Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
4. szám - Scheuer Gyula: Az amerikai Yellowstone Nemzeti Park hidrotermális területei
SCHEUER Gy.: A Yellowstone Nemzeti Park hidrotermális területei 213 ki. kb. 60 percig működve. A gejzír 1959-ig igen hosszú "alvási" szünetekkel rendszertelenül működött. Ekkor a lezajlott földrengés hatására szabályossá vált tevékenysége, így egy-egy kitörése könnyen meghatározhatóvá vált (4. kép). A másik típusba azok sorolhatók, amelyeknél kisebbnagyobb kráterből lövellődik ki a víz (Fountain type). Ebbe a típusba tartozik a csoport legnagyobbja a Grand gejzír, ahol kisebb kráterből kb. 60 m magasra tör fel a víz. A kitörések gyakoriságát, erősségét és időtartamát a környező gejzírek tevékenysége jelentősen befolyásolja, s feltételezik, hogy a Grand és környezetében levő gejzíreknek egymással összefüggő tároló rendszerük van. A Felső gejzír medencének hidrotermális jelenségekben leggazdagabb csoportja a Geyser Hill-i területen található, ahol a Firehole folyó jobb oldalán feltörő hévizek hatalmas lapos gejzír kúpot hoztak létre, és a hévforrások, fumarolák és a gejzírek ebből fakadnak. Nevezetesebb gejzírek a Giantess és a Beehive, a hévforrások közül pedig a Blue Star és a Dublet Pool. A Giantess gejzírnél a víz az erupció során 45-60 m-re emelkedik és ez 12-43 órán keresztül tart. A víz 3 x 6 m-es kráterből tör elő. Évente csak 2-6 alkalommal működik, de volt olyan év is, amikor 41 alkalommal figyeltek meg kitörést. Erupciójában két fázis mutatható ki. Víz és gőz fázisokat különböztetnek meg, mert a kitörés első szakaszában a vízvezető járatokból döntően víz lövellődik ki, ami később fokozatosan gőzbe fejlődik át. A Beehive gejzír is a csoport nevezetessége, mert egy-egy kitörés alkalmával a kis (1 m) gejzír kúpjából 55 m magasra szökik fel a víz. Említhető még a Depression Geyser is, amely 1959ig esetenkénti kitöréssel kis hévforrás volt. Az előzőekben említett 1959-cs földrengés hatására alakult át gejzírré, amelynél a kitörések 3-5 óránként követik egymást és a víz 2-5 m-re emelkedik. Az Old Faithful arról nevezetes, hogy kitörései pontosan követhetők. Az erupciók 30-40 percenként ismétlődnek, és 1-4 percig tartanak. A víz 15-30 m magasságra emelkedik. Egy-egy kitöréskor a rendszerből 1432 m 3 víz távozik el. 2.5. A Biscuit medence hidrotermái A Firehole folyó bal oldalán közvetlen folytatása a Felső medence legészakibb Seismitic csoport hidrotermáinak. A területen csak kisebb gejzírek és hévforrások vannak. Érdekességük az időszakos vízföldtani változásaik, amelyeket az elmúlt évtizedekben egyes hévforrásoknál - vízkilépéseknél tapasztaltak, jelezve, hogy a külső hatásokra a víztartó rendszer milyen érzékenyen reagál. Ezek közé tartoznak többek között a hidrotermális robbanások, amelyek 1925, majd 1931, 1932-ben a Black Opál Pool és a Vall Pool hévforrásoknál történtek. Érdekes változásokat tapasztaltak még a Sapphire Pool-i hévforrásoknál is, amely 1959-ig csendes szép színes kis forrástó (6 x 10 m) volt. A Park közelében 1959-ben kipattant földrengés hatására átalakult gejzírré. Kezdetben a heves és dinamikus kitörések egymást követték, és a víz 40-45 m-re szökött fel, majd fokozatosan csendesedett, és 1968-ra visszaállt az eredeti állapot. A Rusty gejzír a vasoxidtól vörösre festett kis kráterétől kapta nevét, és az 1959-i földrengésig "aludt", majd ekkor aktivizálódott, és jelenleg is 2-3 percenként szökik fel a víz 1-3 m magasra. 2.6. A Black Sand Geyser Basin. Nevét a területen előforduló fekete obszidián homoktól kapta. 12 hévforrás és gejzír ismeretes. A hévforrásai jelentősek, gejzíijei azonban jelentéktelenek. A hévforrások közül változatos színük miatt az Emerald, a Opalescent, a Rainbow Pool-t és a Sunset Laké a fontosabbak. A Rainbow Pool a szivárvány minden színében játszó 30 x 40 m nagyságú hévforrás tó. A víz hőfoka 72° C. A tó igen erős gőzkiáramlás mellett időszakonként kirobban. Ilyen jelenséget 1948 és 1973-ban figyeltek meg. A Sunset Laké a medence legnagyobb hévforrás tava (45 x 60 m átmérőjű, és 7 m mély). A tónál az 1959-es földrengés erőteljes explóziót váltott ki, amely azóta sem ismétlődött meg. 2.7. A Mud Vulcano Area A Yellowstone folyó baloldalán terül el, ahol jelentős gőz és gáz kiáramlás mellett csak iszapvulkánok, iszapkatlanok, üstök, iszaptavak és iszapgejzírek találhatók. A termálmező tipikus képviselője az erősen savas (1,23,5 pH), kénes vizeknek. A mélyből feláramló savas gőzök és gázok a riolitos kőzeteket elbontják. Az ebből származó agyagok- iszapok adják azt az alapanyagot, amelyek ezekben az üstökben, katlanokban, iszapvulkánokban különböző viszkozitással forrnak, bugyognak, ill. pöfékelnek. A terület leghíresebbje a Black Dragons Caldron, amely 1948-ban keletkezett. Ez 25 x 61 m nagyságú és 10 m mélységű fekete iszaptó, ahol a teljes felület erősen forrásban van, helyenként 1-1,5 m magasságra felszökve. A fekete színt a nagymennyiségű finom vasszulfid okozza Mérete miatt megemlítjük még a Sour Mud Lake-t, amely 90 x 120 m nagyságú és ez is igen erőteljes forrásban van. Egykor érdekességek közé tartozott még a Mud gejzír, amely évtizedekkel ezelőtt még igen aktív volt, és az akkor kb. 60 x 60 m nagyságú iszaptónál olyan kitörések voltak, amelyeknél az iszapos víz 15-17 m magasra lövellődött fel. 2.8. A West Thumb Geyser Basin A Yellowstone tó nyugati oldalán kb. 150 ezer éve történt riolitos vulkán kitörésből keletkezett kaidéra helyén alakult ki a West Thumbe elnevezésű öböl nyugati partján található gejzír medence. A holocén elején keletkezett a part mentén kb. 1,5 km hosszan nyomozható kb. 5 m vastag kovás forrásüledékek azt valószínűsítik, hogy a mainál lényegesen nagyobb volt a hidrotermális tevékenység. A tó környezetében kimutatott több hidroterma robbanás is erre utal. A gejzír medencében megtalálható a hidroterma megnyilvánulások valamenynyi változata. A terület különlegességét az adja, hogy a legnagyobb gejzírek a tóban ill. annak a partján találhatók. Ezek a következők: Big Cone, Fiching Cone és a Lakeshore gejzírek. A leírások szerint ezek a gejzírek akkor működnek, amikor a tó vízszintje alacsony. A Lakeshore gejzír jelenleg "alszik".
