Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
3. szám - Dóka Klára: Vízépítők, földmérők, útépítők: mérnökeink a 18. század végétől a polgári forradalomig
DÓKA Klára: Vízépítők, földmérők, útépítők. . resztül vezetett az út. Az 1830-tól aktuálissá vált szabályozásra Vásárhelyi Pál két tervet dolgozott ki. Az első szerint a víz alatti sziklarobbantásokkal kell csatornát létesíteni, ahol a hajók akadálytalanul közlekedhetnek, a másik szerint pedig zsilipes csatornát építve a vizet a sziklák felett kellett volna felduzzasztani 5 2 A felméréssel összefüggő vízimunkálatok lényege a szintezés volt. melynek első példáival Magyarországon az 1770-es évektől találkozunk. Sax Zakariás már 1779ben szintezett a Maroson és szükség volt c munka elvégzésérc a Ferenc-csatorna építésénél is. 1815-től a dunai hajóutak felmérését ugyancsak a szintezéssel kötötték össze. Mivel a felvételek nem voltak egységesek. 1818ban az uralkodó gyakorlati jellegű utasításokat adott; meghatározta a méretarányt, a keresztszelvények egymástól való távolságát stb. A korszerű szintezési munka megindulása Huszár Mátyás nevéhez fűződik. Ő is az Institutum Geometriáimban szerezte képesítését, majd hosszabb külföldi tanulmányutat tett. 1815-ben a Főigazgatóság mérnökeként Lúgosra majd Nagyváradra került és 1823-ra készült el a Körös-. Berettyó vidék szintezésével. Munka során a térképészek Lipszky országtérképét használták kiindulásnak, majd háromszögelést végeztek és a budai csillagdától kiindulva a II. József kori felmérés SzolnokMindszent-Algyő alapvonalához jutottak el. 1820-ban a helytartótanács kérésére Huszár Mátyás szabatos szintezési utasítást készített. A Körösöktől - a munkálatok folytatásaként - Huszár a Dunához került, ahol 1827-ig végeztek a háromszögelési mérésekkel. Az új főigazgató, Rauchmüller 1828ban I ásárhelyit bízta meg - az elkészült helyszínrajzok alapján - a szintezés végrehajtásával. Vásárhelyi 1833-ig dolgozott c területen, majd feladatai az Al-dunához szólították. A Duna-mappációt végül Hieronymi Ottó Ferenc irányításával fejezték be. A Tisza felmérése az 1830 évi árvíz után került napirendre. és - mint jeleztük - 1833-ban. Lányi Sámuel vezetésével indult meg. A mocsaras partok miatt a munka igen sok nehézséggel járt, de 1845-re így is elkészültek vele. A felmérések eredményei alapján állította össze Vásárhelyi szabályozási tervét, mely a meder kanyarulatainak átvágását tekintette alapelvnek. Mint a szakirodalomból ismeretes, a szerző már nem kapcsolódhatott be tervének megvalósításába, meri 1846-ban hirtelen meghalt 5 3 Megyei és uradalmi mérnökök A 19. század első felének áttekintése során foglalkoznunk kell c két területen dolgozók munkásságával is, kiemelve az útépítésben és a vízszabályozásban betöltött szerepüket, mely az ismertetett központi szervezet tevékenységéhez. a műszaki irányítás fejlődésének megfelelően igen sok szállal kapcsolódott. A megyei mérnökök igen fontos tevékenysége eredetileg és ebben az időszakban is az utak építése, karbantartása volt. 1844-ig e tevékenységben - ahogy a vízimunkálatoknál - a közmunkának 1844-ig döntő szerepel játszott. Ekkor a törvényhozás meghatározta illetve kor155 látozta az c célból igénybe vehető munkaerőt, ami mindkét területen átmeneti nehézségeket oko/.oll. A 18. század végén a legfontosabb utak Horvátországban épültek, és a tengerhez való kijutást biztosították (pl. 1774: József út Károlyváros és Zcngg. Károly út Károlyváros és Porto Ré között). 1810-ben elkészült az ország áttekintő úttérképe, majd az 1825/1827 cvi országgyűlésen határozták meg a további fejlődés irányait Az ősi. Buda és Bécs közti országút már a kö/.cpkortól nagy jelentőséget kapott, dc még a 19. század közepén sem volt minden időszakban jól járható. A hegyes-dombos vidéken az építkezésekhez rendelkezésre állt a kő. de az Alföldön az új utak létesítése az építőanyag szempontjából nehézségekbe ütközött. A Duna-Tisza közén egyáltalán nem volt rendes út. A legfontosabb országutak - a török kori hadiutak nyomán - az Alföld és az Eszaki-középhegység találkozásánál Miskolc. Kassa felé. a Tisza mellett Pest-Szolnok-Szeged, illetve S/.olnokDebreccn-Nagyvárad vonalon, a Dunántúlon pedig Veszprém-Szombathely irányában vezettek Fontos út haladt az Aldunához, északi irányban a bányavárosok felé. sőt átépült a 19. század elején néhány nemzetközi útvonal is Galicia. Csehország irányában 5 4. 1848-ban 2082 km érintett út szelte át a szűkebb értelemben vett Magyarországot; tehát a mai fő közlekedési utak kezdeményei gyakorlatilag mind megvoltak 5 5. A 19. században az út- és vízépítés területén dolgozó megyei mérnökök szinte valamennyien az Institutum Geoinctricumból kerültek ki Témánk szempontjából közülük az alábbiakat említhetjük: Bogovich Károly (Zemplén m.). Mócsy (rvörgy (Pest m.). Kenedits József (Vas m), Hermann Miksa (Bihar m), Bodoky Károly (Békés m ). Markmüller József {Heves in.). Bosky Lajos (Bereg m.). Bedekovics Lőrinc (Jászság) stb. A vármegyéknél kialakult patriarchális viszonyok következtében sok helyütt apáról fiúra szállt a mérnöki tisztség. Ilyen volt például a felsoroltak közül a Bodoky. Markmüller. Bosky. Bedekovics család. A megyei vezetéssel való összefonódás természetesen a munka akadályozója is lehetett. de pozitív volt. hogy a családi hagyománnyal együtt átöröklődött a szaktudás, a hclvismerel. sőt a magántulajdonban lévő eszközök és műszerek jórésze is. A helyismeretnek nagy jelentősége volt a megyei mérnökök által végrehajtott vízimunkálatokban, melyek közül ezúttal a mappációkra érdemes felhívni a figyelmet. Bogovich Károly Zemplén megye mérnöke sikerrel hajtotta végre 1818-1821 között a Bodrog és eredővizeinek szintezését. A munkát itt Várady Pál. a Főigazgatóság adjunktusa kezdte meg. dc hamarosan átadta a megyei mérnöknek, aki folyamatosan bekapcsolódon. Bogovich érdemei között megemlíthető, hogv a felmérést előzmények nélkül, jó színvonalon végezte cl. vízrajzi leírást és 1822-ben szabályozási tervet is készített, melyet a helytartótanács elfogadott 5 6. A Rába felmérése, melyet három megyei mérnök Hegedűs János, Király György, Kenedits József hajtott végre, már kevésbé volt problémamentes. A Győr. Sopron, Vas megyét átszelő folyónál gondot okozott az cgyes módszerek megválasztása, a mérés kezdőpontjának kijelölése, és az elkészült térképlapok összekapcsolása is. Az eredményeket a Főigazgatóságról kiküldött Kccz-
