Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

5. szám - Vágás István: A Hidrológiai Közlöny 75 éve

26(1 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVE 5. SZÁM sára Juhász József javasolt számítási eljárást. A talajvíz, függőleges vízforgalmának megállapítására Székely Ferenc a talajvízészlelés adataira támaszkodva dolgozott ki módszert. Hidrológiai folyamatok sztohasztikus vizsgálatát végezte különböző feladatok megoldásában Déri József, Kontúr István, Domokos Miklós, Szász Domokos. A Felső-Tisza árvízvédelmi rendszerében hidrológiai statisztikai módszerekkel határozta meg a veszélyeztetettség mértékét Bogárdi István és Némethy László tanulmánya. A Balaton átlagos havi vízállásainak előrejelzésére V. Nagy Imre és Reimann József információelméleti alapon dolgozott ki módszert Babos Zoltán összegezte Magyarország legnagyobb egynapos csapadekait. Kardos Mária a mesterséges vízhozam sorozatok Monte-Carlo szimulációját írta le. A kovariancia- és korreláció függvények elmeletét Kontúr István és Szöllősi Nagy András cikke tekintette át. A Zagyva-Tarna komplex vízgazdálkodási rendszert Radványi Rudolf, Károlyi Csaba cs Salamin András cikkei mutatták be. Körvezetékes vízellátó hálózatok optimalizálására javasolt módszert Schncidcr Szilárd. Az ivóvíz kutak indító terhelésének növekvő igénybevételnél adódó kérdéseit Karácsonyi Sándor tanulmánya elemezte. További tanulmánya a fúrt kutas vízellátás új problémájával, a gázossággal foglalkozott. A főváros vízellátását Hajdú György, a főváros vízgazdálkodásának az. ország vízgazdálkodásában betöltött szerepét Illés György jellemezte. Különböző szennyvíztisztítási megoldásokat ismertetett Blum Anna, Bozzay Józsefné, Dobolyi Elemér. Bauer Mária a talajv ízdúsításnak Hollandiában, az. erősen szennyezett felszíni vizek tisztítására alkalmazott módszerét mulatta be. Az eleveniszap minőség országos helyzetét - több éves vizsgálat után - Csanády .Mihály értékelte. A fővárosi csatornázás történeti áttekintését Kgri István, a főváros ár- cs belvízvédelméét Antók Ödön adta. Frankó András cs Ponyi Jenő a szén és nitrogén aránv változásait figyelte meg a Balaton felső iszaprétcgeben. amelyet - a Keszthelyi-öböl kivételével - szervesanyagban szegénynek találtak. 19' 4. A "Korszerű eszközök és módszerek a területi vízgazdálkodásban" címmel 1972. szeptember 14-16. között Székesfehérvárott rendezett ankét anyagából a folyóirat V. Nagy Imre, Bozóky-Szeszich Károly, VVinter János, Joó Ottó, Lotz (»yula, Kontúr István, ZsulTa István. Dávid László, Orlóci István, Oroszlány István, S/ás/né Tóth Ildikó, Kovácsházy Frigyes, Bukovszky György, Dely Géza előadását közölte. Az 1973. szeptember 25-27-én rendezett "Vízgazdálkodási tervezés fejlesztése" konferenciát Vitális Sándor elnöki bevezetője nyitotta meg. s a következők előadásai jelentek meg: Vincze József, Békési János, György István, Pap Istv án, Csanády Lajosné, Dévényi József, Környei László. Talajvíz idősorok homogenitását vizsgálta tanulmányában Rétháti László, megállapítva, hogy észlelő kutainkban a statisztikai elemek függetlensége rendszerint nincs biztosítva, vagy észlelési soruk túl rövid Karácsonyi Sándor és Scheuer Gyula megfigyelési adatokat közölt a rétegvíz természetes utánpótlódására. Idősorokra vonatkozó optimális előrejelző függvényt határozott meg Szöllősi-Nagy András a Wiener-féle extrapoláció elmélet alkalmazásával. Major Pál a síkvidéki erdő hatását értékelte a talajpárolgás és a tényleges beszivárgás folyamatára: "A tényleges evapotraszspirációnak ás a klimatikus tényezőknek a kapcsolata jóval bonyolultabb, mint azt az irodalmi adatok mutatják. Semmi esetre sem mondhatjuk, hogy a tényleges evapotranszspiráció arányos a kádpárolgás értékével, dc véleményünk szerint nem található olyan közvetlen kapcsolat sem. amelyet a felállított empirikus összefüggések mutatnak". Öntözésre hasznosított, talajvízből táplált kiscsoportokra vonatkozóan Laczkő Ágnes geometriai cs mátrix elméleti megalapozással, helyszíni mérések adatai nyomán a kutak egymásra hatására hatásfok értékeket állapított meg a kút melletti vízszín elszakadás (kútellenállás) figyelembe vételév el Molnár György vízáteresztő talajokon vizsgálta a belvíz keletkezés és levonulás törvényszerűségeit, s ezeken - a Fehértó-Majsai öblözet adataira támaszkodva - a talajvízállás hatását ítélte mértékadónak. Kienitz Gábor a rendszer-hidrológiai módszereknek a magyar vízügyi gyakorlatba való bevezetéséről írt tanulmányt kozák Miklós a szabad felszínű, nem-permanens vízmozgásokra összetett szelvényű mederre érvényes közelítő számítást dolgozott ki. majd Bakonyi Péterrel és Rátky Istvánnal közös cikkben a karakterisztikák módszeréből fakadó hibákkal foglalkozott. Pálfai Imre irányelveket adolt a vegyes csővczctékű esőztető öntöző berendezések tervezésére. Lipták Ferenc hidraulikai vizsgálatot végzett esőztető szórófejek felszálló csövének kialakítására. Ilörcher Ferenc a földmedrű öntözőcsatornák rézsűhajlására adott meghatározásokat. A vízanalitika fejlődését Majorlaki József tekintette át: "A vizsgálatok iránya a tisztán kémiai területről áttolódott a biokémia, a hidro-. cs mikrobiológia, a toxi-kcmia cs radiokémia területére". A vizek szennyezettségét jellemző mikroszennyező anyagok szerepet Literáthy Péter cikkc tisztázta Schmidt Antal, Simor József cs llherkovich Gábor egy levonult dunai szcnnyvízhullám észlelésének tapasztalatait értékelte Csanády Mihály cikkében a galvánüzemi szennyvizek által okozott talajvízszennyezések veszélyeire utalt. Kiss Kcve Tihamér több közleményben részletezte a Keleti-főcsatorna vízvizsgálati eredményeit. Aujeszky László a liidromctcorológiai prognosztika valószínűségi és biztonsági előrejelzéseinek bevezetéséről írt. Fclföldy Lajos tanulmányában a hidrobiológia vízminőség-szabályozásban betöltött szerepét fejtegette: "Bármilyen hatás, vagy beavatkozás clőtl szemügyre kell venni a v izet, mint élő rendszert, és meg kell vizsgálni a hatás valószínű biológiai következményeit. Magyaror-