Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
6. szám - Gilyénné Hofer Alice: Nagy tavak együttműködő tározó-rendszerének szimulációs modellezése
GILYÉNNÉ HOFER A.: N»gy Uvric UrozórciKfazcrei 343 %-os biztonsággal - lcnnónck kielégíthetők, ami elfogadhatatlan, - S = 170 x 10 6 m 3 eredő hasznos tározó-térfogat esetén R várható értéke eléri a 99%-ot, - S = 100 x 10 6 m 3-hez R = 86%-os (maximális bányászati vízelvonás idején 80%-os) vízszint- és vízigénykielégítési biztonság tartozik, vagyis első becslésként elképzelhető, hogy egy kb. ilyen ősszkapacitású megfelelően működtetett tározó-rendszer a Balatonnal együttműködve gyakorlatilag elfogadható mértékben képes biztosítani az J v (1980-ban távlati becslésként előállfi) vízigények kielégítését. 13. ábra. A hipotetikus tározó térfogata (S) és a vízkészlet-gazdálkodási rendszer működésének mulatói közötti kapcsolat (Első pillanatra úgy tűnik, hogy ekkora összkapacitású tározó-rendszer létesítéséhez megvannak a topográfiai, hidrológiai adottságok. A folyamatban lévő Kis-Balaton rekonstrukció 75 km 2-cs vízfelületet hoz létre. Ha feltesszük, hogy - az elsődleges vízminőség-védelmi^ funkció biztosítása mellett - 0,5 m-es vízjáték irányozhat tó elő mennyiségi víz-készlet-gazdálkodási célra, ez önmagában kb. 40 x 10 6 m 3-es tározóleret jelentene. Valamivel kisebb lehetne az ugyancsak előirányzott nagybercki tározó térfogatának hasznosítható része (OVH, 1979). A Jolánkai Gy. és társai (1976) általjavasolt Jaba-völgyi tározó hasznos térfogata 120 x 10 s m 3 lenne.) A 13. ábra T(S) vonalai a Sión mcdcröblítés, hajózás, angolna fogás stb. céljára szükséges vizercsztésck clégségcsségének megítéléséhez szolgálhatnának támpontul. Az eredmények értékeléséhez hangsúlyozni kell, hogy a szimuláció során - mint ez a 3/c ábrán is látható - előfordulhatott a szabályozási vizszinttartomány alsó határának megsértése, annak ellenére, hogy a modell a szabályozási vízszint tartomány betartásának elsőbbséget biztosít a vízhasználók igényének kielégítésével szemben. (A felső határ megsértése a modell szerkezetéből következően nem fordulhatott elő.) S = 100 * 10 6 m 3-es hipotetikus tározó-térfogat esetén pl. a szimuláció 600 hónapjából 9 hónapban (mindannyiszor júliusban és augusztusban) süllyedt a tóvizállás a szabályozási tartomány alá. A balatoni szabályozási vízszint emelése, mint kombinatív lehetőség Az /< = 85 %-os biztonságot nyújtó S = 100 * 10 6 m 3 hipotetikus tározó-térfogattal való megoldáshoz főzött gondolatokat tovább szőve: ez a vízmennyiség elvileg a Balaton-tó 590 km 2-es víztükrű medrében mintegy AH = 0.17 m vastagságú vízrétegként is tározható lenne. Ez csetben nem okozna párolgási többlet-veszteséget, míg a vízgyűjtőn létesített S = 100 x 10 6 m 3 össztérfogatú tározók - 5 m átlagos vízmélységgel és 0,60 m/évnyi átlagos párolgással számolva - 12 x 10 6 m 3/év-nyi vízkészlet veszteséget okoznának, ami a távlati vízigény évi összegének csaknem 20%-a. Elvileg felvetődhet tehát a kérdés, hogy nem lenne-e megoldható, ill. gazdaságosabb, ha az említett R = 86%os vízigény-kielégítést biztosító S - 100 x 10 6 m 3-nyi vízkészletet nem a vízgyűjtőn létesítendő tározó-rendszerben, hanem - a szabályozási vízszint-tartomány felső határának 0,17 m-es megemelésével - a tómederben tároznánk. Az e kérdéssel kapcsolatos korábbi vizsgálatok (Hampel 1973) alapján úgy tűnik, hogy ez nem lenne járható megoldás a Balaton-víztükör megemelésének káros hatásait elhárító műszaki beavatkozások aránytalanul költséges volta miatt. Elképzelhető persze kombinált megoldás is, amikor t. 1. a 100 x lo 8 m egyik részét a vízgyűjtőn, másik részét - kisebb mértékű viztükör-cmelésscl - a tómederben tároznánk. E lehetőségek behatóbb vizsgálata mellőzésével az (1) - (5) algoritmus megfelelő módosításával, vagyis mindenütt S = 0 helyettesítéssel és Vjj eredeti értékeinek fokozatos növelésével, valamint a Bj vízkészlet-csökkentő hatás figyelmen kívül hagyásával - jött létre a 14. ábra R (AH; S= 0) görbéje, amelyről leolvasható, hogy a vízgyűjtőben működő tározók nélkül, pusztán a tó szabályozási vízszint-tartománya felső határának különböző AH mértékű megemelésével a rendszer céljai mekkora biztonsággal lennének kielégíthetők. (Az ábra grafikonjáról a 13. ábráról már ismert AH = 0, R > 27% és a fenti becslésben szereplő AH = 0,17 m, R = 86% értékpár is leolvasható). 0,04 O.IO 0.15 0.20 A lnt lh llW vtnVmwMflitov h»l*««n*li 14. ábra. Kapcsolat a szabályozási vízszint emelése (AH) és a vízigény kielégítési biztonság (R) között - hipotetikus tározó nélkül A kombinatív - vízgyűjtőben és tómederben való tározást egyidejűleg alkalmazó - megoldás mérlegeléséhez, támpontul, ugyancsak a megfelelően módosított (1) - (S) algoritmus ismételt alkalmazásával, a 0 £ SZ 100 x io 6 m tartományra a 15. ábra felső görbéje. (Az alsó, összehasonlításul szolgáló görbe azonos a 13. ábra R(S) = R
