Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

3. szám - Dóka Klára: Vízépítők, földmérők, útépítők: mérnökeink a 18. század végétől a polgári forradalomig

150 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996.76. .ÉVI',3. SZ szabályozási - hajózási térképeket a Dunáról Hankóczy .Jakab és Ruttkav Mihály is

8. Újabb műszaki feladatokat jelentett a helytartótanácsnak II. József rendelkezése a szerzetesrendek felszámolásáról. A birtokok az ún. vallásalapjövedelmét gyarapították. mely a helytartótanács felügyelete alatt állt. Elsősorban az erdőket vették a mérnökök számba, ahol főként Hrussovszkv Imre

9 és Csisszik Miklós

1

0 fejtett ki fontos tevékenységet. Mint a köztörténetből ismert, a rendek jelentős részét 1802-től újjászervezték, azonban több szerzetesrend (pl a pálosok) birtoka továbbra is a vallásalap kezelésében maradt. Szintén e vagyont gyarapította a püspöki és érseki birtokok jövedelme széküresedés esetén. Ilyenkor a területek felmérése, a vagyon leltározása egy sor műszaki teendővel is járt, azonban ennek végrehajtása nem a helytartótanács, hanem a kamara feladata volt. Mária Terézia rendelkezése nyomán az 1770-es évektől rends> eresítették a megyei mérnöki állásokat. Az itt dolgozó mérnök feladata volt az út- és hídépítés, a fontosabb középületek tervezése, kivitelezés felügyelete, vízszabályozási tervek készítése, valamint a szükséges földmérői teendők ellátása. Utóbbiak elsősorban az úrbérrendezésből adódtak. A királynő rendelkezése szerint a megyei mérnököknek az ügyben eljáró királyi biztosok és tisztviselők közreműködésével fel kellett mérni a rendezés előtti állapotot, megállapítani a családonkénti telekhányadhoz tartozó járandóságokat, és elvégezni az urbárium szerinti kimérést. Ha korábban az uradalmi mérnök készített térképeket, ezeket az úrbérrendezéskor felhasználták, a legtöbb esetben azonban a szabályozás a település első hiteles térképének összeállításával járt együtt. Az elkészüli rajzok nem nagyszabású alkotások, de rendkívül pontosak, a települések birtokviszonyainak és gazdálkodásának hű tükörképei. A megyei mérnökök közül szép úrbéri térképeket rajzolt például Eisenhut György Baranya, Balla Antal Pest, Király György Győr, Vertics József Csongrád megyében

1

1. A felméréssel járó sok munkát - egyéb teendőik mellett - a megyékben alkalmazott műszakiak egyedül nem bírták, ezért gyakran igénybe vették uradalmi mérnökök, megbízások alapján dolgozó "hites geometrák" vagy földmérők segítséget. A királynő előírásai értelmében azonban az ilyen térképeket a megyei mérnöknek hitelesíteni kellett

1

2. Szintén a megyei mérnökök korai alkotásai közé tartoztak a különféle vízszabályozási tervek. Az 1770-es évcktől a vármegyék egyre nagyobb gondot fordítottak a munkálatok összehangolására, és az egyes birtokosok vagy községek által kezdeményezett munkákhoz terveket készítettek. A nagy helyismeretről tanúskodó, részletekre is kiterjedő színes rajzok a hazai kartográfia legszebb alkotásai közé sorolhatók. Az 1770-es években egy sor térképet rajzolt Bihar megye mérnöke, Gaszner Lőrinc a két Sárrét lecsapolásáról, 1781-ben Hegedűs János. Sopron megye geometrája a Hanság mocsárról és környékéről. 1785-ben Mezeő Cyrill, Szabolcs megyei mérnök az Ecsedi-lápról stb.

1

3. Az állami műszaki szervezet harmadik része a 18. század 70-es éveitől a hajózási célú vízimunkálatokat irányította. Mint ismeretes, az ország déli része ebben az időszakban külön katonai igazgatás alatt állt, cs az uralkodó az itteni víziutakra - a gabona hajón történő s/állítása érdekében - különös gondot fordított. Hasonló okból birodalmi érdeknek tekintette a Duna hajózhatóságát is a tiszai torkolat és Bécs közti szakaszon. 1772-ben, közvetlenül az udvari kamara felügyelete alatt két "hajózási divisio" kezdte meg működéséi, melyek közül az első a Száván és a Kulpán. a második a Dunán voll illetékes. Az első vezetője (iruber Gábor. a másodiké Walcher József lett. 1777-ben a királynő pénzügyi meggondolásból - a két divisiót szétválasztotta. A Duna mellett dolgozó szervezetet ezentúl Hajózási Igazgatóságnak nevezték, és működési költségeit - szemben a közvetlenül Bécsből finanszírozott szávai és kulpai divisióval - a só felemelt árából képzett alapból igyekeztek biztosítani. A hajózási igazgató tisztet továbbra is Walcher József töltötte bc, míg mellette négy kirendeltségen (Pozsony, Buda, Dunaföldvár, Zimony székhellyel) Hölczel Károly, Pichler Ferdinánd, Kiss József, Spatzek Ferenc dolgozott. 1779-ben az Igazgatóság a magyar kamara és a helytartótanács együttes fennhatósága alá került, munkája azonban a megfelelő anyagiak hiányában akadozott. A sóalap hamarosan kimerült, és ezért a szervezet 1781-ben - e keretben - befejezte működését. Személyzetét, eszközeit a magyar kamara vette át'

4 A 18. század mérnökei Mint az előzőekből kitűnik, a 18. században a műszaki szervezet három lépcsőben épült ki: először a földesurak (közte a kamara és az egyházak is), majd a megyék foglalkoztattak mérnököket, végül kísérletek történtek központi állami szervezet létrehozására is. A mérnökök legtöbbje nem rendelkezett állandó állással, jórészt alkalmi megbízásokból éltek, pályafutásuknak csak kis részét töltötték egy megye, város vagy birtokos szolgálatában. A kamarai, megyei, magánföldesúri szolgálat között gyakori volt az átjárás. így ha a 18. század végén dolgozó mérnököket csoportosítani akarjuk, nem szolgálati helyeikből^, hanem tanulmányaikból kell kiindulni. Mivel alkalmazásukat hitelesen csak az állami szolgálatban adminisztrálták, korai mérnökcink életpályájáról igen keveset tudunk. írásos forrást elsősorban térképeik, azok feliratai jelentenek. A mérnököket a német nyelvű rajzokon általában Ingenieurnak jelölték, míg a latin feliratoknál tisztük hites mérnök (juratus geometra), a megyei hivatalt betöltőké pedig rendszeresített mérnök (ordinarius geometra) volt. A 18. század végéig azonban jól körülhatárolható egy csoportjuk, mely "matematikus"-nak írja alá nevét. Köztük említhetjük a következőket: fíöhm Ferenc, Eisenhut György. Iiöry István, Eperjessy Ferenc, Frics András, Hankóczy Jakab. Hrussovszkv Imre, Kovács Ferenc, Kovács (Fabricius) János, Kovács Károly, Krieger Sámuel, Liptay Károly, Mak Domokos, Mikoviny Sámuel, Nagy József, Rultkay Mihály, Szalóky Nepomuk, Vályi György stb.

1

5. A felsoroltak zömmel akkor kezdték pályájukat, amikor Magyarországon még szervezett mérnökképzés nem voll. így képesítésüket - nyilván a matematika részeként -