Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)
1. szám - V. Nagy Imre: Mi az igazság a Duna vízlépcsőit illetően?
36 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVF. 1. SZÁM Mi az igazság a Duna vízlépcsőit illetően? (A New Scientist c. folyóirat tanulmánya a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer körüli megújuló vitákról) V. Nagy Imre Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszéke 1111. Budapest, Műegyetem rakpart 3. Kivonat: A New Scientist c., Nagy-Britanniában megjelenő tudományos folyóirat 1994. szeptember 17-i keltezésű számában Fred Pearce tanulmányt jelöltetett meg, amely szembesítette egyes európai "környezetvédők" korábbi kijelentéseit a dunai vízlépcsők általuk várt ökológiai kártételeiről az ezekkel ellontéteaiek bizonyult tényekkel. A Hidrológiai Közlöny érdemesnek tartja megismertetni olvasóit a napi- és a szaksajtó által e hazánkban kevéssé bemutatott összeállítás tartalmával. Kulcsszavak: Bős-Nagymaros, vízlépcsőrendszer, környezetvédelem. 1. Előzmények 1992-ben ökológiai katasztrófát jósolt számos európai környezetvédő Szlovákia akkori terve, a bősi üzemvízcsatorna dunacsúnyi megnyitása, a Duna "elterelés", az ún. "C"-változat akkor már küszöbön álló megvalósításának esetére. Azt várták, hogy az alvízi szakasz erdői ennek következtében kiszáradnak, a parti szűrésű kutak elapadnak, és a teljes folyószakasz elszennyeződik. A magyar környezetvédők ehhez még hozzátették, hogy az "elterelés" törvénytelen, a Duna vizét "ellopják", a lakosság millióit pedig ivóvizétől fosztják meg. 1994-re viszont kiderült, hogy az erdőket nem érte károsodás, sőt, egyes fafajták új erőre kaptak, a parti szűrésű kutak többségében javult a vízminőség, a várt ökológiai katasztrófa tehát elmaradt. A cikk szerzője a továbbiakban arra is utalt, hogy az 1977-ben kötött magyar-csehszlovák egyezmény a Duna-Majna-Rajna nemzetközi hajóúthoz való csatlakozás, Csallóköz és Szigetköz árvízvédelme és a vízienergia hasznosítása céljából jött létre, s nem csupán a két szomszédos ország érdekeit kívánta szolgálni, hanem Európa összességéét is. 2. Tények és következmények Az erdők a Csallóközben nem indultak hervadásnak, annál inkább a vízlépcsőrendszer ellenzőinek érvei. Jelzi ezt, hogy az egyik legtekintélyesebb ellenző, a Természetvédelmi Világalap (World Wide Fund for Nature) is jónak látta vízlépcsők elleni mozgalmát félbehagyni. A magyar oldalon mindazonáltal vannak hátrányai a műszaki munkák egyoldalú felfüggesztésének, és a nemzetközi egyezmény egyoldalú felmondásának. Itt jelei mutatkoznak a kiszáradásnak is, de egyre több zavart okoz a dunai hajózás korlátozódása, amelyet a nagymarosi duzzasztás elmaradása miatt a dunai hajóút elégtelen vízmélysége idéz elő, és amely a Duna-Majna-Rajna hajóút forgalmát is csökkentheti. Az új magyar kormány azért van nehéz helyzetben, mivel egyes szakértők és politikai csoportok 1988-tól kezdődően a korábbi kormányzat és politikai rendszer ellen környezetvédelmi jelszavakkal álcázott politikai kampány céljaira használták fel a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer építésének ügyét. így Vargha János, a Duna-kör vezetője már 1989-ben közölte a most ismertetett tanulmány szerzőjével: "Számunkra az energiavagy vízügyi lobbik a sztálinista rendszert jelképezik. A vízügyi szervek katonai, centralizált, monolitikus és antidemokratikus jellegűek." A szlovák oldalon viszont politikai ellenhatásként a műszaki létesítmények a nemzeti függetlenség jelképeivé váltak. A nemzetközi egyezmény magyar kormány által történt felmondására a "C"-változat megépítésével helyezték használatba a korábban már elkészült hajózó üzemvízcsatornát és a bősi vízerőtelepet, kereken 200 millió dollár költséggel. Az országok közötti vita a Hágai Nemzetközi Bíróság elé került, amelynek súlyos politikai vonatkozásokat, tudományos és jogi körülményeket is mérlegelnie kell. Az üzemvízcsatorna feltöltése előtt a helyi lakosságnak is aggodalmai voltak. A feltöltés után a kedvező tapasztalatok megszüntették ezeket az aggodalmakat, hiszen a csatorna és a régi Dunameder közötti szlovák fennhatóságú terület mesterséges vízpótlást kap, s az a növényzet, amely a Duna medrének régebbi fokozatos mélyülése és a kisvizek szintjének süllyedése miatt pusztulásnak indult, 1993-tól kezdve megújult. A Duna-meder süllyedése az utóbbi három évtized alatt az eltereléssel érintett szakaszon átlagosan 2,5 m-t ért el. Ennek több oka volt. Szlovákiában Pozsony térségében a 70-es és a 80-as években kiterjedten végeztek mederkotrásokat, amelyektől a főváros árvízi biztonságának, a folyami kikötő hajózási viszonyainak javítását, s egyúttal jelentős mennyiségű építőanyagnak kitermelését várták. A mederkotrás a hajózóút alakítását is hivatott lett volna szolgálni a hajózási mélység növelésével, a kanyarulatfejlődés mérséklésével. Az 1957-től folyamatosan épülő ausztriai vízerőművek tározóterei évenként kb. 600 ezer m 3 görgetett hordalékot tartanak vissza, ami addig az eróziót is mérsékelte, vagy egyes szakaszok feltöltődését segítette. Mindezek nemcsak a
