Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

1. szám - Szító András: A Tisza üledéklakó életközösségének változása az első adatoktól napjainkig

SZÍTÓ -' : A Tisza úkafcklakó clctközösségcnuk változás a zct és az élettelen tényezők együttesen határozzák meg. Ez utóbbiak közül a fény, a vízsebesség, az alzat minő­ség és a folyók töltéseinek építése, vagy bontása fontos szerepet kap. A holtágak és kubikgödrök az elöntések során jelentős befolyással vannak az állatok tcíjcdésére. A folyók felső-, középső- és alsó szakaszán található pu­hatestű fauna faji összetétele és dominancia viszonyai elsősorban regionálisan meghatározott. A kiskörei tározó feltöltése mennyiségi- és minőségi változást eredményez a puhatestű faunában. Várható a­zoknak a fajoknak a gyors elszaporodása, amelyeknek a csökkent vízmozgás és az üledék-felhalmozódás előnyös, továbbá a part menti növényzetet kedvelik. Legalább i­lycn fontosnak ítéli a puhatestű életközösségek vizsgála­tának kiteijesztését a Felső-Tiszára cs mellékfolyóira, a­melyek ma még teljesen ismeretlenek, ugyanúgy, mint a leendő tározóban az energia áramlás mennyisége az c­gyes utakon (Bába, 1978 b). Az 1975. évi két hossz-szelvény üledékmintáiban ta­lált puhatestűek mennyisége a többi csoporthoz viszo­nyítva nagyon alacsony volt. Összesen 6 faj: a Lythogy­phus naticoidcs, Planorbisplanorbis. Unió sp., Drcisse­na polymorpha cs Anodonta sp. került elő. A Lythogly­phus naticoidcs a kagylók és csigák 80.5 % -át jelentette (Ferencz: In: Ádámosi és munkatársai, 1978). További vizsgálatok során választ várt az a kérdés, hogy az ártéren az árvizekkel terjedő csigaközösségck fejlődése, változása összclugg-e a növény együttes faji összetételének változásaival. Matematikailag igazolható volt, hogy az ártér legmélyebb részein a Succinea obion­ga, Perforatella rubiginosa, a magasabb részeken, a fo­lyó medret kisérő övzátonyokon a Cochlicopa lubrica. Vallania pulchella a leggyakoribb. A csiga fauna mozai­kossága tehát természetes és szükségszerű, növény- és állatközösség együttes fejlődésének az eredménye (Bába, 1979 a). Az 1958-tól rendszeresen, a csiga együttesekre vonat­kozó kutatómunka eredményeként 97 fajt ismerünk az Alföldről, amelyek közül 7 faj a határainkon kívül él. A rendszeres kutatómunkát löleg a határos államok terüle­tén kell tovább folytatni (Bába, 1980 b). Nyolc kagyló és három csiga faj került elő az 1979­ben megvalósult hossz-szelvény vizsgálat során. A leg­több faj kedveli az agyagos üledéket, mint például a Val­vata piscinalis, Lythoglyphus naticoides, Pseudanodon­ta cornplanata, Pisidium amnicum. A homokos üledékű folyószakaszokon Unió crassus, Unió tumidus és a Drei­ssena polymorpha, míg a lágy agyagos üledékben az U­nio pictorum fajok voltak gyakoriak. A legtöbb egyed és faj a Bodrog-Sajó és a Zagyva-Maros közötti Tisza-sza­kaszon volt. Feltűnő és meglepő volt a Felső-Tisza Ló­nyai csatornáig tartó szegénysége fajokban és egyed­számban egyaránt. Ugyanezt tapasztalták a kiskörei tá­rozó területén is. Az átlagos egyedsűrűség 4-100 egyed között volt négyzetméterenként, ellentétben a Bába (1974) korábbi, 1963-1971 között tapasztalt 666 c­gyed/m 2 legnagyobb cgycdsűrűséggcl. A csökkenés okát a folyó