Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

3. szám - Bartha Lajos: A reformkori felmérések műszerei

178 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVI". 3. SZ.. műszergyártás "reformkorá"-val) (Bennett, 1987). Ekkor alakulnak ki és terjednek el azok a térképészeti-földmé­rési műszer típusok, amelyek a századunk közepéig - sőt a mérnöki gyakorlatban sok helyen napjainkig - alkal­mazott eszközök közvetlen elődei. Ugyanakkor (sőt már valamivel korábban is) az európai finommechanika és műszeripar súlypontja Nagy-Britanniából átkerül Né­met-földre. sőt már a XIX. sz. elején Bécsben is felvi­rágzik. Bár néhány franciaországi műhely is kitűnő gyártmányokkal jelentkezik, ezek a cégek a XIX. sz. kö­zepéig sem a korábbi angliai, sem a későbbi német ex­porttal nem versenyezhetnek. Ilyen szempontból csak a francia óragyártás vált jelentősebbé. A korszerű geodézia, térképezés cs földmérés elvei és alapvető eszközei a XVI-XVII. sz. során alakultak ki. A csillagászati úton végzett földrajzi helymeghatározások, a térképészeti háromszögelések, és a részletes helyi fel­mérések lényegében szögméréseken, irányméréseken és távolságméréseken alapultak (Ide tartozik még a föld­rajzi hosszúság meghatározásához szükséges időmérés, amely a pontos órák kifejlesztését tette szükségessé.) A mérési pontosság növekvő igénye újabb és újabb mű­szertípusok és mérési módszerek kidolgozására vezetett (Bennett, 1987.. Smith, 1986). A reneszánsz és a korai barokk műszer tervezői és mérnökei gyakran maguk készítették el eszközeiket, e­sctleg egy-egy ügyesebb helyi mesterrel szövetkezve. A legtöbb korai geodéziai-földmérési kézikönyv részletes leírást tartalmaz a fontosabb eszköz típusok elkészítésé­re. (Pl. a magyarországi születésű Pühler Kristóf 1563­ban megjelent német nyelvű munkája.) Jellemző, hogy még a XVII. sz. első harmadában Mikoviny Sámuel (1700-1750) is maga készítette el mérőműszereit (Deák, 1987). Ugyanakkor azonban egy-egy ügyesebb, elméletileg is képzett mester - órás. fémműves vagy ötvös - már többé­kevésbé rendszeresen készített mérnöki eszközöket és tüzérségi irányzókat. Az európai hírnevű német Schissler és Habermel. vagy az angol Humphrey Colé a XVI. sz. végén már kizárólag tüzérségi, mérnöki, csil­lagászati és tengerészeti navigációs eszközöket gyártott. Többnyire azonban órások, ötvösmesterek (talán pus­kaművesek is) készítették a földmérők és bányászok mé­rőeszközeit. A XVI1. sz. végén, éppen a térképező és földmérő munkálatok kiterjedése, valamint a nagy tengeri utazá­sok igénye nyomán, elsősorban Angliában kialakultak a nagy. speciálisan mérnöki, csillagászati és navigációs műszerek gyártására szakosodott manufaktúrák. A XVIII. sz. során az angliai műszerek uralkodtak az ak­kori világpiacon. Az angol műszeripar előretörését nagy mértékben elősegítette, hogy a műszergyártók a szigetor­szág legjelentősebb természettudósainak és a matemati­kusainak elméleti közreműködésére támaszkodhattak (Bennett. 