Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

1-2. szám - 3-4. szám - 4. szám - Rosza Péter–Józsa János–Rákóczi László–Bakucz Péter: A görgetett hordalékmozgás… 1. rész

222 HIDROLÓGIAI KOZLÓNY 1997. 77. ÉVF

. 4. SZ. hálását. A szemeloszlási görbe időbeli és vertikális változására vonatkozóan is végeztünk méréseket. Az alapvető fogalmak jelentésének tisztázása végett megemlítjük, hogy hordalékmozgás vizsgálata során statikus egyensúlynak tekintjük a tulajdonképpeni mozgásmenles állapotot, tehát amikor a hordalékmozgás megszűnik. Ilyenkor nagyon gyakran megfigyelhető a páncélozódott, stabil felszíni réteg, melyről a későbbiekben még lesz szó. Dinamikus egyensúlyról akkor beszélünk, amikor hordalékmozgás van, de a meder hordaléktározása állandó, tehát sem kiniosódás, sem feltöltődés nincs tovább. Természetesen mindkét fent említett állapot csak viszonylag állandósult hidraulikai viszonyok közölt maradhat fenn hosszabb ideig. A kísérleti eszköz és n mérőberendezések Mint már említettük, a kísérleteket a wallingfordi hidraulikai kutatóintézet legnagyobb billenthető csatornáján végeztük. A csatorna anyaga beton, viszonylag sima felülettel, teljes hossza 20 m, ebből a mérésekre 12 ni hasznos hosszt használtunk fel, teljes szélessége pedig 2.44 m. A vízhozam 0.5 l/s pontossággal volt beállítható 2 l/s-tól kb. 100 I/s-ig. A beépített keresztszelvény (2. ábra) téglalap, szélessége 65 cm, a vízmélység általában 6 és 10 cm között volt. Több ún. "futamot" hajtottunk végre, melyek között volt páncélréteg kialakítás, valamint finom hordalék mozgatás. Az esést 0.4 és 0.8 %o között változtattuk, a vízhozamot pedig 15 l/s és 60 l/s között. Két fajta mederanyag került beépítésre: először egy 1 mm-től 12 mm-es szemnagyságig terjedő, széles szemeloszlású 5.5 mm közepes átmérővel, majd egy 8.5 inni közepes átmérőjű, viszonylag egyöntetű összetételű. UUinin I75iihii 2. ábra. A csatorna mintakeresztszelvénye (A széles szemeloszlású anyagunkat úgy kevertük ki, hogy annak szemeloszlása (5. ábra) ugyan méretben eltolódva, de alakban hasonlítson az elterelés utáni Öreg Dunából vett minták szemeloszlásához.) Mindkét mederanyagon áramoltattunk 0.8 mm átmérőjű nagyon homogén összetételű finom homokot, melyet a csatorna felső végére szerelt adagolón jutattunk az áramlásba mindannyiszor 4.17 g/s-os hozammal. A csatorna alsó végén egy fenékürítő alá szerelt hordalékfogóval gyűjtöttük össze az eltávozott anyagot, melynek pontos tömegét rendszeres időközönként mérni tudtuk, tehát a kimenő hordalékhozamot is számíthattuk. 0.1 10 100 mm 3. ábra Egy, a csatorna felett gördíthető mérőhíd is a rendelkezésünkre állt, amelyen vízszín-inérő tűt, sebességmérő szárnyat, lézeres letapogató fejeket is elhelyezhettünk, amelyekkel a mederfelszín hossz-szelvényeit határozhattuk meg. A mérőhíd és minden műszere számítógéppel állt összeköttetésben, amely részben automatikusan a hossz mentén cm-es pontossággal volt képes rögzíteni a mért adatokat. Sikeresen kipróbáltuk az ún. Prestoncsövet (a Pitot-cső átalakított változatát), amellyel közvetlenül fal-, illetve fenék menti csúsztatófeszültséget tudtunk mérni. Erről az eszközről különlegessége miatt még bővebben is fogunk szót ejteni. A felületi rétegek részletesebb vizsgálata céljából a szemeloszlási-görbe meghatározásra viaszos felületi mintavételezést alkalmaztunk, amelyet szintén a későbbiekben fogunk részletezni.