Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
6. szám - Zsuffa András: Földrajzi hidrológiai atlasz szerkesztése
ZSUFFA A.: Fő l dia)Z i hidrológiai atlasz hiszen a felhasználónak kell minden vízfolyás forrástól torkolatig való szakaszát kijelölnie. A Horton-fcle vízfolyás-kategorizálást Schumm és Sírahler egyértelmű algoritmusa a hidrológiai gyakorlatban is felváltotta. Ezt az egyértelmű algoritmust a program használja és a képernyőn is ábrázolja Az ugyancsak egyértelmű Shrccvc kategorizálást a program opcionálisan szolgáltatja, amely alapján bármely szelvény fölölti forrásszám leolvasható Az egyes különböző kategóriájú vízfolyás szakaszok összegeinek és a vízgyűjtő-területnek a hányadosai a vízhálózat-sűrűség részletes, árnyalt jellemzésére alkalmas paramétereket adnak. A különböző kategóriájú vízfolyás szakaszok vízgyűjtőn belüli számának, illetve ezen szakaszok összhosszainak hányadosa szolgáltatja a Nováky-féle vízhálózat-szabályossági mutatót. 7. ábra. (Nyabarongo, Ruanda, Afrika) A különböző alaktényezők számításánál a Hortonféle, a vízgyűjtő súlypontján keresztül menő leghosszabb és legrövidebb átlók hányadosaként meghatározóit alaktényező számítása bonyolult programozási feladatot jelentett. A súlypontot az elsőrendű momentumok alapján számítottuk, numerikus integrálással. Itt problémát jelentett, hogy az ckvidisztáns felosztás pontjai természetszerűleg nem estek egybe a vízgyűjtőt határoló poligon csúcsaival. Az integrálási változó tengelyével kis szöget bezáró szakaszok esetén a lineáris interpolációval nem volt probléma, viszont a derékszöghöz közeli esetekben arra is fel kellett készülni, hogy a határoló poligonnak több csúcsa is beleesik a dx szélességű téglalapba. Ez nem nehéz akkor, ha a metszéspontok az elemi téglalap szemben lévő oldalain vannak, dc gondol okoz, ha a poligon ugyanazon az oldalon lép be és ki. 361 További probléma a konkáv poligonok kezelése, itt azonban egyszerű megoldást ad, ha a tengelytől számoljuk a metszéspontokat, ui. minden páratlan számú után belső terület következik, a párosak után külső. Nehezítene a feladatot, hogy - éppen a konkáv esetek miatt minden egyes dx esetében az összes szakasz egyenesének metszéspontját meg kellett keresni és ezek közül természetesen csak a poligonon rajta lévő metszéspontokat figyelembe venni. A területszámítást a súlypontszámítással párhuzamosan végezve ugyanezen algoritmikus problémákat ismételten nem kellett megoldani. Az átlók meghatározása a következőképpen történt: A halár-poligon minden egyes csúcspontjából a súlyponton keresztül egyenest fektettünk, megkerestük ezen egyenes és az összes határoló szakasz egyenesének metszéspontját. Ezek közül csak azokat vettük figyelembe, ahol a metszéspont a poligonon rajta voll. Konkáv esetben adódhatott több metszéspont is, ezeket külön vizsgáltuk. Kiválasztottuk a legrövidebb és a leghosszabb átlót. Kellően rövid határoló poligon élhosszak esetén az algoritmus a legrövidebb átmérő kiválasztásánál elhanyagolható numerikus hibát véthet csak. A vízgyűjtő kerülete és az azonos területű kör kerülete közötti arányt adó Gravélius-féle formatényező meghatározása, illetve az azonos területű ós kerületű téglalap oldalhosszainak számítása egyszerű képletek programozásátjelentette. A körhöz közel álló, 1,128-nál kisebb Gravélius-tényezővel jellemzett vízgyűjtők esetében az egyenértékű téglalap nem értelmezhető, ekkor a program ezt jelzi. 8. ábra A vízgyűjtő-területek egyesítése
