Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

5. szám - Marton Lajos–Szanyi János: Kelet-magyarországi pleisztocén üledékek geostatisztikai vizsgálata. 2. A rétegek közötti átszivárgás területi meghatározása

244 mUKOMJWAI NU^L.UN I IVy/. //.I1VI'..\S/,. A megszokott jelölési rendszertől eltérően a térképezési gyakorlatban az EOVX irány a függőleges tengelyt jelenti, ennek megfelelően az EOVY értékek az abszciszszán találhatók. Hasonló módon számítható a többi oldalon is a be- és kiáramló vízhozam: QyCB = -JTITA(HC - HB) (in) (4b) QXCE = (Hc - HE) (in) (4c) Q,DC = -*]TZT<{HO - Hc) (out) (4d) A be- és kiáramló víztömegek egyenlegéből kapható a C cellára vonatkozó Q

C vízhozam-többlet vagy hiány: Qc=QLN- Qout = QVCB + QxCH - (QVAC + QxDc) = = -yffrt\(Hc - HB) - Vnrl(//c - HE )+ +ylTCTi(HA - Hc) +JTZT*(HD - Hc) (4) Miután fentiek szerint a (Qj

n - Qout) mennyiségeket számítjuk, a (2)-ből következik: Qtn — Qout = Qtítemelt — Q(F) = Q(lf) (5) A Qftty felületi hatásként megjelenő vízhozam fenti értelmezés szerint mind a rétegek közötti átszivárgást, mind a mesterséges vízkivételt - amennyiben van ilyen tartalmazza. A területegységre vetített W felületi hatás: Wc = Qc / Area = Qc / a

2 (6) Amennyiben a=1000 m oldalhosszúságú hálóelemeket alkalmazunk, és Q m

3/nap, a terület m dimenzióban van megadva (mint esetünkben), a felületi hatás: W = 365Qc /1000

2 (m/év) vagy W = 365Qc /1000 (mm/év) (6/a) (6/b) A 4. ábrán bemutatjuk egy 2600 km

2 kiterjedésű területen a (4) egyenlet szerint számított, az alsópleisztocén vízadó rétegre vonatkozó felületi hatásokat mm/év dimenzióban az 1986. évre meghatározva. A jobb értelmezhetőség érdekében a 5. ábrán egy szűkített, 25 x 25 = 625 km

2 kiterjedésű területen láthatjuk ugyanezt, amely egyben a következő fejezet értelmező ábrája is. A jelzett területen a W fajlagos hatás kerekítve -700 és + 1200 mm/év között változik. Ez a hatás az (5) kifejezés szerinti értelmezésben olvasandó, azaz az egyenlet jobboldalán levő két mennyiség különbsége. (Ahol nincs vízkitermelés, magát az átszivárgási intenzitást adja.) Miután a 4. ábra jelöléseivel nem kapható részletes tájékoztatás a felületi hatásról, a 6. ábrán kontúrvonalakkal adjuk meg a számított átszivárgási intenzitást -5 és -700 mm/év tartományban, a pozitív értékek elhagyásával. Pozitív értékek (5) szerint ott jelentkeznek, ahol a vízkivétel meghaladja az átszivárgó vízmennyiség mértékét, azaz átszivárgás ott is történik. I I L (2QOOO ÜMM BIOOOO V3COOO MOOOO B4&000 WOOOO MUOd >60000 >65000 070000 4. ábra. Az alsó-pleisztocén "vízműves" réteget érő \Vfelületi hatások mértéke 1986-ban 4. A felületi hatás számítása területi blokkokban Amennyiben rendelkezésünkre áll a transzmisszivitási mező, egy-egy részterület átlagos átszivárgási intenzitását az előbbieknél egyszerűbb módon, kevesebb gépi számítással, gyakorlatilag szoftver nélkül is meghatározhatjuk. A megoldás elméletileg hasonló az előbbihez, azzal a különbséggel, hogy nem az egyes cellák, hanem a nagyobb terüld kontúrvonalam boés kiáramló vízmennyiségeket számítjuk, cs ennek egyenlegéből határozzuk meg a felületi hatásokat. Ehhez csak a kontúrvonalak mentén kell isnernüuk a T transzmisszivitási ót ékeket és a hidraulikai gradienseket. Átszivárgási intenzitás a területi blokkok átlagában 1986-ban Kvantitatív hidrológiai számításainkat kétdimenziós kvázi-permanens síkáramlás feltételezésével végeztük. Az "A", "B"..."E" jelű sarokpontokkal jelzett blokkok (5. ábra) kontúrfelületein (amelyek tetszőleges alakúak lehetnek) be- és kiáramló vízhozamok és a kitermelt vízmennyiségek egyenlege a (2) szerint számítható. W(F) - 7 mm/év tovr D4«E* C4 b< ábra 2«0000MOOOO A1=B1-C1-01"E1 W(F)-4fl mnvlív