Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

5. szám - Vágás István: A Hidrológiai Közlöny 75 éve

/ÁGÁS I.: A I iidrológiai Közlöny 75 éve 267 vekben más tárgyú laboratóriumi, vagy elméleti kutatásaikat is publikálták Szivárgási- és kúthidraulikai kisminta kísérleteinek'eredményeit közölte cikkck sorozatában Öllős Géza. Szabadföldi szivárgási kísérleteiről számolt be Szabó László. Áramlástani modellkísérleteiről írt Stollmayer Ákos, Bözsöny Dénes, Kozák Miklós, Lipták Ferenc, Orlóci István, Bozóky-Szeszich Károly, Starosolszky Ödön, Szolnoky Csaba. Laboratóriumi mérőműszert írt le. vagy szerkesztett Langmár József, Boros János, Elméleti hidraulikai vagy hidrológiai tárgyban (ide értve a talajvíz, a mélységi víz. illetve a karsztvíz hidrológiáját is) értekezett Kovács György, Kozák Miklós, Török László, Károlyi Zoltán, Galli László, Kesslcr Hubert, Léczfalvy Sándor. Magyar Kálmán, Szigyártó Zoltán, Juhász József, Cziráky József, V. Nagy Imre, Karkus Pál, Molnár I ajos, Wisnovszky Iván, Nagy László. A hordalékmozgásról, annak jellegzetes összefüggéseiről szóltak Bogárdi János cikkei. E témában irt cikket Károlyi Zoltán és Ivicsics Lajos. A nagy marosi Duna-szakasz kismintakísérletét - miután az. áramképfelvételt a Dunán 1953. szeptember 19én elvégezték - a Műszaki Egyetem II. sz. Vízépítéstani Tanszékén is előkészítették. Ezt Orlóci Istvánnak Bözsöny Dénes közrcműködédével írt tanulmánya közölte. A hidrológia tárgykörében a valószínűségi és statisztikai szemléletet juttatja érvényre Szigyártó Zoltán: "A hidrológiai jelenségek törvényszerűségeinek kutatásánál a kiindulási alap kizárólag a természet megfigyelése lehet. A természetre vonatkozó megfigyelési eredményeket azonban ... számadatok segítségével rögzítjük. A számadatok összegyűjtésének, rendezésének módszereivel viszont a statisztika tudománya foglalkozik. ... Az esemény valószínűsége alapján következtetni lehet a visszatérési idő hosszára is. ... ha az. egymás utáni évek eseményei függetlenek. ... A matematikai statisztikában kevéssé járatosak a vizsgált esemény előfordulásának gyakoriságát szívesebben jellemzik azzal, hogy hány évenként következik be. azaz. hogy mennyi az. átlagos visszatérési ideje. (A függetlenség miatt) a levezetett credményeket a következő év eseményének közvetlen előrejelzésére felhasználni nem lehet." Az 1956. évi dunai jeges árvíz leírását és értékelését Szászhelyi Pál adta cikkében. A magyar Duna vízgyűjtőjén a tarozással történő árvízvisszatartás lehetőségeivel Szesztay Károly és Puskás Tamás közös tanulmánya foglalkozott. A Duna hidrológiai adatait és vízcrőkész.lctét Iíorin Pavel (Bukarest) foglalta össze. A Duna vízgyűjtő csapadék és fajlagos lefolyás térképeit Ujvári József cikke mutatta be. A belvízrendezés kérdéseiben megélénkült a vélemények nyilvánítása. Bokor Mihály és Babos Zoltán cikke az. érvényben lévő méretezési szabványokat kifogásolta: "A vízlevczetés időtartamát nem bizonyos, általánosságban megállapított napszámban kell megadni, hanem azt a mértékadóként megjelölt ténylegesen előfordult belvizes időszak időtartamához kell szabni. Ha mértékadók a hóolvadási vizek voltak, akkor a vízvezetés időtartama a hóolvadáscval legyen egyenlő. Ennek megrövidítésére a természet rendje szerint nincs mód. ezért c