Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

5. szám - Vágás István: A Hidrológiai Közlöny 75 éve

26(1 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVE 5. SZÁM Eligius Róbert: "A mélyfúrások minőségi cs mennyiségi változása lehetőséget teremtett a fels/ín alatti víztartók hidrogeológiai cs hidrológiai viszonyainak mind részletesebb feldolgozására cs törvényszerűségeinek megismerésére. Utóbbi viszont tudományos alapot szolgáltatóit a vízfcltáró fúrások mind biztonságosabb, ésszerűbb cs gazdaságosabb iclcpítcscrc". Salamin Pál: "A talajví/.hclyzct megváltozása a hasznosítások következtében feltétlenül veszélyt jelent az Alföld mélyen fekvő területeire. Az 1966-67 évfordulóra pl. a talajvíz felszíne az intenzíven öntözött középső alföldi területeinken magasabbra cmelkcdclt. mint a csapadékosabb jellegű. de még az intenzív öntözésnek csak a kezdeti időszakát jelentő 1940-42 esztendőkben". Illés György: "Az ipari- és ivóvízellátásnak igen aktív és eredményes szakaszába léptünk, ós talán nagy elődeink álmát valósítjuk meg. amikor évente 2-300 ezer lakosnak adunk egészséges vízvezetéki vizet". Papp Szilárd: "Igen nagy szükség van a természetes vizek minőségének védelmére. Ezt pusztán szennyvíztisztítással elérni nem lehet. A vizek minőségi védelmének már az ipartelepeken belül kell megtörténnie" Holló István: "1965-ben az ország lakosságának csatorna ellátottsága a 27 %-ol közelílettc meg. Az ipar nagyobb része már belátja, hogy a szennyvíztisztítás és a tisztított szennyvíz elhelyezése gyártási technológiájuk befejezése. Szennyvíztisztító berendezések építése, a meglevők korszerűsítése, regionális vízvédelmi tervek készítése és a létesítmények megépítése tekinthető a legelső feladatnak". Kertai Kde: "A vízgazdálkodás komplex természete szempontjából nagyon szerencsés, hogv a Társaság munkájában nemcsak hidrológusok. vízimérnökök. geológusok hanem agronómusok. geográfusok, orvosok, vegyészek, biológusok és más szakemberek is rés/.l vesznek". A jubileumi számban írt még Bogárdi János a v ízfolyások hordalckszállitásánál értelmezhető összefüggések és kifejezések kapcsolatainak elmeletéről. Dobos Alajos a csővezetékes hordozható berendezés hidraulikai vizsgálatáról. Vágás Istv án pedig az átfolyás általános elmeletéről A vízgazdálkodás kérdései egyre inkább a konkrét esclck kifejtésének stádiumába kerülnek. Orlóci István és Török László a tiszalöki öntözőrendszerben adódó feladatokra: a csatornarendszerek ü/.cmrcndjcre. az. öntözés. tarozás cs belvíz elvezetés egybehangolására adott megoldási javaslatokat. Az öntözőrendszerhez kapcsolódnak Szigyártó Zflltán, Fekete András, Fekete Józsefeikkel . általában a tarozáshoz ('sermák Kálmáné. 1966. tavaszán volt 1940-42 után az egész Alföldre kiterjedően ebben az. évszázadban a második legnagyobb belv í/.i megrohanás. A Hidrológiai Közlöny közre adta a Szegeden 1966. április 20-án megrendezett értékelő értekezlet teljes tudományos anyagál Korgó László: "Ha nincs egységes ereje a vízügyi szervezetnek, akkor nem tudunk kerek cgv hét leforgása alatt Szentes megmentésére kb. 3 m Vs. Mindszentre ennek dupláját kitevő kapacitású szivattyútelepet cpíteni. üzemanyaggal folyamatosan ellátni, ezzel a v édekezési időszakot lényegesen megrövidíteni". Vágás István: "Az 1966. évi csatornahálózattal. sziv attyús átemelésekkel átlagértékben is kb. 3-4-sz.cresét sikerült elvezetnünk annak a vízmennyiségnek. amelynek elvezetésére a 40-cs évek elején az akkori vízügyi szolgálat egyáltalában képes lehetett". Kardos Imre: "A belvíz, oka a talaj telítettsége, a talajfagy (részben). a nagy hóborítás. a hőmérséklet hirtelen emelkedése. ezek együttes fellépése volt. egves helyeken még a langyos cső is". Mélykúti László: "Az. Alsó-Tisza vidéki igazgatóság belvízvédekezésein 32 helyen 76 szivattyú gépegységgel 68.7 m Is. 164 hordozható szivattyú egységgel 31 m Is. összesen kb 100 m /s vízhozam átemelését oldottuk meg". Orlóci István: "Alig fordítunk idől arra. hogy a mértékadót meghaladó állapotok lefolyásával foglalkozzunk. A tervezés csak addig tervez, anüg mértekadó állapotokat határoz meg. de amint ezt a természet meghaladta, a belvízvédekezést teljesen szubjektív feltételektől tesszük függővé. A belvízvédekezés fejlesztésében tehát szükséges a szemléletünk módosítása" Polgár István: A mezőgazdasági üzemek egy része szántóföldi művelés alá veszi a vízjárásos területeket. Értékesebb telepítések előtt helyes, ha szaktanácsol kérnek". Dobi László: "A telepítés időszükséglete általában egy napot sem vett igénybe szivattyúállásonként". Najmányi László: "A védekező fiatal gárda munkájában könnyebbséget jelentett, hogy elődeik jó belvízi műveket létesítettek". T. Bratán Mária, Mohos Pál cs Zsuffa István Gcrencc patakról írt hidrológiai tanulmánya az elméleti hidrológia szempontjából fonlos. egység árhullám cs v ízgyűjtő karakterisztika meghatározását érintő kérdéseket fejtegetett. A hótakaró víz egyenértékének nyilvántartásához Hegedűs Miklós cs Szesztay Károly nyújtott adalékokat. Kesserű Zsolt a talajra kritikus szivárgási sebesség megállapítására a törési feszültségállapotok elmélete nyomán ajánlott új szemléletet és módszert Juhász József cikke a szádfalas munkagödörbe szivárgó vízhozam meghatározásával foglalkozott. Mankó Zoltán két cikkben mutatta bc a nagymarosi v í/.lcpcső kisminta kísérleteinek újabb eredményeit. Scherf Kmil mikrolektomkus térképet szerkesztett az Alföld délkeleti részéről, amely 1962-ben a távlati ivóvíz- cs ipari víz beszerzési feladatok céljára készült. s amely a mikrotektonikát a folyóvizek medreinek morfológiájából vezette lc. Erdélyi Mihály a Duna-Tisza közének vízföldtanát állította össze. Molnár Béla a Dél-alföld pleisztocén feltöltődésének ritmusait vette számba. Az 1966. szeptember 25-28 közöli Tihanyban rendezett "Szervesanyag meghatározási problémák édesvizekben" c. nemzetközi konferencia zömmel külföldiek által előadod angol nyelvű anyagát külön folyóiratszám tartalmazta. 1968. A vízgazdálkodásnak az. "új gazdasági mcchanizmus"-ban elfoglalandó szerepére Dégen Imre tanulmánya hívta fel a figyelmet. Mind a vízgazdálkodási, mind a hidrológiai cikkekben a valószínűségszámítás szemlélete tör utat (Domokos Miklós, Szász Domokos, Csorna János, Rétháti László), sőt már az elektronikus számítógép eszköze is (Bozóky-Szeszich Károly, Kozák Miklós)