Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

3. szám - Hírek

192 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVF. 2. SZ^JVI Hírek VÍZ ÉS KÖRNYEZET A víz, az életminőség elsődleges meghatározója A fenti címmel tartotta szimpóziumát, e témakörben először az Olasz Hidrotechnikai Társaság 1994. szeptember 19-én Nápolyban. A szimpózium keretében hat előadás hamgzott el a címben jelölt téma sokrétűségét messzemenően tükrözve. Erre utalt bevezető előadásában a Társaság tiszteletbeli elnöke dr. Carlo Lotti is: a víz a környezet legfontosabb eleme, így a vízzel, mint a környezeti problémák középpontjában levő anyaggal kell foglalkoznunk. Előadásában kifejtette továbbá azon véleményét is, mely a hazai viszonyokat ismerve nálunk is időszerűnek tekinthető, hogy különbséget kell tenni a környezetvédők között: meg kell találni azokat az embereket akik együtt tudnak működni a szakterület műszaki képviselőivel, adott esetben a vizimérnökkel is. Azok viszont nem fogadhatók el partnerként, akik tevékenysége mellőzi a szakértelmet, s így tevékenységük a műszaki és társadalmi fejlődés folyamatára káros. Dr. Giuseppc Consiglio előadása a "Vizek felelős használata a fentartható fejlődésért" címet viselte. A társadalom és a gazdaság fejlődésébe vetett hit a hetvenes évekre aggodalommá vált: vajon lehetséges-e a határtalan növekedés vagy valahol a fejlődés egy küszöb átlépésével hanyatlásba csap át ? Ez már-már filozófiai kérdés, de az elmúlt évtizedek történéseinek elemzése arra mutat, hogy valóban léteznek határok, amelyeken nem lehet büntetlenül túllépni. Az 50-es években keletkezett társadalmi előrejelzések (olasz viszonylatban) nem bizonyultak helyesnek. A népesség növekedése lényegesen nagyobb volt, mint korábban gondolták, s emellett a társadalom is átalakult: nőtt a városi lakosság aránya. Ennek következtében a vízfogyasztás például szerkezetében és mennyiségében is lényegesen eltért az előrejelzésektől. Látható ez a fogyasztói szokásokon: a század elején még felelős gondolkodású fogyasztók a töretlen fejlődést igérő fogyasztói szemlélet hatására irracionális vízhasználatba kezdtek: a víz megtestesülő értéke és a valós társadalmi értéke elvált egymástól önpusztító tékozlásra ösztönözve a társadalmat. Milyen megoldást lehet találni ezekre a problémákra? Az előadó szerint a vizi közművek magánosítása lenne üdvözítő, hogy az állami támogatás ne torzítsa el az értékviszonyokat és jobban kell ügyelni az érték-haszon elemzések eredményeinek figyelembevételére. Pierluigi Martini professzor a vízszolgálatatás és az élet minősége címmel tartott előadást. Ennek keretében a témakört teljes terjedelmét felvázolta a az ivóvízszolgáltatástól a szennyvíztisztításon át a meliorációig, amely, a hazai szemlélettel ellentétben az olasz kollégák szemében egyenértékű szolgáltatás, nyilván a hazainál lényegesen szárazabb klíma miatt. A "Vízhasználat és a környezet értékelése" című előadásában Salvatore Indelicato professzor a mezőgazdasági vízhasználat jelentőségét és hatásait vizsgálta. A mezőgazdaság az egyik lenagyobb vízhasználó, öntözés nélkül a termésátlag csak a jelenlegi harmadát érhetné el, a déli területeken pedig gyakorlatilag lehetetlen lenne a termelés. Egyre nehezebb a mezőgazdaság számára hasznosítható vízkészlet bővítése és esetenként a meglevő készletekkel is egyre nehezebb gazdálkodni a környezeti vízigények biztosítása és a költségviselés nehézségei miatt. A mezőgazdaság a vízháztartást mennyiségi oldalról a vízkivételekkel, minőségi oldalról pedig a bemosott szennyeződésekkel érinti. Az előbbi káros folyamatok elemzése mellett az előadó azonban felhívja a figyelmet, hogy a mezőgazdaságnak némely esetben fundamentális szerepe lehet a környezeti érték növelése terén, elsősorban a termőföld és a biológiai egyensúly védelme, az öntözővíz újrahasznosítása és a mezőgazdasági célú erdősítés területén, különösképp a semiarid vidékeken. Mario Santoro professzor a biológiailag szükséges, minimálisan biztosítandó lefolyással kapcsolatos eredményeit ismertette. A minimálisan biztosítandó vízhozam meghatározásának hidrobiológiái és hidrológiai módszerei a vizi életközösségek szintezettségén keresztül függnek össze. A biztosítandó minimális vízhozam és a betározott vizekkel való gazdálkodás, valamint a vízjárást befolyásolni képes tározók földrajzi elhelyezkedése között mindig jelentős összefüggés mutatkozik. Az előadás során néhány vizsgálat eredményeit is bemutatták. Roberto Zavatta professzor a "Viziutak környezeti és gazdasági értéke" címmel tartott előadást. Olaszországban az utóbbi években megújult a belvízi hajózás iránti egyelőre csak elméleti szintű- érdeklődés, kormányzati szinten is, annak ellenére, hogy a hajózás forgalma az összes szállítmányozáson belül csökken. A felértékelődés mögött elsősorban a közúti szállítás csökkentésének szándéka és a környezetbarát vizi szállítás előnyben részesítése húzódik. Mindemellett az Európai Közösség országaiban - Németország és Hollandia kivételével csökkent a vízi szállítmányozás szerepe. A korábbi egyszerű költségelemzés mellett az utóbbi időben a szolgáltatási színvonal egyes elemeit is elemezve (rugalmasság, gyorsaság, rendszeresség, megbízhatóság, elérhetőség stb.) a hajózás nem kapott jó osztályzatot. Az OECDECMT a belvízi hajózás perspektíváit elemezve arra jutott, hogy a vizi szállítást a szállítmányozók saját erőből nem képesek kívánatossá tenni, elengedhetetlen az állam politikai és anyagi segítsége. Rácz Tibor