belvizek okozta károkat a mezőgazdaság tűrni kénytelen." Salamin Pál a belvízkárok tanulmányozásán túl összehangolt hidraulikai, vízháztartási cs hatékonysági vizsgálatok elvégzését tartja szükségesnek. "Az. összcgyülekezési idő nem növelhető a növények ún. tűrési idejével. sem a felszíni elöntéseknek időtartamával. Ez lényegében azt jelentené, hogy az összegvülckczési folyamatot tározási folyamattá alakítanánk át. és az egész, vízgyűjtő területet mint egységes tározót tekintenénk Ezzel a lejátszódó mozgási jelenségeket elhanyagolnánk, a dinamikus helyzetet sztatikus állapottá alakítanánk. ... A belvízcsatornák csak arra alkalmasak, amire azokat terveztük, tehát a belvizek levezetésére, de nincs lecsapoló hatásuk. ... A vízháztartási elvekből igen jól meghatározható a fajlagos vízhozamnak valamilyen vízgazdálkodási vagy mezőgazdasági ok következtében fellepő megváltozása. ... A tervezésnél a szállító hálózat különböző kiépítési fokainál a szükséges tározó teret, illetve a tarozás időtartamát lehet megállapítani." Budavári Kurt és Kovács György a belvízcsatorna szükséges vízszállító képességét a tűrési és az. összegyülekezési időnek összegéből képzett mértékadó csapadék időtartamból határozta meg. a Montanari összefüggés alkalmazásával. Petrasovits Imre a növények víztűrő képességére mutatott be kísérleti eredményeiből kapott számadatokat. Minden növény víztűrő képessége a tenyészidő elején bizonyult a legkisebbnek. Az éréskori vízborítás a kukorica és a napraforgó esetében alig okozott terméscsökkenést. Az. 50-es évek második felében öntözési tárgyú cikkck is megjelentek. Az öntöző csatornák szivárgási veszteségeinek szigeteléssel való csökkentésével foglalkozott Lovas László cikkc. A szivárgás jelenségét leírva annak mennyiségét igyekezett meghatározni Karádi Gábor cs Orlóci István közös cikkc: "Szabad szivárgás esetében a talajvíz nincs hatással az. elszivárgó vízmennyiségre, illetőleg az áramkép kialakulására, míg duzzasztott szivárgás eseten ez a hatás érvényesül ... Az ismertetett képletek csak a permanens, szabad szivárgás stádiumára vonatkoznak. A telítődés és a talajvíz clércsc utáni állapotra már hibás értékeket adnak. . .. A vízveszteség meghatározására egységes képletet nem lehet felállítani". Ilartyányi László az öntözés talajvízszín alakulására gyakorolt hatását vizsgálta Kisújszállás és Szarvas környékén: "Az öntözött területek vízlcvczctcsi lehetőségeit meg kell javítani ... Foglalkoznunk kell az. öntöz.őcsatornák szivárgásának csökkentésével". Öllős Géza laboratóriumi szivárgási kísérletekkel vizsgálta, milyen kapcsolatban áll az. öntöző csatornák szivárgásának mértéke a talajvízzel, illetve a belvízcsatornák helyzetével Dzubay Miklós több cikkében is foglalkozott a tiszántúli talajok öntözővíz előidézte másodlagos clsz.ikcscdésévcl Megállapítása szerint az. egyébkent is szikes talajokon adódhatnak lényegesebb problémák. Harmati István cikkei a Duna-Tisza közi öntöző- és csurgalékvizek kémiai vizsgálatainak eredményeit közölték. Az. öntözés, belvízrendezés, a vízellátás és folyócsatornázás ágazatában is figyelemre tarthat számol Léczfalvy Sándor tanulmánya a talajv íz párolgásáról. Kísérletei igazolták, hogv a talajvíz, mélységével csökkenő párolgás függ a talaj mindenkori hőállapotától is. Ugyan-