Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

1. szám - Papp Ferenc: Gondolatok a Körösök vízrendszerének 1966–1995 közötti árvizeiről

PAPP F.: A Körösök 1966-1995 évi árvizei 53 akkor meg alig ismert fogalmak voltak. Máig hét Velencei-tó víztömegének befogadására alkalmas szükségtározó épült és az építkezés, valószínű még folytatódik - ha emberfeletti erőfeszítések árán is, de mindig megteremtettük a Körösök lakosságának azt az alapvető biztonságot, hogy az árvizek nem söpörtek el falvakat, nem követeltek emberéletet. (Mindjárt hozzáteszem, a jövőre ez nem elég!) Mindezt természetesen a lakosság együttműködésével és áldozatvállalásával értük el. Nem kis dolog ez, ha viszonyítom Európa más országainak emberek életét követelő árvízi katasztrófáihoz. Örülnék, ha a mai ifjabb nemzedék majd úgy emlékezne ránk, hogy méltó módon adtuk tovább a kapott örökséget. Van mire alapozniuk azt a célkitűzést, amely dr. Lotz Károly miniszter úr ópusztaszeri beszédéből kisugárzott. A beszéd kifejezte a kormányzat nézetét, törekvéseit is: "A télen levonult árvíz, az elmúlt fenyegetés természetesen számvetésre készteti a kormányzati és önkormányzati szen'eket. Jól csoportosítjuk-e erőinket? Kellően felkészültek vagyunk-e a hasonló feladatok eredményes ellátására?" Egyértelmű igenlő válasz ma még nem adható, hiszen a jelen cikkben hivatkozott esetek az ennek esetleg ellentmondó tényeket is igazolják. Mindjárt hozzátehetem azonban, hogy az határozottan állítható: a felkészültség nagyjában-egészében adott, s az árvízi biztonság a mondottak szerinti szemléletváltással megteremthető, illetve lényegesen javítható. A jövőre vonatkozóan tehát többet, nagyobb biztonságot vár a Körösök térségének lakossága, amely megújult tartalmú célkitűzéssel teremthető meg. Ehhez szeretnék néhány gondolattal járulni. Át kell értékelni a tározók töltésére vonatkozó olyan előírásokat mint: - "Feltöltési módként robbantásos megoldás jöhet szóba azzal a szigorú feltétellel, hogy a töltés egy előírt küszöbnél mélyebben nem rongálódik meg." - "Tározásra csak abban az esetben kerülhet sor, ha a Fekete-, vagy a Fehér-Körösön levonuló árhullám várható tetőző vízállásai oly mértékűek, hogy a kiépített töltések koronájának meghágásával kell számolni." A decemberi árvédekezés is bizonyította ezen előírások merevségét, és azt sugallja, hogy a védelemvezető szakmai kompetenciáját és a kormánybiztos döntési felelősségét a töltésátvágások szükségének megítélésénél ilyen előírásokkal nem érdemes befolyásolni. Helyette javítani szükséges a döntés és felelősség összetartozásának tartalmát és összhangját. Ez alatt azt értem, hogy a töltésátvágás - szükség- és vésztározó nyitása - helyének, idejének, módjának meghatározására a javaslattétel a védelemvezető feladata (hatásköre) legyen, a döntés meghozatala pedig a kormánybiztosé. A végrehajtás és az azt követő, helyes itéletü döntések sorozata a védelemvezető feladata. Értelemszerűen, az előbbi a kormánybizottság, az utóbbi a területi bizottság illetékes személyeinek bevonásával, valamint a rendelkezésükre álló szakmai háttér bevonásával gyakorolja jogkörét. Lényeges, hogy a védelemvezetői elhatározás és a kormánybiztosi döntés között idő minél rövidebb legyen, mert itt az óráknak is jelentősége van. Túl kell lépni azon is, hogy a jövőben más földrészek emberéletet követelő árvízkáraihoz viszonyítva méijük sikereinket. Ennél többre érdemes a Körös-völgy lakossága mind a hazai, mind a határon túli vízgyűjtőn. Az utóbbin - Nagy György szerint - műszaki szempontból mintegy 630 millió m

3 tározási lehetőség kínálkozik. (Több mint 15 Velence-tavi víztömeg). Szakmai toleranciával és szorosabb nemzetközi együttműködéssel arra kell törekedni, hogy a természetadta potenciális lehetőségből minél több jól működő árvízi tározó valósuljon meg. Felbecsülhetetlen érték ez, amelyből mindkét ország lakosságára árvédelmi biztonsági előny származhat. Napjainkban amikor életminőségről beszélnek a társadalomtudományok képviselői és a politikusok, száműzni kell az árvíz okozta stresszt és az életminőség faktora kell hogy legyen az ártérben élő lakosság nyugalma, az árvízi élet- és vagyonbiztonság. A lakosságnak azt a fajta nyugalmát kell megteremteni - a növekvő árvízi fenyegetettség ellenére - ami volt az általam önkényesen hivatkozott negyven év alatt. Mivel nem építhető abszolút biztonságot jelentő védtöltés, ezért a fő védvonalak mögött meg kell teremteni a második védvonal rendszert (lokalizációs vonalak, vésztározásra kijelölt területek, szükségtározók ...), mert csupán ez adhat elvárható biztonságot. Semmit nem bízhatunk az események szerencsés összejátszására. Kétséget kizáró, hogy kedvezőtlenebbre változott az árvizek természete, s feltételezhető, hogy ez a folyamat tovább tart, ezért javaslom, hogy az idézet három évtized ár\'édekezési tapasztalataival, a lakosságot érintő árvédelmi biztonság prioritásával a távlati fejlesztési tervek átértékelését is. Egyetlen példával érzékeltetem. Csökkenthető-e a lakott terület szempontjából az a biztonság, amelyet a természet az általa létrehozott "gyulavári deltával" korábban adott? Hiszen itt 1966-ban még 138 millió ni

3 árvizet vésztároztak. Helyén 1980-ban - más kevésbé lényeges szempontokért - már csak 75 millió m

3 szükségtározót építettek. (Az ilyen fejlesztés praktikusabbá teheti a tározást, a védekezést, de nem növeli a lakosságot érintő árvédelmi biztonságot.) Szeretném hangsúlyozni, hogy az átértékelésnek nem az eddigi fejlesztések kritikája kell, hogy legyen a célja, hanem a tényekkel alátámasztható változásokhoz történő igazodást, végső soron: nagyobb biztonságú stratégiát szükséges eredményeznie. A távlati tervek átértékelése a területet jól ismerő árvédekezési tapasztalattal rendelkezők feladata. A döntéshozók (önkormányzatok) erénye ebben az, hogy nem tesznek egyenlőség jelet a lakosság árvédelmi biztonsága és egyéb érdekek (vadászat, üdülés...) közé, mint korábban - hanem az emberi élet, valamint az ember által alkotott értékek védelmét helyezik mindenek fölé. Ha így fog történni, akkor nem is fizettünk nagy árat a folyók decemberi figyelmeztetéséért. Minden anyagi áldozat megtérül, és az átélt félelem elmúlik, ha a lakosság azt fogja tapasztalni, hogy a töltések és egyéb árvízvédelmi művek oltalmában ismét nyugodtan élhet. Elismeréssel szólok c helyen dr. Szlávik Lajos mérnök árvízi szükségtározók tervezését és üzemeltetését