1987). E kor meghatározó műszerész egyéni­sége Jesse Ramsden (1731-1800), majd a század végétől lulward Troughton (kb. 1753-1835) volt. a műszeroptika terén pedig hatalmas lépést jelentett John Dollond (1706-1761) színtelenítő - akromatikus - lencséje, ame­lyet fia. Peter (1730-1820) fejlesztett tovább (Reikher, 1990. Sic Connell, 1992). A kontinensen a XVIII. sz. közepe táján Johann Christian Breithaupt (1736-1799) Kassclbcn alapít opti­kai-finommechanikai műhelyt - amelyei azután utódai fejlesztenek nagyszabású gyárrá -. Augsburgban pedig Georg Friedrich Brander (1713-1783) műhelye les/ szert nagyobb hírnévre. Franciaországban az ország át­fogó feltérképezése majd a Föld-alak pontos megállapí­tására végzett nagy fokmérések jelentettek számottevő ösztönzést a műszergyártóknak. A kor legjelentősebb fi­nomműszerészei: Pierre Lemaire (az 1740-60 közti é­vekben). főként pedig Claude Langlois (műhelye 1730­51 közi működött) elsősorban a belső piac számára dol­gozott (Zinner, 1967, Bennett, 1987, 6. fejezet). A mérnökök és műszerépílők igényei, illetve lehető­ségei alakították ki azokat az eszköz típusokat, amelyek a XV7I1-XIX. század fordulójáig (egyes típusok még to­vább is) a geodéziai és térképészeti munkálatok általá­nos műszerei voltak. A műszer készítőknek, elsősorban a terepen használt eszközöknél lényegében két. egymás­sal ellentétes követelménynek kellett eleget tenniük Egyrészt a műszereknek lehetőleg az elérhető legna­gyobb mérési pontosságot és (a pontos mérés erdekében) nagy stabilitást biztosítaniuk, ugyanakkor a könnyű szállításra is gondolni kellett. A felső rendű geodézia (csillagászati-földrajzi hely­meghatározás, felső rendű háromszögelés) legfontosabb eszköze a kvadráns (quadrans). vagyis a körnegyed voll. A kvadránst már az ókorban ismerték, a műszer mo­dern formáját Tycho Brahe adta meg; legnagyobb prcci­zitású típusait az angol és francia műszerészek dolgoz­ták ki. Elnevezését a magassági szög mérésére szolgáló. 0-tól 90 fokig felosztott, függőleges (vertikális) negyed­körív adta. A vízszintes (limbusz) kör. az azimut-szög mérésére a egyedkörívnél kisebb sugarú. 360 fokra fel­osztott teljes kör szolgált. A kvadránsok méretét a egyedkörív sugarával adták meg. Mennél nagyobb a ne­gyedkör, annál finomabb a szögbeosztás - tehál annál nagyobb a szögmérés pontossága - viszont rohamosan növekszik a műszer súlya, ezzel nehezebbé válik a s/ál­lítása. A kisebb méretű mozgatható vagy szállítható kvadránsok súlya is többnyire felül múlta a száz kilo­grammot. A földrajzi helymeghatározáshoz használatos legpon­tosabb műszereket, az un. zenitszektorokat (a tetőpont környékén delelő csillagok mérésére) a hazai gyakorlat­ban nem sokszor alkalmazták. Tudomásunk szerint a Buda-vári Egyetemi Csillagvizsgáló (korábban a nagy­szombati egyetem Obszervatóriuma) és a gyulafehérvári Batthyány-csillagvizsgáló rcndelkczetl zenitszektorral. 1770, ill. 1794 körül (Greenwich List, 1986. p. 9, 31. 52.). A részletes terepi mérések és alsóbbrendű háromszö­gelések fontos műszerei a teljes- vagy félkör alakú víz­szintes szögkorongok és "magasságmérők" voltak, (az angol művek "cirkumferentor", a német szakirodalom ­és ennek nyomán a hazai cikkek egy része is - "asztrolá­bium" elnevezéssel említi ezeket). A 180 fokra felosztott félkör, ill. a 360 fokos teljes kör feletl egyszerű célzó-di­optra forgatható. A dioptra egyik, betekintő nyílása kes­keny rés, a túlsó oldalon viszont szélesebb nyílás talál­ható, amelynek középvonalát kifeszített vékony szál jc-

Next

/
Oldalképek
Tartalom