Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

1. szám - Nekrológ

NEKROLÓG 63 Dr. Horváth István (1911 - 1994) Ismét szegényebb lett Társaságunk egy emberi és szakmai értékekkel teljes pályatárssal: dr. Horváth István, oki. mérnök 1994. december 20-án Budapesten elhalálozott. Kecskeméten, 1911. április 26-án született. 1930ban érettségizett Budapesten, a Szent István Gimnáziumban. A Műszaki Egyetemre iratkozott be, s már 1933-ban - harmadéves hallgatóként - Jáky József, a talajmechanika világhírű professzora tanszékére, a Vasútépítés és Földmüvek Tanszékre hívta meg, ahol mint tanársegéd, később, mint adjunktus, 1939-ig oktatta a leendő mérnökhallgatókat az akkor még új tudománynak számító talajmechanika ismereteire. 1939-től a Magyar Általános Útépítő Rt. főmérnökeként a tiszafüredi öntözőrendszer főműveinek (betonburkolatú fő- és mellékcsatornák, hidak, elosztó zsilipek), a 4., 5., 7., és 8. sz. főközlekedési utak egyegy szakaszának, a medvei Duna-híd pályaszerkezetének és a hullámtéri vasbeton hidaknak, továbbá a hozzájuk csatlakozó betonburkolatú utaknak, majd a kecskeméti repülőtér burkolatának és a Dráván egy folyami rakodó építésének volt az irányítója. A háború befejezését követően 1948-ig Budapest újjáépítésében tevékenykedett. 1949. végétől 1954-ig a Légierő parancsnokságán mint főmérnök, illetve mint építési osztályvezető dolgozott, 1955-57 között a Vízműépítő V. főépítésvezetője volt. E minőségében vezette a Délpesti Ipari Vízmű építését. 1957-től a Betonútépítő Vállalatnál a 21. sz. főközlekedési út, az Ml és M7 autópályák létesítményi főmérnöke volt. Magas színvonalú munkáját ismerve kérte fel 1966-ban az Országos Vízügyi Hivatal a Vízépítőipari Tröszt felállításában és működtetésében való részvételre. E szervezetben az építési osztály vezetőjeként, majd műszaki- és gazdasági tanácsadóként 10 évi működése alatt 5 vízépítő vállalat és 12 vízügyi igazgatóság építési tevékenységét fogta össze, olyan időszakban, amikor a kiskörei-, a békési- és a körösladány vízlépcsők épültek, továbbá a hazai vízellátással, csatornázással és szennyvíztisztítással kapcsolatos építkezések is kiterjedtek voltak. 1976-tól a Közúti Beruházó V. nyugdíjas állományú műszaki-gazdasági tanácsadójaként foglalkozott a ferihegyi repülőtér rekonstrukció tervezési és építési feladataival, még közel tíz éven át. Utolsó munkahelye a Novodomus Kisszövetkezet volt, ahol részt vett a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium épületének felújításában. Utolsó szép munkája a Vadrózsa étterem átépítésének műszaki ellenőrzése volt. Elméleti és gyakorlati szempontból mindig igényes munkára törekedett és igényes munkát is végzett A Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöktovábbképző tanfolyamain, továbbá a szakmérnöki tagozaton éveken át tartott előadásokat a betonburkolat építéséről. Doktori címét is e témakörben szerezte meg 1960-ban. Azon kevés mérnök közé tartozott, akik időt szakíthattak publikációs munkákra is. Fontosabb művei: Az útépítés talajmechanikája (1937), Cikkek a földmunkák tömörítése, a talajjavítás körében (1936-1939), Jéglencse képződés hatása a tiszafüredi önrözőrendszer burkolataira (1941), A kecskeméti repülőtér víztelenítésének tapasztalatai (1944), Betonburkolat, (Mérnöktovábbképző jegyzet, 1965.), Szakmunkásképző jegyzetek kő-, kőműves-, ács-, beton-, és vasbeton munkákra (1966-1972), A balatonakarattyai előregyártott vasbeton szennyvíztisztító medencék kivitelezése (1973), A kecskeméti közcsatorna hálózat építésén az üvegszál erősítésű, nagy átmérőjű műanyag csövekkel szerzett tapasztalatok (1973). Dr. Horváth István mérnöki közéleti tevékenységét a Magyar Mérnök és Építész Egyletben, a Magyar Építőmesterek Egyesületében, majd a Magyar Hidrológiai Társaságban fejtete ki. Társaságunkban 1975-77 között a Vízépítőipari Szakosztály elnöke volt. E szakosztályban 1967 és 75 között minden évben tartott egy-egy szakelőadást. Hosszú pályafutása alatt több államrendszer részesítette kitüntetéseiben. Itt csak a Magyar Hidrológiai Társaság "Pro Aqua" emlékérmére (1978), árvízvédelmi és újítói kitüntetéseire utalunk. Dr. Horváth István a maradandó mérnöki alkotásban látta élete célját, jó ügyet szolgálva, pihenést nem keresve. Dr. Ivicsics Ferenc