Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

6. szám - Hollósy Miklós–Fekete Jenő–Horváth Kornélia–Ratkai Tünde–Morovján György: Olajszennyezés eredetének meghatározása kombinált módszerekkel a Ráckevei Duna-ágon

369 Olajszennyezés eredetének meghatározása kombinált módszerekkel a Ráckevei Duna-ágon Ilollósy Miklós Fekete Jenő Ratkai Tünde Horváth Kornélia Morovján György 1029. Budapest, Műszaki Egyetem Általános cs Analitikai Kémiai Tanszéke, Páfrány u. l/A 1111. Budapest, SzL Gellért tér 4. Kivonat: Az olajszennyezések eredetinek eldöntésére a szerzők új módszert dolgoztak ki. Ennek lényege, hogy a nagy hatékonyságú folyadék-kromatográfiás "ujjlenyomatot" az olaj minSségo határozza nteg. A módszer alkalmazása választ ad arra a kérdésre is, hogy a szennyezés újkelctű-c, vagy hosszabb idejű vándorlás után kerQlt-c a vízbe. A mérési módszerek - gravimetria, gázkromatográfia, nagyhatékonyságú folyadék-kromatográíia - alkalmazásával a szennyezés nagyságát és a szennyezés időpontját, hogy friss, vagy régebbi eredetű-e a szennyezés, becsülni lehet, amire a szakirodalomban eddig nem lehetett példát találni. A módszer újszerűsége abból ered, hogy Ifibb irányú megközelítést tartalmaz, és a gyakorlati tapasztalatokat felhasználva tud az olajszennyezés eredetére következtetni. Kulcsszavak: olajszennyezés, vízminőség-védelem, Ráckevei-Soroksári Duna-ág. Bevezető megjegyzések A Ráckevei-Duna a magyar Duna-szakasz második legnagyobb mellékága. A Duna-ág mintegy 58 km hoszszú, amelyből 11 km a főváros, 47 km pedig Pest megye területére esik. A Duna-ág alsó és felső végén torkolati művekkel lezárt, a Duna vízállásától lüggetlenül szabályozható vízszintű vízfolyás. A felső torkolati mű a Kvassay vízbeeresztő zsilipből, hajózsilipből és vízerőműből, az alsó a szabályozható, vízlccresztésre is alkalmas tassi hajózsilipből áll. E műtárgy csoportok építéséjf, a századfordulón határozták cl. Létesítésüket az addig gáttal szinte teljesen elzárt Duna-ág clmocsarasodásának veszélye, a hajózhatóság, az árvizmcnlcsítés, valamint a vízszin-tartás igénye lette szükségessé. A régi természetes Duna-ágból keletkezeit mesterséges "tó" mintegy 14 km

2 felületű, és 15-40 millió m

3 víztömegű. A Duna-ág kedvező természeti adottságai, zsiliprendszerekkel biztosított, irányítóit vízforgalma lehetővé leszi a vízgazdálkodási feladatok, üdülési és sportolási igények kielégítését. Természetes vízgyűjtője a fővárosi és Duna-ág menti csapadék- és belvizeknek. Kapcsolatban van a Duna-völgyi belvíz- és öntöző rendszerrel, ily módon jelentős nagyságú további terület belvizének elvezetését, illetve öntözővízzel való ellátását teszi lehetővé. Vízforgalmát a Kvassay-zsilipnél beeresztett, s a Icksi-zsilipnél leeresztett másodpercenkénti 15-40 m

3 vízmennyiséggel biztosítják az igények szerint. Vizét az öntözés mellett halastavak vízellátására, ipari vízkivételek számára is hasznosítják. A Duna-ágat nagy vízfelülete, hosszú, tagolt partvonala, a fővároshoz való közelsége, kedvező vízhőmérséklete, gazdag növény- és állatvilága alkalmassá teszi a vízparti üdülés, fürdés, a vízi sportok számára. Területi elhelyezkedése miatt ugyanakkor természetes befogadója a térségben keletkező ipari- és települési szennyvizeknek. Ahhoz, hogy a Duna-ág maradéktalanul kielégíthessen valamennyi hasznosítási igényt, elsősorban a víz minőségének védelme, illetve annak a lehetőség szerinti javítása szükséges. A Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság, majd a Közép-Duna völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség vízminőség-vizsgáló laboratóriuma, illetve mérőállomása több, mint 20 éve vizsgálta rendszeresen a Duna-ágat, kétheti gyakorisággal, négy jellemző ponton. A vizsgálatok gyakoriságát és a mintavételi helyeket szükség szerint, pl. rendkívüli vízszennyezések esetén sűrítették. Rendkívül súlyos olajszennyezés történt a Duna-ágon 1994. február 11-én, amelyet a Közép-Duna völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség munkatársai észleltek a Gubacsi Idd felett a pesti oldalon. A helyszíni vizsgálat során sikerült a szennyező-forrást lehatárolni. A Kisdunapart 3. sz. alatti, volt Éptek, azután Kordax rt. által bérelt telephelyről a felszíni csapadékgyűjtő csatorna- kifolyón keresztül olajjal szennyeződött a Duna vize. A telephelyen vasúti tartálykocsikból szénhidrogén származékok lefejtését végezte a Kordax rt., mely tevékenységét a Közép-Duna völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség azonnali hatállyal felfüggesztette, és harmadfokú vízminőség-védelmi készültséget rendelt el. Ezt követően a Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság műszaki biztonsági szolgálata a csapadékvíz elvezető csatorna-hálózat kifolyóinál lokalizálta az olajszennyezést. A terelő falakkal lezárt Duna-ág zárt vízfelületéről folyamatosan történt az olaj leszívatása, majd a lefölözött olajos víz szeparátorokkal való szétválasztása. Olajszennyezések elhárításánál a szennyező-forrás crcdelének felderítése alapvelő. Fontos feladat továbbá a vízzel fizikai kapcsolatban lévő talaj olaj-tartalmának meghatározása. Tanulmányunkban leírjuk, hogy a gravimetriás és gázkromatográfiás olaj-meghatározási módszer alkalmazása mellett nagy hatékonyságú folyadékkromalográfiát is alkalmaztunk. A fluoreszcens detektálással egybekötött, fordított fázisú frlyadék-'.romatográfiávaJ az extrahált olajok "ujjlenyomatát" határoztuk meg. A friss olajszennyezés ujjlenyomata (komponenseloszlása) lényegileg különbözik a régitől, így lehetőség nyilt a szennyezést okozó olajról megállapítani, hogy viszonylag friss, vagy már régebbi eredetű-e.