szennyeződésében látják (B. Tóth és Bába, 1980, 1981). A puhatestűek képviselői - az Unió pictorum, Valvata piscinalis, Lythoglyphus naticoidcs - változatlanul a 23 Bodrog torkolata alatti Tisza-szakaszon került elő elő­ször, mint azt B.Tóth és Bába (1981) korábbi adtaiból megismertük (Szító és Botos, 1989). Diptera-fauna Tóth (1966, 1967) a kétszárnyúakra vonatkozó 1960­1965 közötti eredményeit foglalta össze a Vásárosna­mény - Szeged közötti Tisza-szakaszról. Az Alföldre új előfordulásúnak találta a következő 5 fajt: Beris vallata, Eulalia argentata, ÍMphria fimbriatü, laphria gibbosa és Dicrotia calceata. A Tabanidac családból 12, a Stra­tiomyiidae 11, a Rhagionidae 16, az Asilidac 19, a Bom­byliidae 12 és a Thercidae családból 4 fajt ismertetett. A Trypctidac családra vonatkozó, 1960-1968 között végzett vizsgálatainak eredményeit közölte Tóth (1969). A 9 év gyűjtései során 105 faj került elő a Tisza völgy­ben. Az 1966-1973 között végzett gyűjtéseinek eredmé­nyei alapján a hazai 50 bögöly (Tabanidae) fajnak mint­egy felét találta meg a majdani kiskörei tározó térségé­ben (Tóth, 1975). Án'aszúnyog (Diptera: Chironomida) fauna Ferencz (1968) az üledékfauna mélységi clhelyczko­dését vizsgálva, homokos üledékben megállapította, hogy a felső 5 cm-es rétegben a Paratcndipes albimanus és a Cladotanytarsus converus található túlnyomó rész­ben. Az 5-10 cm-es rétegben is ezek a fajok voltak, de összesen csak két egyed. A 10-15 cm-es rétegben a már említett Cladotanytarsus conversus árvaszúnyog faj lár­vájának egyetlen példánya élt egy féreg fajjal együtt. A mélyebb rétegekbe már nem hatoltak. Vizsgálatai során összesen 30 taxon jelenlétét mutatta ki. Szító (1972) a Tiszafüred és Kisköre közötti Tisza­szakaszon mennyiségi és minőségi üledékfauna vizsgá­latok során 1971 nyarán 11 faj jelenlétét mutatta ki. A fajok 67 %-a az állóvizekre jellemző, tág tűrőképességű­nck bizonyult. Feltételezte tehát, hogy a megépülő táro­zó jellemző faunáját ezek a fajok alkotják majd. Ekkor és itt a Polypedilum nubeculosum nevű faj volt domi­náns. Ferencz (1974 b) a Maros torkolatában és a torko­lat alatti Tisza-szakaszon a makrozoobentosz közössé­gek vizsgálata során megállapította, hogy a Marosban az árvaszúnyog fajok egyedsűrűsége a legnagyobb, míg a Tiszában a férgeké. Az árvaszúnyog fajok közül a Para­tendipes albimanus nevű faj volt a domináns. Az 1975-ben végzett Tisza hossz-szelvény vizsgálatok során az üledékfauna nagyon szegény volt árvaszúnyog fajokban és egyedekben, mert a mintavétel júliusban volt. A következő, 1977-ben szervezett hossz-szelvény vizsgálat során 13 árvaszúnyog faj került elő a Tiszából és mellékfolyóiból. Tuzsér térségében a Rhcocricotopus brunnensis, Tiszalök mellett a Stenochironomus fusci­pennis nevű faj, Tiszafüred mellett pedig a Pseudochiro­nomus albimanus volt az uralkodó faj (Bancsi és mun­katársai, 1978)., Az 1975. júniusi és szeptemberi hossz-szelvény vizs­gálatok során az árvaszúnyog lárvák mennyisége az Oli­gochaeták után következett (Ádámosi és mtsai, 1978). A kiskörei tározó feltöltése medcrduzzasztással ­1978 áprilisában kezdődött. Ennek eredményeképp a ko­rábbi hullámtér mélyebb részeit is víz borította. Az A-

Next

/
Oldalképek
Tartalom