Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

100 A nyíltvízi állapot állandósulása (Szubatlanti, Fagus vegetációs fázis, 2 500 - cc. 700 év B.P.) A tó vízmélysége fokozatosan növekedett, a nyíltvízi hínárok közül a Myriophyllum spicatum L., M. verticillatum L., Polamogeton natans L., P. perfoliatus L, uralkodott (Miháltzné Faragó M. 1983). A víz minősége az említett asszociáció, valamint a diatdma flóra (pl. Ropalodia gibba (E.) O. Miill.) alapján mező- és cutrof között váltakozott. A mai vegetációkép kialakulása (A Quercus uralomra jutása, cc. 700 év. B. P. -tői napjainkig) A medencében a Pediastrumok uralma, a nyíltvízi hínárfélék jellegzetes társulása (Myriophyllum spicatum L., Potamogeton perfoliatus L., P. natans L.) lett jellemző (Kárpáti I. - Varga Gy. 1978). A tó legmagasabb vízszintjét és legnagyobb vízfelületét ebben az időszakban érte el (Bendefy L. 1969). A megnövekedett víztömeg mezotroffá vált. Hirtelen és nagymértékben elterjedtek a Botryococcus-ok és eltűntek a Pediastrum-félék és újból megjelent a Zygnemataceae. A korábban említett hínár állomány is megnövekedett. Később ez a vegetációkép megváltozott, a Botryococcus barunnii Kützg.-V a Pediastrum boryanum (Turp.) Menegh. uralkodása váltotta fel. A diatoma flórában a Melosira granulta (E.) Ralfs^ megritkulása, a Navicula scutteloides W. Sm. és a Melosira arenaria Moore tartós jelenléte újbóli trofitás-növekedést jelzett (Herodek S. 1988, PonyiJ. 1977, Vörös L. - Vizkeleti É. - Tóth F. - Németh 1. 1983). Összefoglalás A Keszthelyi medencében, a pannóniai s.l. korban oligohalin, míg a többi részmedencében csökkentsósvizi állapot uralkodott. A posztglaciálisban létrejött vízborítás rendkívül sekély sőt időnként beszáradó volt. Az 1 in mély körüli, főként mezotrof állapotú víz a felmelegedés időszakaiban sem vált tartósan cutrofTá és 18° C-nál magasabb hőmérsékletűvé. Az eddigi vizsgálataink alapján, a Keszthelyi medence fejlődéstörléntc nagy mértékben elkülönült a többi részmedencékétől és inkább a Kis-Balatonéhoz hasonlót valószínűsít. A pleisztocén és holocén határán a terület szárazulattá vált, így a Kis-Balatonnal való összekötetése is feltételezhetően megszakadt. A Keszthelyi-öböl területe újra vízzel bontottá a Boreálisban vált, amely egyben az első erőteljes eutrofizálódás és vízvirágzások időszaka is volt. A tó lcgsekélyebb az Atlanti időszakban volt, a Szubboreálisban a részmedencék egyesülésével az öböl ismét összekötetésbe kerülhetett a Kis-Balatonnal. A legnagyobb vízmélységet és később újabb, erőteljes eutrofizálódást a Szubatlanti ban ért el, valószínűleg, emberi hatásokra (földművelés, a Sió megépítése és tönkretétele, stb ). Köszönetnyilvánítás A dolgozatunkhoz nyújtott értékes adatokért köszönetünket fejezzük ki Oroszné Hajós Máriának és Szűrömmé Korecz Andreának. Az eredmények eléréséhez szükséges anyagi támogatást a Magyar Állaim Földtani Intézet és az 550. sz. OTKA témapályázat biztosította. Irodalom Bendefy L - V. Nagy 1. (1969): A Balaton évszázados partvonalváltozásai. - Műszaki Könyvkiadó, Budapest Cserny, T. (1994): Laké Balaton (Hungary). In E. Gierlowski-Kordesch & Kelts, K. (eds), Global Geological Record of I.ake Basins. Vol. 1 Cambridge Univ. Press, pp. 395-399. Cserny, T. - Nagy-Bodor, E.- Hajós, M. (1991): Contributions to the sedimentology and evolution history of Laké Balaton. In Pécsi, M.Schweitzer, F. (Eds.): Quatemary environment in Hungary. Studies in Geography in Hungary 26, (pp. 75-84). - Akadémiai Kiadó. Geel, Van B. (1978b): Preliminary report on the history of Zygnemataceae and the use of their spores as ccological markcs. - Proc IV. InL Palytiol. Conf. I-ucknow. Gulyás P. (1983): KGST Biológiai Módszerek. - Vízügy Hidrobiológia 12. VIZDOK Herodek S. (1988): Eutrophication of the l.ake Balaton. - Laké Balaton research and managemenL 31-58. Kárpáti /.