Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
3. szám - Fejér László: Beszédes József – a reformkor egyik kiváló társulati mérnöke
l'K.IKR I,.: Beszédes József- a reformkor egyik kiváló társulali mérnöke 147 kál váltottak ki. Nem kisebb személyiség, mint Vásárhelvi Pál állt csatasorba, hogy bírálatát a lap hasábjain megfogalmazza ' A mai olvasó számára nehézkesen megfogalmazottnak tűnő Beszédes-féle gondolatokkal szemben hasonló körülményes stílusban papírra vetett gondolatok állnak szemben. Túl azon, hogy a nyelvújítás korában az egymással vitázok sokszor a szaknyelv megfelelő kifejezései I sem értelmezték azonos tartalommal - ez esetben a szerzők alapállása is eltérő volt. Vásárhelyi a precíz mérnöki megfogalmazást, az elképzelések konkrét kiindulási adatait, a tudomány matematikai alapjait kérte számon Beszédestől, míg az a meggyőzendő laikus értelmiségiekre (birtokosokra, táblabírókra, orvosdoktorokra...stb.) tekintettel elképzeléseit népszerű tudományos mezbe öltöztetve inkább csak vázolta, de nem dolgozta ki Mindezen enyhítő körülmények számbavétele melletl is a 43 esztendős Beszédes valójában elvetette a sulykol amikor Széchenyivel együtt végighajózott a Al-Duna felületes megtekintése után arra a megállapításra jutott, hogy a Vaskapu-szorosban végrehajtandó mederbővítés jelentősen hozzá fog járulni a Duna árvizeinek csökkentéséhez' S. Alapjában véve az egész al-dunai kérdés túlnőtt az empirikus beállítottságú Beszédes tapasztalati körén és az így elhamarkodott írásra Vásárhelyi nagyobb tárgyés helyismerettel válaszolt. Kritikájának bevezetőjében elismeri, hogy a bírálat elsődleges forrását a Duna-mappációnál dolgozó mérnöktársai véleménye jelentette. Erre alapozva jegyzi meg a tárgy kiváló kutatója Károlyi Zsigmond 1hogy "a cikkről elterjedi vélemény, hogy nem is Várárhelyi. hanem a környezetében lévő féltékeny fiatal mérnökök írták (vagy sugallták), akik az állami szolgálat kincstári rabságában irigyen nézték a szabadúszó <vállalkozó mérnököt>". Nos. az állami mérnöki pálya kétségkívül nem kínált lehetőséget maradandó műszaki létesítmény megalkotására. hiszen a Vizi és Építési Főigazgatóság szinte valamennyi mérnöke hosszú éveken keresztül a folyó felmeréseknél dolgozolt. Ebben a korban igazi szakmai sikereket a társulati (és kisebb mértékben az uradalmi) mérnökök érhettek el. akiknek legismertebb - és így tényleg a legelismertebb képviselője Beszédes .József volt. Ezt figyelembe véve az elméletileg képzett, de gyakorlati sikerekkel nem büszkélkedhető mérnökök feltételezett irigysége talán még érthető is. Beszédes az éles kritikára nem válaszolt. Csak évekkel kcsőbb tért rá vissza" az elmélet es gyakorlat viszonyát taglalva "...egy csupa tapasztalati ember művei nem annyiszor lesznek köznevetség tárgyaivá, mint egy csupa iheoretikusé, innen van az örökös vita e két párt között...Thcoretikus szentelje egész életét a tudománynak, s ennek elveit hozza tisztába türelem és hosszú számolás útján, s adja elő azokat egyszersmind közérthetőlcg...E/.en elveket tanulja meg, és a nélkül, hogy gyökeres megvitatásukba fáradna fogadja cl a művelő, és kísértse meg józan ítélettel használni, de szinte ő is egész éleiét a praxisra szánva. így aratni fogja az emberiség köszönetét." Az 1819-ben a filozófia doktori címét elnyeri Be.szédes József szakírói tevékenysége a körülötte dúló szakmai viták ellenére nagyban hozzájárult a magyar műszaki tudomány 19. századi fejlődéséhez, a magyar szaknyelv kialakulásához. Mindezek ismeretében nem véletlen. hogy az alig néhány évvel korábban megalakult Magyar Tudós Társaság (a Magyar Tudományos Akadémia) 183 l-ben tagjai sorába választja. Az Akadémia első mérnök tagja Személyében ő az Akadémia első mérnök tagja. Lelkes hazafiságának nemcsak a közjó érdekében végzetl önzetlen cselekedetei szolgálnak bizonyságul, hanem az a tény is. amelyre önéletírásában hívja fel a figyelmei: "... az 1821-diki Februáron tartott társasági (társulati) nagy gyűlésen, a Sárvíz csatornázatának reformált tervét egy magyar nyelven írt tudományos értekezésben kifejtve bemutattam, mellyel a társaság méltányolva díszes kifejezésekkel elfogadott, valamint azon magyar értekezéstől indítatván, számadásaiba a némel választmányi cs nagy gyűlési jegyzőkönyveibe pedig a latin nyelv helyébe hazai nyelvünket öröm riadva emelte." Ennek jelentőségét nem lehel eléggé értékelni A magyar szakmai nyelv akkortájt még csak alakulóban volt. s a mérnökképzés bázisán az Institutum Geometriáimban is latinul folyt az oktatás. A sanyarú helyzetre igen jellemző a korábbiakban említett Tudományos Gyűjtemény egyik szerkesztőjének egy cikkhez írott kifakadása: "Be boldogtalan még a magyar, hogy akármit ír is. először is a nyelvről kell írnia, ezen tárggyal mindannyiszor annyi időt haszontalanul kell vesztegetnie". Beszédes nyelvmagyarító törekvéseinek szép példája az a több száz tételből álló szógyűjtemény, melyet a készülő "mathematikai-műszótár" számára állított össze, még az 1834-es esztendőben Beszédes .József pályájának igazán aktív korszaka az 1820-1840 közötti evekre esik. A magyar reformkor cgyik legjellemzőbb műszaki képviselője voll. Minden figyelmet a magyarországi vizek szabályozása, a nagyobb folyók csatornázása, viziútjaink kiépítése kötötte le. Nem véletlenül állapította meg róla Széchenyi István: "Beszédes igazi hydraula. nem érdekli más, csak a víz!" Pályafutása csúcspontján - nem minden büszkeség nélkül - így írta alá nevét hivatalos levelein. Beszédes .József, sárvíz-kapos-körösi igazgató vízmérő. Az 1840-cs évek derekától kezdve ismertsége fakulni kezdett, maga is inkább visszavonult népes családja körébe a dunaföldvári házába. Az ország figyelmét ekkor már a Tisza-szabályozás körüli események kötötték le. amelyben a vezérszcrepel Vásárhelyi Pá! játszotta. A Tisza ügye is háttérbe szorult azonban, mikor az 1848-as forradalom és szabadságharc viharai sepertek végig az országon. Beszédes .József a 40-es évek közepétől nem szólalt meg többet a szaklapokban, és 1843-tól néma maradt a Tisza dolgában is. A szabadságharc leverése után az önkényuralom éveiben az addigi társulati mozgalom is megbomlott. A társulatok önkormányzatait felfüggesztették, s a vízszabályozási munkákat császári tisztviselők irányították.
