Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
5. szám - Megemlékezés
308 HIDROLÓGIAI KÖ ZI .Ó N Y 1996. 76. ÉVF. 5. SZ. Megemlékezés Dr. Berencsi György (1913-1986) emlékezete Tíz éve, 1986. november 20-án hunyt el dr. Berencsi György, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Közegészségtani- és Járványtani Intézetének egykori tanszékvezető egyetemi tanára, az egyetemnek több éven át oktatási rektorhelyettese, az Általános Orvostudományi Karnak éveken át dékánja, számos bel- és külföldi tudományos társaság tagja, a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezetének tevékeny előadója, az 1995-ben 75 éve fennálló Hidrológiai Közlöny c. tudományos folyóiratnak egykori szakíró munkatársa. Illő, hogy halálának évfordulóján kegyelettel emlékezzünk rá. 1952-ben lépett a hidrológiai szakírók sorába. Már az első ilyen jellegű, a Hidrológiai Közlönyben megjelent "Az ivóvíz geopatológiai jelentősége" c tanulmánya is figyelmet keltett. Ebben sorra vette az ivóvíz különféle tulajdonságait, a benne oldott alkatrészek emberi szervezetre gyakorolt hatásait, különösen pedig a nyomokban kimutatható elemek szerepét. Felfigyelt az alföldi lakosság "transz-mineralizálódás"-ára, az ivóvízben foglalt ásványok fogyasztásában történt áthangolódására, amelyet a talajvízből táplálkozó kutak vizének fogyasztásáról az artézi víz fogyasztására való áttérése okozott. Az 50-es évek elején, amikor még az országos ivóvízellátási program kibontakozása messze állott a megvalósulástól, érzékletes képet festett a magyar Alföld folyóvizektől távoli településeinek ivóvíz viszonyairól az általa jól ismert Püspökladány lakóinak akkori (1950. évi) helyzetétjellemezve: "70-80 évvel ezelőtt (vagyis 1870-1880 táján) a község lakói kizárólag a felszíni- és a talajvízből táplálkozó ásott kutakat használták. A lakosság hordókban gyűjtötte az ivóvíz kutakból a vizet. A századforduló Püspökladány vízellátásában gyökeres változást hozott. Megindult az artézi és a nem-artézi de 70-80 m mély kutak fúrása. Ez a víz szinte egy csapásra meghódította a lakosságot. Ez a fordulat nemcsak higiéniai szempontból jelentett nagy változást, hanem biológiai áthangolást is"... "A víz hordásnak nagyjából megvan a maga időpontja, és pedig korán reggel, és este felé, napnyugtakor. A rendelkezésre álló vízmennyiség kevés. Az ivás és főzés szükségletén kívül csak éppen annyi, hogy a család tagjainak szűkös lemosakodását biztosítja. Fürdéshez víz nem áll rendelkezésre"... "A jövő fejlődése a következő lehet: Artézi kutak által táplált utcai vízvezetékek létesítése (az artézi kutak vízhozamának jelenős része kihasználatlanul elfolyik!), a másik megoldás pedig a 3080 m mély szivattyús kutak telepítésének sűrítése volna. meg kellene találni a módját annak, hogy minden falu egy-egy artézi kúthoz beállítva meleg fürdővel rendelkezzék". Dr. Berencsi György hosszú pályafutása középső és befejező szakaszában megérhette azt az általános fordulatot, amely a 60-as és a 70-es években az ország, így az Alföldünk lakosságának szinte az egészét jó minőségű, vezetékes ivóvízhez juttatta. Méltán említhetjük Öt e fordulatnak nemcsak úttörőjeként, hanem a megvalósítás közreműködőjeként is. A hidrológiai tudomány sokféleségét és e sokféleség egységét mutatta dr. Berencsi György érdeklődésének egy másik fontos köre is: a fürdés járványtana. 1959ben állapította meg egy Hidrológiai Közlönyben megjelent cikkében (Vecsey Zoltán társszerzővel közösen), hogy a szikes tavaknak és a falusi kacsaúsztatóknak nemcsak nyáron, hanem télen is lehet járványügyi szerepe. Télen az ezek jegén eleső korcsolyázó gyerekek ruhájukkal felszedhetik a jég felszántott porát. A ruhára tapadó jég olyan helyzetet alakíthat ki, mintha a gyermek a tó, vagy az úsztató vizében megfürdött volna. A tífusz és a paratífusz kórokozói viszont a hideget és a fagyot nagyszerűen képesek kiállni. Akiknek az 1966 és 1986 közötti két évtizedben a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezetének előadó üléseit alkalmuk volt látogatni, azok rendszeresen részt vehettek dr. Berencsi György professzornak a saját maga készítette vetített képeivel kísért úti- és élménybeszámolóin. Ezekről sem hiányzott természetesen a vízügyi-közegészségügyi kérdések korszerű szemléletű ismertetése és a világviszonylatban elért fejlődés bemutatása. Püspökladány városa - ahol 7 éven át volt "községi orvos", és amelynek egészségi helyzetéről 11 tudományos közleményt készített - 1996. április 22-én emléktáblát helyezett el tiszteletére az orvosi rendelőintézet falán. A hidrológusok közössége az orvosok közösségével együtt őrzi dr Berencsi György professzor emlékét\ Dr. Vágás István * * * A Szegedi Orvostudományi Egyetem Közegészségtani- és Járványtani Intézetében 1996. november 20-án tartott megemlékezésén a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezete képviseletében Török Imre György elnök méltatta tíz éve elhunyt tagtársunknak a hidrológusok körében is élő emlékét.
