Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

6. szám - Gilyénné Hofer Alice: Nagy tavak együttműködő tározó-rendszerének szimulációs modellezése

GILYÉNNÉ HOFER A.: Nagy tavak tározérendszerei 347 Összegezve tehát: fajlagosan a legnagyobb eredménynövekedést a Balaton felső szabályozási vízszintjének Iin.-ig 100 cm-re történő felemelése jelentené, az alapváltozathoz képest a vízszinttartási biztonság 8,2 %-kal nőne. Amennyiben lehetőség van rá, érdemes lenne a tó felső szabályozási vízszintjét 105 cm-re felemelni I-IV.ig, ebben az esetben az előbbiekhez képest 4,7 %-os, az alap-változathoz képest 12,9 %-os biztonság javulás várható. A további vízszint-^melcsek már fajlagosan kisebb eredménnyel kecsegtetnek. 3. 3. A harmadik modell A modell alapján készült számítógépes programot az 1988-1990-es időszak adatsoraival futtattuk le, három döntési változatra: a. Az első döntési változatban az 1990 évi vízigényés tározó adatok, a Balaton és a Kis-Balaton I. tározójának jelenleg érvényes szabályozási vízszint-tartománya, az 1988-1990 évi észlelt ill. rekonstruált vízhozamés párolgás adatok szerepelnek (3. táblázat). b. A második döntési változat annyiban tér el az előzőtől, hogy a Kis-Balaton felső szabályozási vízszintjét 20 cm-rel magasabbra veszi fel a januártól májusig terjedő időszakban (mint ahogy az a valóságban is történik, hogy a nyári hónapok fokozott párolgására és vízigényeire jobban felkészüljenek). Ezzel a Kis-Balaton vízhasznosítási célra igénybevehető hasznos térfogata 1,7 millió m

3-ről 4,4 millió m

3-re növekszik, 2,7 millió m

3-es térfogat többletet biztosítva. c. A harmadik változat megegyezik az első változattal, de a Kis-Balaton II. ütemének üzembe helyezését is feltételezi. A két tározó együttes térfogata ebben az esetben 75,4 és 96,0 millió m

3 határok között változhat, átlagos felülete 70 km

2. Ebben az esetben a hasznosítható tározó-térfogat mintegy 21 millió m

3-t tesz ki, de párologtató felülete is megnő. A futtatások eredményei a vizsgált időszak minden egyes hónapjára tartalmazták: - a vízgyűjtőkről az egyes Balaton tómedencékbe jutó vízmennyiségeket, - a Balatonban szabályozás nélkül kialakuló, ill. a vízszinttartási előírások alapján szabályozott vízszinteket a hónap végén, - az egyes Balaton-medencékben létrejövő vízmennyiségeket a vízszintek kiegyenlítése ill. szabályozása nélkül, ill. azok után, - az egyes Balaton-medencék közötti vízforgalmat, - a Balatonból a IV. tómedencén keresztül történő vízleeresztést,. - valamint az egyes vízgyűjtő területekre a vízigénykielégítés időbeli biztonságát, azonkívül a Balaton vízszint-tartásának időbeli biztonságát is. Az első és második döntési változat eredményeinek összehasonlításából látható volt, hogy a Kis-Balaton felső szabályozási szintjének megemelése kis mértékben emeli a Balaton vízszintjét, ill. az I. tómedencéből a II. tómedencébe átadott vízmennyiséget, de a Balaton vízszint-tartási biztonságára nincs lényeges befolyással. A 3. változatot összevetve az előző két változattal, szembetűnt a párolgási veszteség hatása. Míg a Kis-Balatonból a Balatonba leadott vízmennyiség (a megnövekedett tározó-térfogat miatt) a téli hónapokban megnő, a nyári hónapokban érezhetően lecsökken, a Balaton vízszint-tartási biztonságát is kis mértékben csökkentve. Ezt a három futtatást csak első közelítésképpen mutattuk be itt, szemléltetve a modell működő képességét. A részletes vizsgálatokra a regionális döntés-támogató rendszerrel kapcsolatos kutatás következő fázisában kerül majd sor. 3. 4. Az eredmények értékelése A modellek gyakorlatban történő alkalmazását illetően azt állapíthatjuk meg, hogy a másodikként kialakított modell utóélete a leggazdagabb. Az első modellel a kialakításakor számos döntési változat lett megvizsgálva, azonban az újabb problémák felmerülésekor már az időközben elkészült második (a valóságos folyamatokat sokkal hívebben követő) modell került alkalmazásra. A harmadik modell viszont még azért nem került a kipróbáláson túli gyakorlati alkalmazásra, mivel az azt tartalmazó modell-rendszer részletes kidolgozása még nem ért véget. Az elsőnek kialakított modellel előzetes becslést lehetett adni 1981-ben arra vonatkozóan, hogy a mekkora összkapacitású Balatonnal együttműködő tározó-rendszerre lenne szükség a Balaton vízgyűjtőjén az 1990-re becsült vízigények elfogadható mértékű kielégítésére. Ezen kívül a Balaton szabályozási vízszintje megemelésében rejlő lehetőségek becslésére is jó iránymutatásul szolgált. A harmadik modell egy nagy tavakra kidolgozott - és a Balatonra aktualizált - regionális döntés-támogató modell-rendszer (Jolánkai, 1993.) részeként jött létre. Ez a modell-rendszer magába foglalja a nagy tavak vízgyűjtőjét és magát a tómedret is. Az ezekben lejátszódó vízmennyiségi és vízminőségi folyamatokat követi nyomon, és ily módon képes megbecsülni különböző döntési változatok várható vízminőségi és vízmennyiségi hatásait. A szerző által kidolgozott modell célja az volt, hogy egyegy döntési változat esetére folyamatos havi vízmennyiség adatokkal lássa el a több változós dinamikus havi tóvízkészlet- és anyagmodellt a vízminőségi szempontból indokolt számú tómedencére vonatkozóan. Mivel a modell-rendszer részletes kidolgozása még folyamatban van, ennek a harmadik modellnek - a működő képességét bemutató alkalmazásán kívül - egyéb felhasználásáról még nem lehet beszámolni. A másodikként kialakított modell gyakorlatban történő hasznosulását illetően Antal Gábor tanácsos, a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság vízgazdálkodási osztályvezető helyettese az alábbi értékelést adta (Székesfehérvár, 1996): "A szimulációs modell 1983-ban került kidolgozásra a VITUKl-ban. A kidolgozáshoz az 1920-1980 évi vízmérleg adatokat használták fel, maji a későbbi futtatások során az adatsor egyre bővült, egészen 1992-ig. A modellben a különböző - valós és feltételezett - vízigényeket lehet felvenni, meg lehet változtatni a vízigények kielégítésének preferencia sorrendjét, a tó vízszintszabályozási tartományát stb. A változtatások hatását a