- Varga Gy. (1978): Bioindikátor vízi makrofitonok kutatása a Balatonban I. elterjedési viszonyok. - Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Keszthelyi Mezijgazdaságtudományi Kar Közleményei XXI.9. Kovács M. (1992): A Balaton növényzetének vizsgálata 1900-tól napjainkig. - 100 éves a Balaton Kutatás. Tihany XXXIII. hidrobiológus napok 62-68. Lóczy L. 1913): A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telcpedésc. - A Balaton tudományos tanulmányozásnak eredményei I. köt. l.rész. 1. szakasz: - Magyar Földrajzi Társaság Balaton-bizottsága. Miháltzné Faragó M. (1983): Palynológiai vizsgálatok a Balaton fenékmintáin. - Magyar Áll. Földtani Intézet Évi Jelenése 1981-ről 439448. Marosi S. - Szilárd J. (1981): A Balaton kialkulása. - Föld. KözJ. 29./ 1056.1-30. PonyiJ. (1977): A Balaton biológiai változásai. - Búvár 3. 107-113. Vörös L- Vizkelely É. - Tóth F. - Németh 1. (1983): Trofitás vizsgálatok a Balaton Keszthelyi medencéjében 1979-ben. - Hidrológiai Közlöny 390. Zólyomi B. (1953): Die Entwicklunggsgeschichte der Vegetation Ungars seit dem letyten Interglazial. - Acta. Biol. Acad. Sci. Hung. 4. 367430. Zólyomi B. (1995): Opportunities for Pollen Stratigraphic Analysis of Shalow laké Sediments: the Examplc of I,ake Balaton. -GeoJoumal 36. 2/3. pp. 237-241. Abstract: The Geological Instilutc of Hungary has been performing the geological investigation of Laké Balaton since 1981. In the framc of this study 33 boreholes have been penetrated into lhe laké botlom. Complex geological analysis of the related samples has been completed. Paleontologtcal tests were aimed at throwing light on the time of the formation of the continuous water tahle and reconstructing the lake's history of evolution. Particular attention was taken on the changes in water quality during its evolution. The results of the analysis gave us an opportunity to trace changes in relatíve water depth, trophic conditions, pH and water temperature from the beginning of its existence as well as changes in climatc and the vegetation in the lake's surroundings and to define the beginning of humán interferencc. This paper draws up a picture on the most significant aspects of its history of evolution and changes in the water cover of Keszlhely-bay upon the data yielded by the Tó-31 standard drilling. In Keszlhely-bay and in other side-basins oligohaline and brackish water environments prevailed, respectively, during the Pannonian s.l. period. Water cover cstablished in the post-glacial period was extremely shallow with periodical drying. The mainly mesotroph, around 1 m dcep water has not become eutroph and warmer than 18° C for a prolonged time even in the warmer periods. In the transition between Pleistocene and lioloccne the arca was dry land. The area of Keszlhely-bay was inundated again in the Boreal highlighting simultaneously the first era of strong eutrophication and abundance of water plants. The shallowest water level is associatcd with the Atlantic period. Side-basins were united in the Subatlantic period. The deepest water levei in the bay was achieved during this time. Renewed eutrophication occurred later, presumably as a result of humán influence (agnculture, construction ofthe Sió-canal and its deslruction etc.).