Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

1-2. szám - 3-4. szám - 4. szám - Nekrológ

231 Nekrológ Eszéky Ottó 1945 - 1997 52 éves korában, évekig tartó, súlyos betegség után, alkotó korszakában érte a korai halál. A területi vizgaz­dálkodás, a hazai vízrajzi munkák ismert és megbecsült személyisége volt. 1945. január 3-án született Pécsett, s ugyanott hunyt el 1997. január 25-én. Már főiskolai hallgató korában megkezdte élethivatá­sául választott tevékenységét. Az 1965. évi nyári dunai árvízvédekezés tapasztalatai nyomán 1967-ben kerültek napirendre a gátak hullámverés elleni fokozottabb vé­delmének elméleti és gyakorlati kérdései. Eszéky Ottó készítette el akkor azokat a grafikus segédleteket, ame­lyek e sorok írójának munkáiban még 30 évvel később is fölhasználhatók lehettek a Duna árvízi biztonságának jellemzésére. A bajai főiskolán több hallgatói pályázat díjának elnyerése, majd kiváló minősítésű diplomájának megszerzése után a pécsi, Dél-Dunántúli Vízügyi Igaz­gatóságnál helyezkedett el, ahol a területi vízügyi szer­veknél azokban az években megindult vízrajzi tevékeny­ség megszervezésében és ellátásában kapott kulcsfölada­tokat. Eszéky Ottó a vízrajzi föladatok mindegyikében ma­radandó, és a szakterület továbbfejlődését szolgáló ered­ményeket ért el. Ez nemcsak saját igazgatósága műkö­dését, hanem a mérnökképzést is érintette. 1969. és 1995. között a Bajai Vízgazdálkodási Főiskola, a Buda­pesti Műszaki Egyetem, valamint svéd, osztrák, német e­gyetemek, a VITUKI-UNESCO posztgraduális tanfolya­ma mérnök-hallgatói részére rendezett hidrometriai mé­rőgyakorlatok vezetőjeként számos bel- és külföldi víz­rajzi szakember magas szintű képzését segítette. Az egy­kori magyar műszerkészítő, Hajós Sámuel méltó utóda­ként 1970-ben újfajta, mechanikus idő-szabályozóval fölszerelt vízhozam-mérő műszert alkotott, amelynek később - a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság szak­embereivel együttműködve - elektronikus változatát is elkészítette. Tökéletesített emellett beszivárgás-mérő, il­letve bukós vízhozam-mérő berendezéseket is. A vízjá­rást regisztráló műszerhálózat ellátása mellett a hó-vi­szonyok és a talajfagy mérését önállóan tervezett épít­ményekkel tette rendszeressé igazgatóságának működé­si területén. Lászlójfy Woldemár munkásságának eredményeként terjedt el hazánkban is, határainkon kívül is az a műsza­ki hidrológiai szemlélet és módszertan, amelynek szelle­mében Eszéky Ottó a néhány évvel ezelőtt ugyancsak tragikusan elhunyt Virág Mihállyal együtt elkészíthet­te igazgatóságának vízrendszerét jellemző hidrológiai-, árvízi-, és vízkészlet-viszonyait jellemző házi kiadvá­nyát, amelyet Csermák Béla módszere szerinti, térképes, rétegvonalas ábrázolás is kiegészített. Újdonság volt eb­ben a kiadványban a hidrológiai statisztika korszerű módszereinek alkalmazása - nemcsak a vízjárást jellem­ző átlagok hanem a szórások értékeinek meghatározása és ábrázolása is, - amely tudományosan is magas szín­vonalat képviselt. Eszéky Ottó még 50 éves sem volt, amikor előreha­ladó, súlyos betegsége miatt kénytelen volt nyugdíjba vo­nulni, bár erejétől függően még igyekezett segíteni szű­kebb hazája, a Dél-Dunántúl hidrológiai viszonyainak tudományos föltárását. Három évtizedes munkásságával méltó társává vált a magyar vízrajz alkotó mérnökeinek! Dr. Zsuffa István

Next

/
Oldalképek
Tartalom