Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

6. szám - Szabó Marianne–Bíró Péter–G. Tóth László: Az S-Deltametrin rovarölő szer hatása a dévérkeszeg (Abramis brama), a bodorka (Rutilus rutilus), a márna (Barbus barbus) és a csuka (Esox lucius) embrionális fejlődésére és az embrikók respirációs elektrontranszport rendszer (ETS)-aktivitására

SZABÓ M. cs mlsai: Az S-Dcltainclrin rovarölő szer hatása 359 50 %-os vagy annál nagyobb pusztulást a bodorkánál 0,025 ppb-nél kaptuk 144 órás, 2,5 ppb-nél 120 órás, 25 ppb-nél 96 órás és 250-2500 ppb-nél 48 órás inkubáció után (7. ábra). A második legérzékenyebb halembrió a máma volt. Az embriók fele elpusztult 48 órás inkubá­ció után 250 (és 2500) ppb-n (7. ábra). A csuka embriók fele 142-168 órás inkubáció után pusztult cl 250 ppb-n, a keszeg embriók közel fele pedig 2500 ppb-n pusztult el 24-48 órás inkubálás után (7. ábra). Mivel a leggyak­rabban a 24 és a 48 órás LC 5 0 értékek a mérvadók, ezt figyelembe véve szabvány szempontból az egyszer (nem ismételten) kiszórt, a szúnyogokra letális 0,02 ppb DM az általunk vizsgált halfajok embriógenezisérc közvetle­nül veszélytelen. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kíviil, hogy 0,025 ppb DM, ha nem is 50 %-os, de 10-25 %-os mortalitást már az első két napban okozott az összes embriónál (7. ábra) és ez a természetes szaporu­latot ennyivel károsítja. A lárvák nagy érzékenysége már 0,025 ppb-re mindenképpen arra figyelmeztet, hogy ke­rülni kell a DM alkalmazását az ivási időszakban. A legújabb biokémiai kutatások rávilágítottak a DM szublctális koncentrációban is kifejtett anyagcsere zava­rokat okozó hatásaira a pontynál (Szegletes és mtsai, 1994). Az ETS-vizsgálatok késői embrionális és lárva­sládiumoknál bizonyítottak olyan gátló hatást, amely a­nyagcscre zavarokhoz vezethet. A kezelésre általában a keszeg és a bodorka ETS-aktivitása volt érzékenyebb (3. ábra). Tanulságos, hogy a gátlás abban a stádiumban kezdődött (az embrió rotációs mozgatásának megindulá­sakor), amikor általában nőni kezd az embriók oxigén­igénye (Kamler, 1972, 1992). Kamler (1972, 1992) számos halfaj nicgterinékenyítct­lcn ovocitáinak, embrióinak és lárváinak oxigén- fo­gyasztásáról közöl adatokat. A miénkhez hasonló mérc­líí (tömegű) ovociták légzéséi (R) és a mi halaink ovoci­táinak az ETS-aktivitását (1. táblázat) összevetve, az ETS/R hányados ebben a korai stádiumban 24,4-nek a­dódott. Azaz, az ovociták légzési kapacitása 24,4-szer felülmúlta az oxigénfogyasztásukat. Az embrionális fej­lődés végső szakaszában, közvetlenül a kikelés előtt a­zonban az ETS/R arány már csak 1,97 volt. Tehát, a ke­lésre érett embriók már a légzési kapacitásuk felét ki­használták. Ebben az összehasonlításban Kamleriöl (1992) a ponty (Cyprinus carpio), a csuka (Esox lucius) és a réti csík (Misgurnus fossilis) ovociták és embrióik 12-23° C-on mért légzés adatait vettük figyelembe. Ezek ovocitáinak átlagos tömeg 4,73 ± 4,33 mg volt, addig a mi halaink ovocitáié átlagosan 5,84 ± 2,60 mg (saját mérés). Feltételezve azt, hogy az ETS/R arány a lárvák­nál is megközelítőleg 2, tehát a légzési kapacitás kihasz­náltsága kb. 50 %, belátható, hogy a keszegnél és a bo­dorkánál a 250 ppb DM okozta 50 %-os ETS-gátlás tra­gikus lehet. Az ilyen lárvák stresszhelyzetben nem nö­velhetik légzésintenzitásukat, mert nem marad rá kapa­citásuk. Ilyenkor léphet fel szöveteikben hipoxia és egy sokkal kevésbé hatékony scjtoxidációs folyamat eredmé­nyeként tejsav halmozódik fel a szövetekben. A DM a keszeg és a bodorka embrióinak és lárváinak ETS-akti­vitását már 0,25, 2,5 ppb-nél csökkentette. Varanka (1983) 0,1-1,0 ppb DM mellett felnőtt pontyok csökkenő oxigénfogyasztását mutatta ki. Szegletes és mtsai (1994) pedig a tejsav dehidrogenáz enzim mennyiségének nö­vekedését találták felnőtt pontyok vérszérumában már 0,5-1,5 ppb mellett. Ezek a megfigyelések valószínűleg biokémiai szinten egymásból következnek és a DM e­gészség károsító hatását bizonyítják a halakon és lárvái­kon már szublctális koncentrációban. Irodalom: Bíró. / 3.