Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
3. szám - Deák Antal András: A reformkor mérnöke: Vásárhelyi Pál
136 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 19%. 76. l'-'.VK 3. SZ met figyelmen kívül hagyták; mint hallom, már létezik egy cs. normatíva, mely szerint mindazok, akik a 40. életévüket betöltötték, minden stabil cs. állás betöltésétől eleve kizáratnak. Mit várhatok - minden csalási kizárva - most. hogy éppen 40 éves leszek? Alkalmazásban állok egy nagyszerű vállalkozásban, ami az országnak tartós jólétet teremt, lelkiismeretemre mondom, sok nehézségei átéltem, rossz dc drága ételeken éltem, nyomorúságos csárdákban éjszakáztam, melyek egészségemet, élctemel veszélyezték. és egyáltalán mindent megtettem, ami erőmből tellett. Senki sem fogja tehát rossz néven venni tőlem, ha a magas szolgálatomhoz való teljes odaadásom miatti fájdalmamat nem tudom elhallgattatni, amely abból adódik. hogy a magam és családom egzisztenciájáról nem gondoskodtam. Hogy a dotálásom a teljesítményekkel, a rám háruló felelősséggel azonos értékü-e. azt Méltóságod maga is meg tudja ítélni, de az bizonyos, hogy aligha elegendő arra, hogy a család igényeit kielégítsem. Ha a családom velem van. a gyermekek nevelése elmarad, külön élve pedig megduplázódnak a kiadások, cs hogy a közelgő öregkorra tudnék valamit megtakarítani, lehetetlen. Bocsásson meg Méltóságod, hogy sorsomai Méltóságos kezeibe helyezem, és alázatosan kérem, keresetemre a végzést kegyesen eszközölje ki. amely ha kedvező, új erőt ad kötelességeim teljesítésére, ellenkező esetben azonban arra késztetne, hogy olyan útra lépjek, sajnos túl későn, amilyen a körülményeim javítására éppen adódik.. 1 7.". Vásárhelyi keserűségét jobban megértjük, ha tudjuk, hogy már május 16-án Széchenyi és a Helytartó Tanács támogatásával eljuttatta kérvényét gr. Reviczky Ádám m. kir. kancellárhoz Bécsbe, aki a fizetésemelési kérelmet elutasította. Pedig aug. l-én Széchenyi ismételten megkereste a Nádort: "Kellemetlenül érint és valóban nehezemre esik, hogy Vásárhelyi ügye az udvari kancelláriánál - mint értesülök - kedvezőtlen fordulatot vett. Fenség! nekem az Alvidéken való működésemben, hol a katonai hatóságok, a harmincadhivatal, az egészségügyi hatóság, a bányahivatalok, törökök, oroszok, a természet, sőt maga az Isten is nagy akadályokat támasztolt sok nehézséggel kell megküzdenem. Hogy lehetek azonban mindezeknek az ura. ha minden technikai műnek az intézője máról-holnapra nem néz semmi biztos exestenciának elé. Én magam nem vagyok képes ennek a munkának minden ágába buzgalmat, életet, örömet öntc38 ii 111... Félreértés ne essék, itt nem Vásárhelyi egyedi problémájáról van szó. Ez csupán jelzője és fokmérője annak, hogy ebben a korban a mérnökök a társadalom részéről mekkora megbecsülésnek örvendtek. Gondoljunk csak Kecse Ferencnek fent idézett, mérnöktársai nevében is írt kolduló levelére vagy Huszár Mátyás mellőzésére. Beszédes Józsefre, aki szegényen, szinte elfeledve halt meg 1852-ben hivatása teljesítése közben - egy árvíz alkalmával. Az Al-Duna szabályozásának, valamint a 122 km hosszú vontató és kereskedelmi út építésének munkálatait. azok dokumentálását természetesen munkatársaival készítette, ill. készíttette el Vásárhelyi. Feletteseinek - elsősorban Széchenyinek - írt jelentéseiben többnyire név szerint megnevezi, kire. milyen feladatot bízott. A jó munkaszellcmnek és a kiváló szervezésnek és csapatmunkának köszönhette eredményességéi és ennek folytán a - nyíltan vagy titkolva ellenőrző minőségben a helyszínre érkező - méltóságok elismerő nyilatkozatait. Vásárhelyinek ugyanis kettős feladatot kellett megoldania az Al-Dunán: 1. A zuhatagos szakaszokon - Stenka. Kozla. Dojkc. Izlás. Tachtalia. Greben, Jucz, Vaskapu - meg kellett teremteni a hajózáshoz a Jeltételeket. A gőzhajók számára a sziklazátonyok közötl. a rohanó árban ulal nyitni. 2. Hajóvontatásra és kereskedelmi forgalomra is alkalmas utat kelleti építenie a Duna bal partján. Azt ugyanis már kezdetben minden avatott jól tudta, hogy czeket a gondokat a kor technikai szintjén gyökeresen megoldani nem, csupán mérsékelni lehet Alacsony vízállásnál a hajók továbbra sem tudtak közlekedni. Hasonlóképpen telt az 1835. esztendő is. Május l-én már Ó-Moldovából keltezett levelét ismerjük, és jelentéseinek datálásából következtetve megszakítás nélkül maradt is az Al-Dunán egészen november végéig. Ez évben nagy megtiszteltetésben részesül: szeptember 14-cn "...a magyar nyelvnek minden tudományban és szépművészségben gyarapítására felállított Nemzeti Tudós Társaság. Vásárhelyi Pál ural a magyar nyelv és literatura segítése tekintetéből közakarattal levelező taggá választó és társának ismeri" 3 9 Az 1836. esztendői is gyakorlatilag lávol családjától és a civilizációtól az Al-Dunán töllöttc. A/, építkezésekhez szükséges pénzt azonban Ferenc császár halála után egyre nehezebben tudlák előteremteni. A nádor mégis kieszközölte, hogy az útépítést befejezzék, s azt 1X37ben átadták a forgalomnak. Ez természetesen nem jelentette azt. hogy Vásárhelyi végleg búcsút mondhatott az Al-Dunának. Ennyire huzamos ideig azonban többé nem tartózkodotl a helyszínen. Irányításával főleg Tomsich mérnök végezte a munkákat. Ez összefügg azzal a lénnyel, hogy Vásárhelyi Pált 1837. év végén az Országos Építési Igazgatósághoz első hajózási mérnökké nevezték ki: "Miulán a Királyi Építészeti Igazgatóság hajózási részlegénél az első hajózási mérnöki hivatal megüresedett. Vásárhelyi Pálnak ezen állást, melyet hosszabb idő óta dicséretesen ellát - mivel az ezen álláshoz megkívánt mind elméleti, mind pedig a külföldön is szerzett gyakorlati ismereteket a gyakorlat minden területén nagy jártassággal műveli, valamint az anyanyelvnek és beosztottjainak nyelvének megbízható ismeretével rendelkezik, és a különböző folyók szabályozásában és a sürgős kiküldetésekben immáron 1819. óta részben beosztott, részben pedig igazgató mérnökként egyedülálló érdemeket szerzett, és mivel végül összes hivatali funkciójában dicséretes buzgóságról és példás erkölcsi magatartásról tett tanúbizonyságot -. a Magyar Udvari Kamara útján kifizetendő 800 floréna éves fizetséggel a mai napon a fent említeti Építési Igazgatóság nevében ünnepélyesen odaítéljük"' 1 0. Az 1838. év tavasza súlyos gondokat hozott Vásárhelyi fejére is. A nemzeti tragédia, a jeges árvíz pusztítása
