Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)
4. szám - Hírek - Dr. Mosonyi Emil bevezető előadásai az 1995. júniusában Barcelonában tartott nemzetközi vízerőhasznosítási konferencián - Beszámoló a Vízépítőipari Szakosztály 1995. június 8-án Nagymaroson tartott előadóüléséről
252 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVF. 2. SZ^JVI Híre k Dr. Mosonyi Emil bevezető előadása az 1995. júniusában Barcelonában tartott nemzetközi vízerőhasznosítási konferencián Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim! Egyértelmű meghatározások az alapfeltételei a logikus és korrekt szakmai gondolatcserének. Mivel a környezetvédelemről az elmúlt évtizedek alatt több egymásnak ellentmondó véleményt és állítást lehetett hallani. azt hiszem, a legfontosabb, hogy tisztázzuk a következő három kifejezés jelentését: - környezet, - környezetvédelem, és - környezetvédő Kétségtelen, hogy az 50-es, 60-as években több országban is megvalósult "zöld forradalom" Földünk bioés hidroszférájának védelme érdekében jogos mozgalom volt. Számos korábban megvalósult műszaki terv kritikáját el kell fogadnunk. Az természetesen más kérdés, vajon a "zöldek"-nek van-e joga, hogy hibásnak címezzék ezeket, és megvádolhatják-e készítőiket. Határozottan mondhatjuk, nincsen, mivel elődeinknek nem lehettek olyan kutatási alapismereteik és technológiai tapasztalataik. amilyenekkel mi ma már rendelkezünk. A mérnöki szakterület úttörői elleni ilyesfajta vádakat szigorúan vissza kell utasítanunk! Ehhez hasonlóan, szégyenletes támadás lenne az orvosi hivatás ellen, ha azokat a sebészeket, akik néhány száz évvel ezelőtt operáltak, azzal vádolnánk meg, hogy nem használtak antibiotikumokat. Néhány évvel a fentiek után döbbentünk rá a tüzelőanyagok égéstermékeinek légkörünket egyre inkább fenyegető veszélyeire. Ezzel kialakult a nézet: a "környezet" fogalmába a föld, a víz, a növény- és állatvilág, valamint a légkör tartozik . A fogalom meghatározása helyes, de nem elégséges. A környezetvédelem színtere ennél sokkal tágabb: magába foglalja az emberiséget is. hiszen a védelmet az emberiség is megérdemli. Ezt a szempontot néhány úgynevezett hívatásos környezetvédő vagy nem veszi tudomásul, vagy elhanyagolja. Szándékosan használtam az "úgynevezett hivatásos" megnevezést, később még utalni fogok rá. Tudományos vizsgálatok bizonyították, hogy az állatközösségek életfeltételeit érő káros hatások komoly viselkedésbeli zavarokat, sőt még fajtatorzulásokat is okozhatnak. Következésképpen, az életközösségek egyensúlyának fenntartása az élő teremtmények összes fajtájának környezetvédelmére vonatkozik, amelybe az embert is bele kell érteni. Ráadásul, nekünk még jogosabb igényeink vannak, mint az állatvilágnak. A mi szellemi- és kulturális igényeink teljesítésének lehetőségét biztosítanunk kell a következő nemzedékek számára is. Az esztétika. tájvédelem, és zajcsökkentés is ide tartozik. Nyilvánvaló tehát, hogy a környezet fogalma sokkal tágabb értelmezésű, mint ahogyan azt néhány szűklátókörű specialista, vagy hozzá nem értő személy hitte. Ezért az is nyilvánvaló, hogy a környzetvédelem szó nem kizárólag az egyik kiválasztott tudományágra, vagy hivatásra utal, mivel az emberi élet minden területe és mindenfajta emberi tevékenység szoros kapcsolatban áll a természettel, környezetünkkel. A környezetvédelem egyfajta emberi viselkedés, pozitív, barátságos és előrelátó hozzáállás a természethez és Földünkhöz. A környzetvédelem kifejezés, véleményem szerint, hasonló a történelemből ismert szellemáramlat, a humanizmus kifejezéshez. (A szó az ókori Görögországból és Rómából ered. A középkorban újjáéledt, s a reneszánsz kor humanista szakaszaként virágzott.) A humanizmus: szemlélet- illetve viselkedésmód, ami a teljes szabadság, az ellenőrzéstől mentes szellemi függetlenség és emberi létünk magasztosságának tiszteletét foglalja magában. Összehasonlítva: - A humanizmus az emberre irányuló pozitív szemléletmód - A környzetvédelem a természetre irányuló, szintén pozitív szemléletmód. Humanisták voltak és ma is azok a különböző tudományágazatokban és szakmákban jártas, különböző társadalmi helyzetű férfiak és nők. Hasonlóképp, minden modern embernek, függetlenül hivatásától és helyzetétől, kell illetve kellene, hogy környezetvédő legyen. Ha ilyen széles körűen értelmezzük a természetet és a környezetet, úgy. ahogy én azt korábban javasoltam, arra a következtetésre jutunk, hogy a humanizmus és a környezetvédelem fogalma olyannyira fedi egymást, hogy minden ember, aki a környezet- és természetvédelemre szenteli életét, az valójában humanista is. A környezetvédelem által érintett tudományágak nagy száma következtetheti, hogy az ember halhatatlan és mindentudó.. Ember és tudós nem színlelheti, hogy az egyedül képes felmérni a világ összes környezeti problémáját. Ha az úgynevezett hivatásos környezetvédő mégis ezt tenné, akkor becsapja magát és társadalmát is. Emiatt a környezetvédő nem lehet valamilyen meghatározott tudományág vagy szakma képviselője. Mindamellett, el kell ismernünk, hogy egyes tudományágaknak. illetve szakágaknak szorosabb kapcsolata van a természettel, mint másoknak. A biológus pl. sokkal szorosabb kapcsolatban állhat az ökológiai problémákkal, mint a képzett, a szerkezetelemzésben vagy a gépészetben jártas mérnök. így a mérnökök tanulhatnak és tanulniuk is kell a biológusoktól, a meteorológusoktól és más szakemberektől, akiknek mélyebb tudásuk és tapasztalatuk van akár egy kiválasztott régió, akár pedig a mi egész Földünk állatvilágáról, növényvilágáról és légköri állapotairól. Másrészről, nem minden biológus szükségszerűen képzettebb, hatékonyabb környezetvédő, mint egy mérnök, vagy egy közgazdász, akkor, ha az említett szak-emberek a természet védelmére szánták
