Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)
6. szám - Leentvaar, J.: Megoldhatják-e a vizek okozta konfliktusokat a hidrológusok?
LKlíNTVAAR, .!.: Vi<-ck okozta koníliklumk 367 1. pclda: Az Amazonas. Az Amazonas vízgyűjtője több mint 6.475.000 km . Számos mellékvízfolyáson építettek gátakat tározók létrehozására, főleg energiatermelési céllal. Tervek vannak további 38 gát és tározó építésére. Ahogy most állnak a dolgok, a globális arányú környezeti katasztrófa látszólagosan elkerülhetetlen, az ökológiai következmények cs a bosszú távú költség-haszon tekintetében, valamint a társadalmi szinten A trópusi esőerdők összes létfontosságú cs nem helyettesíthető szerepét veszély fenyegeti. Nem ismertük fel időben ezeknek az. erdőknek a felmérhetetlen fontosságát az egész emberiség szempontjából. Az egész medence hidrológiája alapvetően tönkre van téve. A trópusi esőerdők vízvisszalarló rendszerek. Úgy működnek, mint egy hatalmas szivacs. A csapadék és a párolgás (a helyi klíma) szintén közvetlenül kötődik az erdők meglétéhez. A víz körforgása rövid, mivel az esőerdő feletti légrétegek folyamatosan nagy részét tárolják a vízkészletnek. A víz tározókban történő összegyűjtése nem csupán a tározó helyén pusztítja el az esőerdőt, hanem más területeken is, elvonva az. erdő számára szükséges vizet. A tározók nagybani cpítese a trópusi esőerdők kiszáradásához és kipusztulásához vezet, először észrevétlenül, de állandóan növekvő ütemben. Emiatt a helyi klíma megvállozik, sokkal szárazabb lesz. Az Amazonas esőerdőinek kiszáradása tragikus következményekkel fog járni, felgyorsítva a jelenlegi folyamatot, mivel kifosztják trópusi keményfájáért vagy leégetik mezőgazdasági terület nyerése érdekében, hogy kielégítsék az élelmiszerek, mint a hamburgerek iránti nemzetközi igényeket. A félreértések elkerülése érdekében hozzá kell lennem, hogy gátak építése fontos és felelősségteljes szerepet játszik a vízeloszlás javításában, de sohasem teljesítheti ezt a célját, ha a gátépítés öncélú marad és ha nem szentelnek figyelmet a környezeti és társadalmi hatásoknak. A vízhiánnyal kapcsolatos problémák megoldása nem regionális, hanem integrált megközelítést igényel! 2. pclda: A Tigris cs az Eufrátesz. Ami a Tigris és Eufrátesz medencéjében történik, az távolról sem biztató. A felső szakaszon, Törökországban gátak épülnek, mint pl. az 1991-ben befejezett Atatürk gát az. Eufráteszen. Ez a negyedik leghosszabb gát a világon. Annak ellenére, hogy Törökországban Del-Anat ól ián keresztül két folyó is folyik, a terület száraz és szegény. A helyzet alapvető megváltoztatása érdekében 22, árvízvédelmi célokai szolgáló gátat és 19 vízerőművet terveznek. Ezek 50 %-kal fogják Törökország elektromos energia-ellálását javítani, az öntözés pedig 1,7 millió hektárral fogja növelni a termékeny területet, ami várliatóan megduplázza majd a térség mezőgazdasági termelését. Ez számos kérdési vet fel: mi az ára mindennek, mikor kell az árat megfizetni és ki fogja azt megfizetni? A török gátak alatti országok Szíria és Irak. A török elnöknek Turgut Öza/nak, aki maga is vízépítő mérnök volt. megoldása: az egész Tigris-Eufrátesz medencét egy török irányítás alatt lévő országnak akarta látni. Kamran Inan, török miniszter azt mondta: "A XXI. század Törökország százada lesz. 1". De, ha a dél-anatóliai projekt a jelenlegiek szerint folytatódik, Irak és Szíria gyakorlatilag víz nélkül marad. Az országok már összevesztek a vízmennyiségen "amit Törökország fog biztosítani nekik a folyókon". Törökország úgy gondolja 500 m 3/s elég, míg az érintett arab országok 700 inVs-ol kérnek legalább Ez a történet számos lényeges pontra mutat rá. A víz egy nagyon ritka termékké válhat és ennélfogva nagyon sok pénzt érhet. Politikai nyomásgyakorlás eszközévé is válhat. Világosan mondva, növekvő számú és robbanásszerű, vízzel kapcsolatos problémák várhatók a XXI. században! 3. példa: Az Arai tó. Az Arai tó környezeti katasztrófája azt példázza, mi történik, ha a vizet meggondolatlanul használják. Az Aral tó haldoklik. Az elmúlt 30 évben a vizet felelőtlenül vették ki a tavat tápláló folyókból (Amu-Darja és SzirDarja), hogy művelésbe vonjanak új területeket és javítsák a már művelt földek vízellátását A folyami gátak építése és az öntözővíz kivételek 30 év alatt 66 %-kal csökkentették az. Arai tó vízmennyiségét. 1950-ben a folyók még 55 km 3 vizet szállítottak évente. 1980-ra ez nullára csökkent. A tó vizének sótartalma nő, és nagy területek száradtak már ki teljesen, sós medret hagyva maguk után. A sót elfújja a szél, terméketlenné téve a környező földeket. Ha nem történik lényeges beavatkozás, 2000-rc a tó eredeti felszínének 1/6-ára zsugorodik. Az egykor virágzó halászat és a tó élőlényvilága már majdnem teljesen tönkrement. Semmi sincs rendben az elhódított mezőgazdasági területeken sem. A talaj szikesedik, mivel a megfelelő időben nincs elég víz és mivel az öntöző/lecsapoló rendszert nem megfelelően építették ki. A mezőgazdasági területről származó lecsapolt víz is szennyezett pcszticidckkcl és műtrágyával. Az ivóvíz romló minősége és az ennek következtében fellépő közegészségügyi problémák súlyos, a jólétet fenyegető árat követelnek. A szomorú, hogy ezeket a károkat könnyen elkerülhették volna, de ma már gyakorlatilag nincs megoldás. Szinte nincs is ennél világosabb példa a környezet és a gazdaság szoros kapcsolatára, valamint a szörnyű következményekre, ha ezt a kapcsolatot figyelmen kívül liagyják. A természeti törvényeket nem lehet büntetlenül megsérteni. Az Arai tó vidékének 15 milliós lakossága most saját bőrén tapasztalja ezt, létfontosságú szükségleteinek kielégítése forog veszélyben. 4. példa: A Nílus. Egyre több konfliktus van a Nílus vizének hasznosítása körül. A Nílus nélkül Egyiptom sivatag lenne. Nem csoda, hogy az egyiptomiak idegessé váltak amikor a fo-
