Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
5. szám - Kevéné Herczeg Mónika: Kisvízi szabályozások és vízjárásra gyakorolt hatásuk a Közép- és az Alsó-Tiszán
KEVÉNÉ HERCZEG M.: Kisvízi szabályozások a Tiszán 281 Iirttssisn felültt V'ícíi 1 S TISZA - SZOLNOK larUssagi felület TISZA - SZEGED 8.4 0.5 9.6 8.7 0,8 0.5 1.0 M«sr-nen-Kiljiisi nikorisig (kockázat) 20. ábra A vizsgált 92 éves időszak vízállásainak átlagos tartóssági viszonyait szemléltetik a 21. és 22. ábrák. Egy átlag-évet tekintve 100 %-nak, Szegednél az esetek 60 %-ában 200 cm-es, vagy annál kisebb vizeket olvastak le. Tehát a 365 napból átlagosan 219 napon át volt várható a 200 cm-es, vagy az annál kisebb víz. •tuyos tiPKtsij VÍZI 11 is cn T ISZA SZÓI JNOK m 11VI ÍVIS "ÍJVJ Ciliik / 200 y 0 290 .... Keg-nfn -hiUdi ^--rJ sí yyíl --r^l oriiig .... 8.0 0.1 9.2 0.3 0.4 0.3 0.6 0.?' 0.8' 0.V 1, 21. ábra vízi (00 Ilis c* 1991 T 1552 ISZA SZEC / 400 íves 290 0 """ -200 0.0 ' ' 9.1 ' ' 0.2 0.3 ' ' 0.4 ' 0,5 ' ' 0.7 ' '0.8 ' ' 9,9 ' 1.8 H«9-nen-hala<lisi snikorlsij 22. ábra összefoglaló értékelés 1941 után a szabályozás üteme lényegesen lelassult. Egyrészt a háború, a pénzhiány miatt, másrészt akkor már nem volt olyan egységes elgondolás, amely kitűzte volna akár a hajózás, akár a mederrendezés elérendő céljait. A továbbiakban arra számítottak, hogy a folyót teljes hosszában csatornázni fogják, de a tiszalöki vízlépcső 1954 évi átadása, majd a kiskörei vízlépcső 1960ban szándékolt, de 1973-ig késett elkészülte után a törökbecsei vízlépcső már csak 1977-ben készült el (1975 óta állított elő részleges duzzasztást). A csongrádi vízlépcső 1980-ban megkezdett előmunkálatai viszont rövidesen abbamaradtak. Vagyis, a hagyományos folyószabályozási munkákat jórészt már nem végezték el, a duzzasztóművek által előidézett folyószabályozásra emellett csak részben, és akkor is csak leginkább késéssel került sor. Statisztikai vizsgálatainkból azt az érdekes következtetést vonhattuk le, hogy a szolnoki vízmércén a kisvízszínek süllyedő irányzata 1941 után is lényegében azonos mértékben folytatódott. Annak ellenére, hogy biztosan tudjuk: folyószabályozási munkák az előző évtizedekhez képest legfeljebb csak elszigetelten fordultak elő. A kisvízi medermélyülés szabályozásokat követő folyamata ugyan természetes és előre várható folyamat, mégsem gondolhatjuk, hogy a "nagy" Tisza-szabályozás óta fennálló kisvízszín süllyedési irányzat fenntartásához ez a kisvízi szabályozások szünetelése idején is elegendő lehetett. A nyári öntözővíz fogyasztás mértéke adhat csak erre kielégítő magyarázatot. Itt már a Tisza nyári középvízhozamait erősen megközelítő értékekről is szó lehet, amelyek az öntözés mindenkori fejlettségével, és a mezőgazdasági termelés piaci viszonyaival is összefüggésbe kerülhetnek. A szegedi vízmérce statisztikai adatai a szolnoki statisztikai adatokhoz képest több esetben eltérő eredményeket mutatnak. A Közép-Tiszán a meder laza anyaga esetleg még valamivel könnyebben ki mosódhatott, mint a Martfűtől lefelé már ennél is lényegesen kötöttebb meder anyaga, s ilyen hatásokra is lehetne gondolni. A kisvizek alakulásában tapasztalt eltérés azonban itt emiatt semmi esetre sem következhetett bc. Szegeden 1975től a törökbecsei duzzasztás hatása érvényesült a kisvizek tartományában Úgy vélhetjük, hogy a Tisza kisvízi helyzetével ma is többet kellene törődni, mert lassan tarthatatlanná válik az a helyzet, hogy továbbra sem történik semmi a Tisza kisvízi szabályozását illetően. Vagy be kellene fejezni a Tisza vízlépcsőzését, vagy az Iványi Bertalan által leírt és értékelt folyamos munkákat valamilyen formában folytatni. Természetesen, figyelembe kell venni azt is, hogy ma már nem lehet a Tisza minden szakaszára mindenben egységes elveket alkalmazni, s minden folyószakaszt - különösen a jeleneg már megevő duzzasztóművek hatásterületein - a maga egyediségében kell kezelni. A kisvízszínek süllyedésének folyamatát azonban véglegesen csak a folyó teljes vízlépcsőzésének befejezése állíthatja meg, s ez egyaránt érdeke a folyó-fenntartásnak, <: hajózásnak, sőt még a vízienergia fejlesztésének is.
