Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

2. szám - Gáspár Csaba–Józsa János–Simbierowicz, Pawel: Új szemléletmód a numerikus hidraulikában. IV. Áramlási és transzportfolyamatok Langrange-féle modellezése egyenlőtlen hálók használatával

SÁRVARY I: A budapesti termál karszt A KHVM részére végzett munka keretében a számítógépes modellel két újabb futtatást végeztünk. Ezekben Lencsehegy vízemelését a következő hét évben (2000-ig terjedően) 30 illetve 0 m

3/perc értékűnek tételeztük fel. A budapesti források és kutak víztermelését viszont az előző három változathoz képest csökkentett értékkel, a jelenlegi tényleges termelésnek megfelelő 19 m

3/perccel vettük figyelembe és a jövőben változatlannak tételeztük fel. Az előző három és a legutóbbi két modellfúttatás során összesen 17 különböző. Lencsehegy és Budapest között található megfigyelési pontra vonatkozólag készült grafikus vízszint-előrejelzés. Ezek az észlelési pontok a következők: Pilisszentlélek 7. Piliscsév 10. Pilisszántó 1. Piliscsaba 2. Pilisszentiván 40. Budajenő 1. Csobánka 6. Pomáz 1. Solymár 85. Máriaremete Óbuda 1. Bp. Adyliget Bp. Dagályfürdő Bp. Városmajor Bp. Erzsébet tér Bp. Tabán Bp. Gellért rakpart Fentiek közül a Piliscsév 10. és az Óbuda 1 állomásokra készült előrejelzések eredményei az alábbiak: Piliscsév térségében a legkedvezőbb eredmény (a legmagasabbra emelkedő vízszintek) egyértelműen akkor várhatók, ha Lencsehegy vízemelése megszűnik: az összes többi változat kedvezőtlenebb eredményt ad. Ezzel szemben Óbudán a két legkedvezőbb eredmény már egyértelműen a kisebb-hozamú budapesti termeléshez kötődik, a nagyobb hozamú, 24 m

3/perc-es budapesti termelés ennél minden esetben rosszabb eredményt ad, még a lencsehegyi vízemelés azonnali megszűnésének feltételezését is beleértve. A lencsehegyi és a budapesti termelés hatásának hangsúly-váltása Csobánka távolságában következik be. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a jelenlegi budapesti vízgyűjtő határain belül még a 19 m

3/perc értékűre "befagyasztott" termelés mellett sem emelkednek a vízszintek: - Pomázon és Óbudán a karsztvízszint a 105 m A.f. szint körül fog stagnálni (kivéve, ha Lencsehegy már 1994 elején megszűnt volna) - Budajenőn a vízszint 1996-ig várhatóan tovább fog süllyedni, elsősorban a Mány-1. bányához tartozó vízemelés tervezett növekedése miatt. - Máriaremetén és Adyligeten a vízszint még a lencsehegyi víztermelés teljes leállása esetén is süllyedni fog 1996-ig, a korábbi depresszió peremének kiegyenlítődése miatt. - ha a lencsehegyi termelést a jelenlegi 30 m

3/perc körüli értékkel folyamatosnak tételezzük fel, akkor Máriaremetén. Pomázon, Adyligeten, Óbudán további sülvlyedések várhatók, míg a Városmajorban, a Tabánban és a Duna-vonalon csak a süllyedési tendencia megállása, a vízszintek közel változatlan szinten való maradása valószínűsíthető. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a lencsehegyi vízemelés 2000-ben történő leállása csak a hatásvizsgálat céljából történt feltételezés: így ugyanis mód nyílt a vízemelés megszűntét követő 10 év regenerálódási folyamatának elemzésére. A valóságban sokkal valószínűbb, hogy a lencsehegyi vízemelés 2000 után is folytatódni fog. Javaslat a vízkivételek módosítására, új termelési határértékek megadása Az előzőekben ismertetett vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy a teljes vízgyűjtőn, de a csökkent területű budapesti vízgyűjtőn belül is többlettermelés folyik, amely a statikus készlet fogyasztásával a vízszintek további süllyedését eredményezi. Ha a karsztvíz nyomása a környező talajvízszint alá - vagy a Dunaparton a Duna aktuális vízállása alá - süllyed, igen komoly mértékű minőségromlás következhet be, melyet minden eszközzel meg kell akadályozni. Fentiekből következik, hogy szóba se kerülhet a vízjogi engedélyekben szereplő mennyiségek további bővítése. Éppen ellenkezőleg: minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy a meglevő engedélyek további szigorításával a kitermelt hozamokat a szükséges minimumra szorítsuk vissza. Csak a jelenleginél lényegesen kisebb hozamú termelés teszi lehetővé a leromlott állapotú termálkarszt-rendszer regenerálódását. Mindenekelőtt a lencsehegyi bánya vízemelését kell korlátozni. A bánya jelenlegi karsztvíz-termelése a teljes vízgyűjtő utánpótlódásának csaknem 60 %-át teszi ki, és pillanatnyilag is több, mint kétszeresen haladja meg az engedélyezett 15 m

3/perc hozamot. (A bányában a jelen cikk írását megelőzően újabb vízbetörést kaptak, jelenleg is 30 m

3/perc felett van az emelt vízmennyiség.) Szilágyi Gábor bányászati szakértő szerint a lencsehegyi bányában a bányászati műveletek az elkövetkezendő időben kényszerűségből az egyre erősebben vízveszélyes területek felé fognak haladni. Nem lehet tehát arra számítani, hogy a vízbetöréseket elzárva a bánya be tudja tartani a vízjogi engedélyben számára megengedett 15 m

3/perc termelési határértéket. A várhatóan tartósan 30 m

3/perc feletti bányavízemelés Budapest felé irányuló hatását csak úgy lehet hatékonyan ellensúlyozni, ha a bánya megfelelően hosszú sávban elhelyezkedő, legalább 20 m

3/perc kapacitású karsztvíz-visszatápláló művet létesít, amellyel az engedélyezett 15 m

3/perc felett kiemelt mindenkori hozamokat visszajuttaja a karszt-tárolóba.