Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
2. szám - Gajdos Attila: A Tisza folyó árhullámai
102 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVF. 2. SZ. A módszer valójában a permanens állandó sebességű vízmozgásra megállapítható Q-H (vízhozam-vízállás) görbe nagyvízi szakaszának exponenciális függvénnyel történő közelíthetőségén alapul. (Németh E., 1954). A Q-H görbének az exponenciális egyenlettel közelíthető TT / Ji szakasza felírható a következőképpen: Q- Be .Az összefüggés alapján - ha az exponenciális közelíthetőséget még a vízmérce "0" pontjának környékén is feltételezhetnénk - B meghatározható lenne, hiszen értéke ugyanakkora, mint a vízmérce "0" pontjához tartozó vízO/T hozam (e = 1). Ennek következtében a vízhozam ismeretében T értékét bármely vízállásnál kiszámíthatnánk. Mivel azonban a természetes duzzasztások és süllyesztések nemcsak a klasszikus vízhozam-vízállás görbét, hanem az árvízi hurokhatással módosított változatát is - főleg Szegeden és a Tiszán általában - érvényen kívül helyezhetik, B és T értékeit rendszerint mégsem ismerjük. Ezért T értékét a B = 1 érték figyelembe vételével választottuk meg, a mércekapcsolati egyenlet minél kisebb szórására törekedve. Az egészet felfoghatjuk úgy is, mintha módosított vízhozamokra keresnénk szelvénykapcsolati egyenletet, bár ilyen alapon a vízállást is "módosított vízhozam"-nak tekinthetjük. Megvizsgáltuk a (2) egyenletekhez felhasznált adatokat ezzel a módszerrel, különböző T osztótényezők esetére. A szórás értékeikből látható, egyes esetekben a (2) cgyenletek + 49,72 cm szórásánál kisebb CT értéket tudtunk elérni, bár a csökkenés jelentéktelen volt. A (4) egyenletek adatai esetében az ott számított + 33,94 cm szóráshoz képest kapott értékek kisebbek voltak. Osztótényező. T 10000 1000 600 550 500 400 200 Szórás (2) adataival, ct (cm) ±49,65 ± 49,23 ±49,13 ±49,12 ±49,13 ±49,19 ± 50,26 Osztótényező T 10000 1000 500 300 230 200 150 Szórás (4) adataival, CT (cm) ±33,83 ±32,92 ±32,17 ±31,59 ±31,45 ±31,48 ±31,94 A legkisebb szórás 7-230 értéknél adódott, ekkor az egyenlet alakja a következő: To Sob Szegj Sze - 230 • ln[0.21 • (e 23 0 - 23.9) + 2.12 • (e 23 0 -4.3) + 0.73 • (e 23 0 - 28.1) +37.1] ( 9) ahol Sob a soborsini tetőzés nagysága, To a várható szegedi tetőzési időpontot 10 nappal megelőző tokaji vízállás, Sze$ t a sz eg e<ü vízállás a soborsini tetőzés idején, Sze pedig a várható szegedi tetőzés cm-ben. Az egyenlet szórása ± 31,45 cm (9. táblázat), ami kb. 2,5 cm-rel kisebb, mint az eredeti (4) egyenleté (± 33,9 cm). Végeredményeben megállapíthatjuk, hogy megfelelő osztótényező megválasztásával a mércekapcsolat szórása kisebb lehet, mint azy = aj-xj + a2*X2 + ... + aj-xj + ... + a n-x n + a n +j alakú kapcsolatoké, de jelentős javulást ezzel aligha hozott a vizsgálatunk. 5. A tiszai árhullámok jellegzetes eseményeinek okozói Vegyük újra sorba a bemutatott adatsorokon is tanulmányozható néhány tiszai jellegzetességeket! - Vannak olyan vásárosnaményi árhullámok, amelyek Tokajban még mutatnak tetőzést - esetleg még Szolnokon is -, ezután pedig elvesznek. Ilyen árhullám volt például a 26-os sorszámmal jelölt 1941-ben, illetve a 28-as sorszámmal jelölt 1948-ban. - Egymást követő felső-tiszai árhullámok a Közép-Tiszán egyesülhetnek. - A közép-tiszai magányos árhullám szétválhat, így az Alsó-Tiszán többszöri tetőzést okozhat. - Az árhullámok akár több napig is tetőzhetnek, főként a Közép- és az Alsó-Tiszán. - Szeged sokszor korábban tetőzik, mint Szolnok. A fentiekre a következő magyarázatot ismerjük a szakirodalomból (Vágás /., 1982., Vágás I -Simády II, 1983): A Tisza kis esésű folyó. Ennek következtében különösen az alsó szakaszának - mellékfolyói, illetve a Duna sokszorta olyan befolyással vannak a Tiszára, mintha a mellékfolyók torkolatánál, illetve a Duna esetében a Tisza torkolatánál duzzasztóművet működtetnének. Hatásuk meglehetősen nagy folyószakaszra is kiterjedhet, elérheti a 100-200 km-t is. Ezek a hatások kölcsönösek, ugyanúgy a mellékfolyókra és a Dunára hatással van a Tisza is. Ezt a jelenséget, pontosabban, az egymásba torkolló folyók kölcsönhatását természetes duzzasztási és süllyesztési állapotoknak nevezzük. Az emelkedő, visszaduzzasztott vízszinbe beleveszhet a később érkező, felülről lefelé haladó tiszai árhullám oly módon, hogy egy megfelelően domináns természetes duzzasztás felfelé terjedő hatásával találkozik. Mellékfolyók Tiszába bekerülő, vagy a Duna érkező árhulláma a még oda nem érkezett tiszai árhullámot visszaduzzasztó hatása révén lelassíthatja. Ilyenkor fordulhat elő az, hogy a lelassult árhullámot egy következő árhullám utóléri. A több napig tartó tetőzések is a természetes duzzasztások következményei. A szolnoki tetőzést megelőző szegedi tetőzésnek a Maros az okozója, ugyanis a marosi árhullám előbb érkezik. A Maros miatt csökken a természetes duzzasztás a Tiszában, ezáltal a folyó esése lentről felfelé haladva megnő, s ilyenkor lentről felfelé haladva tetőzik a Tisza. Ez a felfelé terjedő tetőzés addig tart, amíg nem találkozik a Tisza "saját" árhullámával. A tiszai árhullám kettéválása pedig akkor jöhet létre, ha a Maros árhulláma nem annyira domináns, hogy a torkolata alatti és feletti tiszai tetőzés után a Tisza fentről jövő hatása ne tudna megmaradni.
