Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

5. szám - Bíró Péter: Dr. Sebestyén Olga limnológus (1891–1986)

260 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVI". 3. SZ.. 1. ábra. Dr. Sebestyén Olga rajza a balatoni üvegrákról a - Leptodora kindtii FOCKE nőstény oldalnézetben, b - fogókosár alulról nézve, c-d-e - táplálékrákok, c = Daphnia cucullata SAKS, d = Diaphanotoma brachyurum LIÉVIN, e - Cyclops vicínus ULJANIN, f = Leptodora tőrszcrii i ngója, g - Daphnia magna STRAUS őrlésre alkalmas rágója erősebb nagyításban (Sebestyén, 1963. 3. táblázat). Sebestyén Olga első, de ma is maradandó tudományos dolgozatában (1931) a balatoni zooplankton ragadozó üvegrákjának (Leptodora kindtii) szájkészülékét, annak működését, valamint a szervezet addig nem ismert másodlagos ivari jellemzőit írta le (/. ábra). Később tisztázta e faj fejlődésmenetének részleteit és napi vertikális vándorlását befolyásoló tényezőket, majd később ökológiai helyét a plankton társulásban és a biológiai termelésben (1933, 1952, 1959). Részletes alaktani tanulmányokat végzett a feeskemoszaton (Ceratium hirundinella) (1932, 1938). Kísérletekkel igazolta, hogy a Hydramoeba hydroxena fertőzés átvihető az egyik hidrafajról a másikra. Megállapította továbbá, hogy a Hydramoeba az élősködés mellett ragadozó életmódot folytat, s hogy e kétféle életmódnak megvannak a maga alaktani, sejttani, magatartásbeli különbségei. Feltárta két addig ismeretlen Collotheca (kerekesféreg - Rotatoria) alakbeli és ökológiai jellegzetességeit és lakóhelyük sajátos ökológiai adottságait. A Balaton történetében elsőként tudósít a moszatok tömeges elszaporodásával együttjáró "vízvirágzás"-ról (1934), mint a tavat ért káros kulturális hatások egyik okáról. Leírta a Balaton három pelágikus (lebegő életmódú) Dinojlagellata-jának cisztáját, tisztázta a burok szerkezeti és anyagi felépítését (1938). Tavi kísérletekkel kimutatta, hogy a balatoni kagylók (Unionidae) ún. álévgyűrűinek alakulása a növekedés szakaszosságán és az állat korán kívül a környezeti viszonyokkal is kapcsolatban van (1939). Részletesen elemzi a parti öv jelentőségét a tó életében (1943), majd ezt követő munkáinak jelentős részében a társulási kapcsolatokkal, a tavi élet folyamataival és egységével foglalkozik. 1947-51 között "Mennyiségi plankton tanulmányok' címszó alatt a lebegő életmódú növényi és állati szervezetekről tanulmányok sorát közli. Ezekben a közleményekben vizsgálatai kiteijcdnck a plankton tagjainak napi vándorlására, populációjuk dinamikáira, a vízállásváltozás és kulturális viszonyok hatásaira, a fontosabb plankton szervezetek biológiai helyzetére, táplálékhálózatára. Elemzi - 15 évi vizsgálatok alapján - a minőségimennyiségi adatok szerint a plankton társulást és annak évi-, évtizedes változásait, és e változások törvényszerűségeit. Egyik ilyen tanulmányában a nyáron tömeges előfordulású fecskemoszat (Ceratium hirundinella) népességsűrűségének sok évi változását alapul véve, számszerűen kimutatja az állomány napi és évszakos növekedését ós veszteségét. Másutt a plankton tagjai között eddig nem ismert kapcsolatokat világítja meg: azok térbeli