Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

5. szám - Molnár Béla: A szegedi Fehér-tó keletkezése és vízföldtana

264 frakcionálásból ered. A sziksó kivirágzása az időszakosan vizzel borított részeken ma is jelentős. Korábban ezt összesöpörték és részben súrolószerként értékesítették. Ez a második térszín morfológiailag átmenetet jelent az infúziós lösz és a legmélyebb és legfinomabb üledékkel fedett harmadik morfológiai szint között. Egyben a szűkebb értelemben vett tómedence K-i határát is jelenti. Belvizes esztendőkben azonban ezt a térszínt is elborította a víz. A tó szűkebb területén és az előzőekben ismertetett területen belül a legmélyebb foltokon szerves anyagban gazdag, sötét színű, agyagos finom kőzetliszt van (6. ábHIDROLÓOLAL K1ÓZLÖNY 1996.76. ÉVF. 5. SZ. ra 6). Ez az üledék a tóvízből, illetve az időszakos víz elborításokból rakódott le. A térszínt borító üledéktípusok közül igazi vízáteresztő a futóhomok, gyengébben vízáteresztő a típusos homokos lösz, amelynek felszíni elteijedése itt nem jelentős. Az infúziós homokos lősz gyengén vízáteresztő, ha szikesedett, akkor pedig gyengén vízzáró. Az ennél finomabb szemcse összetételű üledéktípusok, tehát az osztályozatlan kőzetliszt és az agyagos kőzetliszt jórészt már vízzárók. Ezek, mint láttuk, a tó medrét és az attól ÉÉK-re és K-re lévő mélyedéseket töltik ki, és az alattuk lévő, kevésbé vízzáró rétegeket fedi be. /. ábra. A szegedi Fehér-tó és környékének földtani térképe (MiháltzI. 1952. évi felvételei alapján) 1. Aprószemű futóhomok, 2. Karbonátiszapos homok, 3. Típusos homokos tdsz, 4. Infúziós homokos tdsz, 5. Szikes finom homokos durva kőzetlisztes finom kőzetliszt, 6. Agyagos finom kőzetliszt A tó és környékének felszín alatti földtani képződményei Miháltz 1. 1950-es években készített földtani szelvényei szerencsés módon az itt található rétegeket fellátják 0Miháltz I. 1966). Miháltz 1. a szelvényeket többé-kevésbé 500 méterenkénti távolságban, 10-30 m mélységig mélyített fúrások alapján szerkesztette. A szelvények a felszín alatti üledéktípusokat tehát ilyen mélységig mutatják be. Az általunk vizsgált területet érintő legészakibb szelvény S: vmaz-Sándorfalva között húzódik (7., 2. ábra 1. szelvény). A szelvény DNy-i és ÉK-i magasabb térszínt érintő része között középen mélyebb terület van. A magasabb térszíneket futóhomok borítja. Ennek vastagsága a szelvény DNy-i részén eléri az 5-8 m-t, ÉNy-on