(1979): Acut eíícct of the sodium salt of 2,4-D on the early deve­lopmental stages of bleak, Albumus albumus. J.t'ish Biol., 14. 101-109. Caqucl. T.; E. Thybaud; S.Le Bras , F.Ramada (1989): Utilisalion dc mesocosmcs pour I etudc du comportcmcnl et des cllects biologi­ques des composc phytosanitaircscn milieu aquatique. Application a la dcltamcthrinc. Mcd. Hac. Landbouww. Rijksuniv. Gcnt,54/36, 1049-1060. De Boer. S.F.: J.van der Gugtcn; J.L.Slangen. T.H.l-lijzen (1988): Changes in plasma cortico stcronc and catccholaminc contcnls indu­ced by low doscs of dcltcmethrine in rats. Toxicology, 49: 263-270. G.-Tólh. L.; M. Szabó. D. J. Webb (1995): Adaplation of tbc tctrazolium rcduction test for the incasurcment of the clcctron transport systcin (ETS) activity during enibryonic dcvelopmcnt of llic subtropical fish Oryzias latipcs, incdaka. J. Fish Biol. (in press). Kamler, £(1972): Biocnergetical aspeets of tbc influcnce of 2,4-D-Na on tbc early dcvelopmcnt stages in carp (Cyprinus carpio). Pol. Arch. Hydrobiol., 19/4: 451-474. Kamler, £(1992): Early lile history of fish, an energetics approach. Chapman and Hall, 1-267. Kotreczky, Cs.; J. Salánki (1993): Dellametrín hatása tavikagyló élctmü­ködésérc.TOX 93 Confcrcncc, Abstracts, Toxikológiai Kutató Köz­pont Kft., Veszprém, Hungary Mulla, M. S.;H. Navvab-Gojrati, H. A. Darwazch (1978a): Toxicity of mosquito larvicidnl pyretliroids to four species of freswater íishes. Environmcntal Entomorlogy 7/3: 428-430. Mulla, M. S.;H. Navvab-Gojrali, II. A. Darwazeh (1978b): Biological activity and longcvity of new synthctic pyrctbroids againsl mosquilos •ind soinc nontargent insccts. Mosquito News, 38/1: 90-96. Muskó. /. (1984): Vozdcjstvie insckticida K-Othrine na epitclij pcche­novnyh pridakov bokoplava Gammarus roeseli (Efi'ect of tbc inscc­ticide K-Othrinc on the cpythclial cclls of the liver of Gammarus roeseli). Zoologija 276/2: 503-507.(in Russian) Nádasy, M. (1979): A pirctroidok kémiája. (The clicmisni of the pyrc­Üiroids). Magyar Kémikusok Lapja, 10: 534-537. Owens, T. G., F. D. Kmg (1975): The measurement of rcspiralory clcc­tron- transport- system activity in marinc zooplankton. J. Marinc Rcs. 29: 235-244.' Packard, T. T. (-1985): Measurement of clcctron transport activity of mic­roplanklon. In: Advances in aquatic microbiology 3 (eds H. Jannash & P. J. LcB Williams): 207-261. Pfeifcr, Gy.;A. Somogyi. P.T. Flóra (1981): A szúnyogirtás során hasz­nált néhány inszckticid maradvány analízise és boinlásvizsgálala. (Rcsidual analytical ajid dccomposition analyses of somé mosquito Killer insccticide). VEAB Kémiai Szakbizottsága és Környezetvé­delmi Munkabizottsága, Veszprém (in Hungárián) Prcsing, M. (19X6): Adatok a K-Otlirine 1 ULV rovarirtószer néhány Crustacea fajra gyakorolt toxicitásáról. (Data on tbc toxic cll'ccts on somé Crustacca spccics of tlie insecticidc K-Ollirinc 1 ULV).- Hid­rológiai Közlöny 2: 90-93. Prcsing, M.(1989): Data to the toxic cíTcct of K-Othrinc on crustnceans. Arch. Hydrobiol. 144/4: 621-629. Prcsing, M.( 1993): Inllucnce of an inscclicide, K-OUirine, on the resro­duclion and mortality of the pond snail (Lymnaca slagnalis L.). 4rch. Enviro. Contam. Toxicol. 25: 387-393. Roussel-Uclaf, division agro- vetermairc (1981): Rcf. No. 320/81-JL/ MA K-Olhrin ULV 1- Balaton-Fish toxicity: 1-2. Szabó. M.; L.G.-Tóth, DJ.Wcbb (1994): The use of the tctrazolium rc­duction test for tbc dctcction of tbc terminál clcctron transport sys­tem (li'PS) activity during embryonic developnient of the tcleost lish Oryzias latipes, the mcdaca. In: Measure for succcs (eds J. Muir & F. Scvila) - Europcan Aquaculture Society Spccial Publication No. 21: 97-98., Oostende, Belgium. Szegletes. T.; C.s. Polyhos; A.A. Rady; T. Bálint; G. Láng; O. KufcsákJ. Ncmcsók (1994): Deltamctrin hatása ponty (Cyprinus carpio L.) biokémiai paramétereire. (EfTcct of Dcltamcthrinc on biochcmical

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom