Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

6. szám - Gilyénné Hofer Alice: Nagy tavak együttműködő tározó-rendszerének szimulációs modellezése

OILYÉNNÉ HOFER A.: Nagy tavak Uroz6rend.i7.crci 345 1DOX \ r"— U 7/ vY\\ \ \ Nn 1 ! • i ! > 1 ' i] 17. ábra. A Kis-Balaton üzembe lépésének becsült hatása, ha az kb. 25 millió m

3 vízhasznosítási célú tározó-térfogattal rendelkezik A későbbiek során felmerült az az igény, hogy a KisBalaton védőrendszer vízszintjét - az élővilág védelme érdekében - állandó szinten kellene tartani. Ily módon nem nyerünk vízhasznosítási cclra tározó-térfogatot, viszont a megnövekedőit vízfelszín többlet párolgási veszteséget okoz. 1990-ben ezért megvizsgáltuk a Kis Balaton II üteme üzembe lépésének hatását (VITUKI, 1990). Az 1985 óta üzemelő Kis-Balaton I. ütemének évi többlet-párolgása kb. 6 millió ni

3, az I. és II. üteme együtlesen ennek mintegy háromszorosára, kb. 17 millió m

3-re tehető. A szimulációs vizsgálatok az 1990-ben érvényes peremfeltételek mellett, dc a hosszú távon várható települési vízigények feltételezésével (4. táblázat) 69 éves idősort (1921-1989) felhasználva történtek. Az credmények azt mutatták, hogy a Kis-Balaton négyszeresére növekedett párolgási vesztesége miatt a Balaton vízszinttartási biztonsága a Kis-Balaton II feltételezett üzembe lépésével 2,4 %-kal csökkent (18. ábra), a kritikus augusztusi havi átlagos vízállás deficit pedig 7 cmről 8 cm-re nőtt. A Kis-Balaton II. üteme tizembe lépésének várható hatása a Balaton vízigényeinek kielégítésére A társadalmi igények preferencia-sorrendje megváltoztatásának hatása A kommunális vízigények jövőben várható jelentős növekedése miatt felmerült az igény a Balaton vízkészletére vonatkozó társadalmi igények modcllbeli preferencia-sorrendjének megváltoztatására. Mivel a Balaton vízminősége és az üdülési szempontok egyaránt a tó minél magasabb vízszintjét kívánnák meg a legkritikusabb nyári időszakban, szükségessé vált a sorrend első két tagjának felcserélése. Ez azt jelenti, hogy a továbbiakban a Balaton alsó szabályozási vízszintjének biztosítása megelőzi a korábban elsődlegesnek tekintett kommunális vízigények kielégítését. (Ehhez a változathoz módosítani kellett a számítógépes programot.) Egy 1990 évi vizsgálat során (VITUKI, 1990) az 1990-ben érvényes peremfeltételek mellett (4. táblázati 69 éves idősort (1921-1989) felhasználva, csupán a kommunális vízigényt változtatva futtattuk le a modellt a régi és az új prefcrcncia-sorrcndckkcl. A vizsgált rendszer tartalmazta a Kis Balaton I. és II. ütemét is, azonban annak egy rcsze sem lett igénybe véve a vízkészletek tározásához, csupán vízclvonóként szerepelt - többlctpárolgási veszteségei miatt. A prefcrcncia-sorrcnd megváltoztatása a Balaton vízszint-tartási biztonságában 1,4 %, 2,2 % ill. 4,7 %-os javulást eredményezett. A többi eredmény-mutató is nőtt - a kommunális vízigény kielégítésének rovására. Természetesen annál nagyobb volt a különbség, minél nagyobb kommunális vízigény szerepelt a vizsgálatban (19. ábra). \ « XÜÍCÍIÜ rtt M»W 80•1 ! í 1 1 ! il 19. ábra A preferencia sorrend megváltoztatásának hatása a Balaton vízigény kielégítési biztonságaira - rövid távú kommunális vízigény esetén A Balaton különböző időhorizontokra becsült kommunális vízigényeinek várható hatása A Balatonból kielégítendő kommunális vízigények mennyisége a jelenlegi évi 16 millió m

3-ről közép távon, 2000-rc 22 millió m-re, hosszú távon, 2010-re 53 millió in

3-re nő a becslések szerint (4. táblázat). Az 1990-ben érvényes peremfeltételek mellett (4. táblázat) 69 éves idősort (1921-1989) felhasználva végeztük el a szimulációs vizsgálatokat. A vizsgált rendszer tartalmazta a Kis Balaton I. és II. ütemét is, azonban az csupán vízelvonóként szerepelt. A szimulációs vizsgálatok az új preferencia sorrenddel történtek (VITUKI, 1990). A különböző vízigények várható itatása jobb megítélése végett először egy olyan döntési változat került lefuttatásra, amelyben egyáltalán nem szerepel vízigény. Az az eredmény adódott, hogy a Balaton alsó szabályozási vízszintjét akkor is csak a vizsgált hónapok 88,8 %-