Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

6. szám - Könyvismertetés

Könyvismertetés 369 Dyck, Siegfricd és Peschke, Gerd: "Grundingen der Hydrologie" (A hidrológia alapjai). Verlag fíír Baunesen, Berlin, 1995., 536 old. * * * A hamar keresetté vált és kifogyott 1983 és 1989 évi két előző kiadás után lényegesen átdolgozott cs kiegészített harmadik kiadásban jelent most meg a két neves Szerzőnek a hidrológia egész tárgykörét arányosan átfogó, és mind az elméleti megalapozottság, mind a gyakorlati alkalmazás elvárásai tekintetében a világszínvonalat tükröző kézikönyve. A tartalmi és az ehhez igazodó módszerbeli sokféleségben a jól tagolt szerkezet, valamint a világos tárgyalásmód és a gondosan összeállított tárgymutató segíti az eligazodást. A könyv kilenc fejezete és az ezeken belüli 29 alfejezete szervesen és logikusan kapcsolódik egymáshoz. Mindjárt az általános áttekintést előrevetítő első fejezet (15-85. old.) világossá teszi, hogy a könyv teljes egészében felvállalja a víz természeti és társadalmi szerepének sokféleségét, ugyanúgy, mint a kapcsolódó szaktudományok szemléleti és módszerbeli különbözőségét. Az adatbázis kérdéseit tárgyaló második fejezet (87142. old.) pedig máris jól példázza, hogyan lehet ezt a lágkörűséget és sokféleséget feltárni és megvalósítani: éles szemű válogatással, valamint a szaktudományok egymástól eltérő szemléleti és módszerbeli sajátosságainak elfogadásával és a közös célok szerinti összekapcsolásával. A könyv gerincvonalát és egység formáló szemléleti magvát a vízkörforgás és a vízháztartás folyamatain;^ és tényezőinek a vízgazdálkodás, valamint más természeti készletek és adottságok (éghajlat, talaj, növényzet és ezek ökológiai kölcsönhatása) szempontjaihoz és elvárásaihoz egyaránt, és egymással összehangoltan igazodó harmadik fejezet (143-240. old.) foglalja magában. Az így felvázolt átfogó képhez mind Föld-tudományi tartalmában, mind gazdálkodási vonatkozásaiban közvetlenül és világosan kapcsolódik a felszíni és a felszín alatti víz előfordulások vízföldrajzi, vízháztartási, vízjárási és (különös hangsúllyal!) vízminőségi feltárásának, hasznosításának és védelmének elvi és módszertani alapjait tárgyaló negvedik és ötödik fejezet (241-304., ill 305-349. old.). A vízháztartásnak és a víz előfordulásoknak a fentiek szerinti bemutatását a folytonos változások megértésének és számszerű értékelésének szempontjai és arányai irányították. A könyv további négy fejezete ebből az önmagában is gazdag tartalmi egységet és sokrétű módszertani eligazítást nyújtó keretből választ ki a hidrológiai gyakorlat számára kiemelt fontosságú tartalmi és módszertani kérdéseket, mint a csapadék és a lefolyás közötti kapcsolat vizsgálata (6. fejezet, 350-428. old), a vízjárás árvízi és kis\'ízi szélsőségeinek részletes elemzése (7. fejezet, 429-470. old.), a különböző adottságú víz előfordulások és tájökológiai egységek vízháztartásának feltárása és szimulációja (8. fejezet, 471516. old), valamint a hidrológiai előrejelzések és hatásvizsgálatok elvi és gyakorlati kérdései (9. fejezet, 471533. old.). * * * Ma, amikor még mindig a szaktudományok és szakkönyvek fokozódó beszűkülése és szétaprózódása az általános és a jellemző, joggal merül fel a kérdés: Hogyan készíthetett a két szerző a hidrológia rendkívül tág körű és sokrétű szakterületéről teljes körű és aránytartó, ugyanakkor pedig elméleti eszköztárát és gyakorlati kapcsolódásait tekintve mindenütt a világszínvonalat nyújtó kézikönyvet? A válasz és a magyarázat egyik része a Drezdai Egyetem vízzel kapcsolatos tanszékei és intézetei közötti, világviszonylatban is modell-értékű kutatói és oktatási együttműködéséhez kapcsolódik, amelyet a 60-as évek elejétől az egyik szerző (Dyck, S.) épített ki és irányított, a másik szerző (Peschke, G.) pedig ebben egyik legrégebbi és legközvetlenebb munkatársa volt. A válasz és a magyarázat másik része visszanyúlik az ezt megelőző 10-15 évre, amikor Siegfried Dyck az akkori NDK Vízgazdálkodási Intézete Hidrológiai Osztályának volt megalapítója és vezetője - ami folyamatos és felelős részvételt kívánt a háború utáni újjáépítés nagyszabású és égető vízgazdálkodási és vízminőségvédelmi gondjaiban és munkálataiban. Része még a munka világszínvonalának, hogy Dyck professzor mintegy három évtizeden át képviselte országát az UNESCO és más nemzetközi szervezetek természettudományi programjainak irányításában, és pedig olyan színvonalon és elismertséggel, hogy az utóbbi évek legnagyobb szabású tárgykörbeli programjának, az IGBP (International Geophvsical and Biological Programme)-nak vezetői őt kérték fel a vízzel kapcsolatos átfogó szintű kutatások, a BAHC (Biological Aspects of the Hydrological (.'vele) tudományos tematikáját és feladattervét kidolgozó nemzetközi munkacsoport megalakítására és irányítására. Mindezen válaszok és magyarázatok alapja és záloga a két szerző személyes emberi és szakmai beállítottsága és magatartása, amelyet jól jellemeznek a könyv kilenc fő fejezetéhez a világirodalom és művészetek nagyjainak (Goethe, Shakespeare, Leonardo da Vinci, Lao-Cse) tollából mottóul választott, vízhez kapcsolódó idézetek. Dr. Szesztay Károly