szükséges). A folyamat a pH-ra és hőmérsékletre érzékeny. Tapasztalatok szerint a veszélyes szerves anyagok többsége biológiai eljárással tisztítható, azonban folyékony szennyező anyagok esetén a biológiai tisztítás a teljes folyamatnak csupán egy lépését képezi. Ennek megfelelően a teljes folyamat blokkdiagrammja a 6.4. ábra szerint jellemezhető. \Sietmyezett folyadék\ 4| Biológiai tisztítás \ i Iszapkezelés Fizikai kezelés (vízlelaiités, besürí<(ülepilés, szűrés, adtés, hamvasztás) szorpció) 4 1 Végleges tárolós Tisztított víz 6.4. ábra A biológiai tisztítás folyamata 6. 4. Helyszíni biológiai tisztítás A helyszíni, terepi biológiai tisztítást a talaj és a talajvíz tisztítására alkalmazzák ú.n. mikroorganizmus telepek létesítése révén. Erre a célra használható: - a meglévő természetes mikroorganizmus telep tápanyaggal való dúsítása, - a laboratóriumban kitenyésztett új mikroorganizmus telep betáplálása. A helyszíni biólógiái tisztítást elsősorban a TCE (triklóretilén), PCE (tétraklóretilén) és az 1,2-diklóretilén típusú szennyeződések kivonására használják. A folyamatot a 6.5. ábra szemlélteti.
