Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

4. szám - Kereszturi Péter: A vízellátó hálózatok műanyagai

221 A vízellátó hálózatok műanyagai Keresztúri Péter Budapesti Műszaki Egyetem, Vízellátási és Csatornázási Tanszék, 1111. Budapest, Műegyetem rkp. 1-3. Kivonat: A tanulmány összefoglalja a közműves vízellátó hálózatokon napjainkban alkalmazott műanyagokat: csöveket, fóliákat, ragaszlókat, tömítőanyagokat, bevonatokat. Bemutatja a vízeloszló hálózatok területén felhasznált műanyagok gyártásának, előállításának folyamatát. A tanulmány összegezi és táblázatos formában szemlélteti a hőre lágyuló illetve hőre keményedő műanyag csövek fizikai, mechanikai, kémiai és biológiai tulajdonságait. Kitér ezen anyagok vizsgálati minősítési módszereire, az itt alkalmazott analitikai eljárásokra és az eredmények értékelésére. Vizsgálja a műanyagok ellenállóképességét, a müanyagcsö esetén a gázdififüzió és a vízben oldott oxigén fogyasztás jelenségét. A szerző leírja a vízellátó hálózatok területén használt műanyagok esetében szerzett főbb tapasztalatokat. A tanulmány tartalmazza az Amerikai Egyesült Államokban az AWWA által végzett műanyag csövekről készített felmérések eredményeit és tapasztalatait, valamint felvázolja a műanyagok további jövőbeni alkalmazási lehetőségeit e szakterületen. Kulcsszavak: vízellátás, ivó- és ipari víz hálózat, műanyag cső és bevonat, műanyag vizsgálati módszerek. Bevezetés A közműves vízellátás egyes nagyvárosok esetében már több, mint 100 éves múltra tekint vissza. Az első csőanyag, amelyet e városi vízellátó hálózatban alkalmaztak az öntöttvas volt. Ezt követte az acél cső megjelenése a hálózaton, amelyet, ha korrózió ellen nem védenek, rövid élettartamú. Az irodalom 1913-ban említi meg először az azbesztcement csőnek vízellátó hálózatban való alkalmazását. Az első világháborút követően a műanyag ipar fejlődésnek indult, melynek eredményeként megjelent 1935-ben a PVC cső. A napjainkban legelteijedtebben alkalmazott kemény polietilén cső (KPE) külföldön 1950 elején került beépítésre a vízellátó hálózatokba, míg Magyarországon ezt a csőanyagot 1970 óta alkalmazzák. Napjainkban olyan modern anyagokból is a.) ÉPÍTÉS során készítenek a vízellátásban is használható műanyag csöveket, mint az üvegszál erősítésű poliészter, vagy a térhálós polietilén (PE-X). így mára a gömbgrafitos (duktil, göv) cső mellett az egyik legelteijedtebben alkalmazott csőanyag a műanyag lett. A műanyagok vízellátó hálózatokon való alkalmazásáról így elmondható, hogy mintegy 40-50 éves múltú, és manapság egyre gyakrabban fordulnak elő a vízellátó hálózatokban, úgy, mint vezetékek, bélelő fóliák - tömlők, fólia ragasztók és műanyag bevonatok a szerelvények, idomok belső felületén. Ezen idő alatt többé-kevésbé ismerté váltak a műanyagok előnyös és hátrányos tulajdonságai. A vízellátó hálózatoknál a műanyagok a következő területeken és formában fordulnak elő: => műanyagcső Hőre lágyuló amorf műanyagok: - KPE (PE - HD) (kemény polietilén) - PP (polipropilén) * - PB (polibutilén) * Hőre lágyuló részben kristályos műanyagok: - PVC (polivinil - klorid) Hőre keményedő műanyagok: - ÜPÉ (üvegszálerősítésű poliészter) (A * - gal jelzett műanyag csövek alkalmazása hazánkban nincs elteijedve, de az USA-ban előszeretettel alkalmazzák a PVC csövek mellett) => tömítőanyagok (Elasztomerek) alkalmazott műanyagok: - természetes alapú műanyagok (kaucsuk és származékai) => szerelvények, idomok anyaga: - HAWLE fittingek (acetátgyanta) => szerelvények, idomok belső bevonata (Hőre keményedő műanyagok) alkalmazott műanyagok: - epoxi porbevonat speciális felhordással, - műanyag alapú festékek - korrózió elleni bevonatképzés - PE fólia - Poliuretán bevonat (belső / külső) b.) REKONSTRUKCIÓ során