Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

1-2. szám - 3-4. szám - 3. szám - Kovács Kálmán: A XX. század végének vízgazdálkodása a Tisza szabályozás tükrében

114 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997. 77. ÉVF. 3. SZ. még több, mint 80 ezer főt foglalkoztattak. Ez 1990-rc 70 ezer főre, 1995-re pedig 30-35 ezer főre csökkent. Profiltisztítás történt a vízügyi igazgatóságoknál. A végrehajtott szervezet korszerűsítés keretében a konvertálható kapacitások és a kapcsolódó szakemberek önálló jogi személyiségű Kft-be kerültek. így a vízügyi szolgálat - a jogállamiság követelményeinek megfelelően - hatósági tevékenységében tiszta szervezetté vált, de ezzel és a gazdasági helyzetnek és környezetnek megfelelően spontán leépüléssel - létszáma az 1990. évi 20 ezerről 5 ezer fő alá csökkent. Ebből ma kb. 3.500 főre tehető a védekezési szervezetbe beosztható létszám. A létszám előző időszakban bekövetkezett jelentős csökkenése a következő években már nem lesz ilyen ütemű, ugyanakkor tendenciájában erősödni fog a magasabb képzettségűek aránya az összlétszámon belül. A létszámváltozás következtében a vízkárok elleni védekezés feladatait - a szakmai alkalmasság és a területi érdekeltség érvényesítésével - a korábbi saját erős védekezés helyett "társadalmasítani" kell, amelyhez megfelelő képzési-oktatási kell rendszeresíteni. 2.9. Minőségügyi feladatok a vízgazdálkodásban A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény az állam feladatává teszi a vízimunkák és vízilétesítmények műszaki tervezésével, kivitelezésével, továbbá üzemeltetésével összefüggő szabályozási feladatok ellátását, valamint az állam vízgazdálkodói tevékenységének körében felmerülő egyes feladatok irányítását, ezen belül pedig a szabályozását. E feladatok tekintetében a törvény felhatalmazza a Kormányt, és a vízgazdálkodás állami szervezetét felügyelő minisztert a vonatkozó szabályok és szabályzatok kiadására (külön is említve, egyebek között a vízgazdálkodás országos és területi rendjének szabályozását). így a kormányzatnak megfelelő felhatalmazása van a szükséges szabályozási - minőségügyi feladatok ellátására. E munka keretében korszerűsíteni kell az országos szakmai szabályzatokat; meg kell fogalmazni és felállítani a szabványosítás korszerű rendszerét; új alapokra kell helyezni, a szakmai kamarához telepíteni az akkreditálás egyes feladatait. A vízügyi tervező, kivitelező, üzemeltető szervezeteknek alkalmazniuk kell az ISO 9000 szabványt, valamint a környezet-tudatos menedzsment szerinti minőségbiztosítási rendszereket. Összességében a vízügy jelenlegi minőségügyi szabályozottságának műszaki tartalma, műszaki követelményei sok tekintetben rendezett, korszerű, továbbfejlesztésére a szellemi kapacitás rendelkezésre áll, de a minőségügy intézményrendszere és költségvetési finanszírozása megoldásra váró feladat. 2.10. A vízgazdálkodás kiemelt feladatai az Európai Unióhoz való csatlakozásra való felkészülés folyamatában A vízgazdálkodási feladatokat és azok ellátásának körülményeit a Kárpát-medence természeti, gazdaságföldrajzi és politikai viszonyai, az országhatárok által megosztott vízgyűjtőkön felmerülő gondok kezelésének lehetőségei, továbbá a nemzetközi egyezmények (Helsinki Konvenció, Szófiai Konvenció ) is befolyásolják. A nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés kialakult egyeztetési fórumai a határvízi egyezmények alapján működő határvízi bizottságok, továbbá a vízügyi igazgatóságok rendszeres kapcsolatai. Fontos, megoldandó feladat a határvízi egyezmények megújítása, illetve megkötése és a nemzetközi együttműködés integrációs jellegű kiteijesztése jogi, műszaki és gazdasági területeken az EU társulási szerződésben a vízgazdálkodásra meghatározott elvek (előírások, a műszaki szabályozás harmonizálása, kutatás-fejlesztési bázis korszerűsítése, vízminőség-védelem) figyelembevételével. Az országhatárokkal érintett jelentősebb vizeknél (vízrendszereknél) meg kell teremteni az érintett országok által közösen működtetendő szervezetek létrehozásának lehetőségét. Általános követelmény a környezetbarát anyagok, technológiák alkalmazása, illetőleg a természetvédelmi szempontok, követelmények figyelembe vétele a vízgazdálkodás teljes vertikumában. A fejlesztéseknél - a jelenlegi gyakorlattal szemben az azok hasznában, használatában érdekeltek, érintettek előzetes vagy utólagos anyagi részvételét erősíteni szükséges. Javítani kell a fejlesztések elfogadtatását az érintett területek lakosságával is. Magyarország vízgazdálkodását az Európai Unió szempontjából értékelve megállapítható, hogy a jogharmonizációt, a vízgazdálkodási feladatok szervezeti struktúráját, a lakosság ellátottságát, a vízgazdálkodási tevékenységeket megalapozó adatgyűjtéseket, adatforgalmat és az ezekre épülő tudományos-kutatási tevékenységet, a művek kiépítettségét illetően megfelelünk az európai elvárásoknak, sőt bizonyos területeken (pl. vízkárelhárítás) a fejlettséget tekintve Európában a legkorszerűbbek közé tartozunk. A magyar vízgazdálkodás fejlesztésével kapcsolatos elvárások a következőkben foglalhatók össze: - meg kell teremteni az országhatárokkal metszett vízgyűjtők egységes kezelését; - biztosítani kell a kizárólagos állami tulajdonból kikerülő vagyon (az üzemközi és üzemi művek) működtetésére a szervezeti feltételeket, érdekeltségi alapon, elsősorban is a jubileumát ünneplő társulati mozgalom újjászervezésével és megújításával. - elsősorban a piacgazdaság általános követelményeiből fakadnak azok az elvárások, amelyek a közszolgáltatást végző regionális gazdasági társaságok átalakítására, a privatizációs lehetőségek vízi közszolgáltatásokban való megteremtésére, a közszolgáltatást végző szervezetek integrációjának megindítására irányulnak; - a teljes vízgazdálkodásra meg kell fogalmazni és be kell vezetni a minőségbiztosítás EU szabványokhoz igazodó rendszerét. Irodalom Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon. Tankönyvkiadó, Budapest, 1960. Korbély József: A Tisza szabályozása. Debrecen, 1937. Lászlóffy Woldemár: A Tisza. Vízi munkálatok és vízgazdálkodás a Tisza vízrendszerében. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. A kézirat beérkeett: 1997. március 1.