Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

5. szám - Marton Lajos–Szanyi János: Kelet-magyarországi pleisztocén üledékek geostatisztikai vizsgálata. 2. A rétegek közötti átszivárgás területi meghatározása

MARTON L. - SZANYI J.: Kelet-magyarországi pleisztocén üledékek. 247 várható értéknél nagyobb átszivárgást kapunk, ez a változat nem zárható ki. A táblázat második b.) oszlopa alatt szereplő terület esetén az In T - a

k változat kizárandó, mivel nem tételezhető fel, hogy 24 millió m

3/év vízkivétel mellett nem lenne átszivárgás az alsó vízadóba. Az In T + cr

k eset eredménye lehetséges. A táblázat c.) oszlopa a teljes vizsgált területre számított értékeket tartalmazza. Mivel nem ismerjük pontosan a vízkivétel mértékét, két különböző becsült értékkel számoltunk (ci és c

2 oszlop), de bármely más víztermelési mértéknél is könnyen kiszámítható a W(F) felületi hatás. Ennél a változatnál az In T+ o

k esetben számított értéket kell elvetni, mivel ilyen mértékű átlagos átszivárgások nem lehetségesek. Az In T - a

k változat eredményei lehetségesek. Fentiekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a valóságos esetekben mindkét irányú eltérés lehetséges, de általában szűkebb tartományban, mint az elméletileg számított variancia, feltéve, hogy a terület nagysága hidrogeológiailag értékelhető méretű, azaz az alkalmazott módszernél eléri a legalább néhány tíz négyzetkilométer kiterjedést. Megfogalmazhatjuk, hogy a bemutatott módszerrel meghatározott T transzmisszívitási és W(F) felületi hatás értékek nem csak a statisztikailag legvalószínűbb mennyiségek, de ténylegesen is a legelfogadhatóbb értéknek tekinthetők. 2. táblázat Eltérő nagyságú területek 1986. évi felületi hatásai a T szórásának figyelembe vételével. (A valószínűtlen értékeket árnyalással jelöltük) Változat a.) b.) c,.) c

2.) Változat In T lnT+tr

k lnT-CT

k In T lnT+u

k lnT-a

k In T lnT+a

k lnT-<r

w In T lnT+CT

k lnT-<r

k Terűlet (km

2) 41 41 41 676 676 676 2550 2550 2550 2550 2550 2550 Q(term)-Q(F) Mm

5/év 13,74 24.29 12,11 5,24 9,22 23,60 -0,34 -77,77 -8,25 -0,34 -77,77 -8,25 Q(term) Mm

J/év 19,99 19,99 19,99 24,0 24,0 24,0 28,0 28,0 28,0 32,0 32,0 32,0 Q(F) Mm

3/év -6,25 4.30 -7,88 -18,76 -14,79 -0,34 -28,34 -105 77 -36,25 -32,34 -109,78 -40,25 -W(F) mm/év -152,3 iiü -192,2 -27,7 -21,9 -0,5 -11

T1 -41,5 -14,2 -12,7 ÉÉÉÉÉt -15,8 6. Az eredmények értékelése Már előző tanulmányunkban megállapítottuk, hogy a transznusszivitásnak a kitermelt vízmennyiséggel közel arányos mértékű megnövekedése az áramlás geometriájának megváltozásával és a felső vízadó rétegekből történő átszivárgással magyarázható. Jelen tanulmányunk ezt a megállapítást számszerű adatokkal támasztja alá, és a rétegek közötti nagymértékű átszivárgást igazolja. Átszivárgás a rétegek között az emberi beavatkozás előtt, természetes állapotban is volt. Az alsó-pleisztocén vízadó összlet vízvezető képessége nagyobb, mint a felette levő vízadóké, így az hatalmas természetes drénrendszernek fogható fel, amely a vizsgált területről nagy víztömegeket szállít lassú szivárgással az Alföld más tájegységei felé. Ennek következtében területünkön a pleisztocén összletben a csapadékból történő táplálás miatt a mélységgel szisztematikusan csökkenő piezometrikus szinteket találunk, ami egyben bizonyítéka is a be- és a rétegek közötti átszivárgásnak. Az átszivárgás mértéke az emberi beavatkozások következtében szignifikánsan megváltozott. Ismeretes, hogy a negyedkor vége óta a terület minden vize a helyszínen lehullt csapadékból pótlódik, annak helyi beszivárgási, a talajvizet tápláló mértéke azonban nem azonos az itt kimutatott, az alsópleisztocén rétegre vonatkozó mértékkel. A számított átszivárgási intenzitások meghaladják a korábbi ismereteink alapján várható mértékeket. A rétegvíz-áramlás fő iránya ÉK-DNy. Közvetlenül a II. vízműteleptől északra, valamint Hajdúsámsonban 400-600 mm/év átszivárgási intenzitást kaptunk, Pallag, Haláp és Vámospércs környezetében is 200-250 mm/év az átszivárgás mértéke. Ez négyzetkilométerenként 200-600 ezer m

3/év vízmennyiség átvitelét jelenti a "vízműves" rétegbe. A 2. táblázat b.) oszlopában közölt számítások szerint nem zárható ki az ennél kisebb (kb. 80 %-os) mértékű felületi hatás realitása. Ennek a nagy mértékű - rétegek közötti - átszivárgásnak a talajvízállásra gyakorolt hatása külön vizsgálat tárgya lehetne. Közvetlen kapcsolat ugyan nem mutatható ki a "vízműves" rétegből való vízkivétel és a talajvízállás között, vizsgálatunk csupán a középső vízadóból történő átszivárgásra vonatkozik. Azonban a középső vízadó rétegből szintén rendszeres (ipari), a felső vízadóból pedig mezőgazdasági és lakossági vízkivétel történik, ezek együttes hatása megjelenhet a talajviz helyzetének alakulásában. Fokozott óvatosságra int bennünket az a tény, hogy a az utóbbi 20 évben átlagosan 3,5 - 4-szeresére növekedtek a talajvízszint és a vízműves réteg nyugalmi szintje közötti hidraulikus gradiensek a vízmű és a debreceni Nagyerdő városközeli környezetében, a lefelé történő szivárgás mértéke pedig ezzel egyenesen arányos. Ez indukálója lehet egy, a talajvízszint alakulását befolyásoló folyamatnak, amiről már jelzéseket adtunk (Marton, 1996). Egy, a DunaTisza közén végzett kutatás ezzel egybevágó eredményei méginkább erősítik azt a véleményt, hogy az emberi beavatkozások hidrológiai hatásaival behatóbban kell foglalkozni. Az AT1KÖFE-V1TUKJ (1995) jelentése többek között megállapítja, hogy a Duna-Tisza közén a talajvízszínt utóbbi években tapasztalt süllyedéséért mintegy 50 %-ban a rétegvíz kitermelés a felelős. A kapott eredményeknek olyan interpretációja is van, hogy a terület geológiai adottságaiban, nevezetesen a