Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

2. szám - Kiss Gábor: Települési hulladékok lerakódombjainak vízháztartása

KISS G.: Települési hulladékok lerakódombjai 107 - csapadékvíz, - felszín alatti víz, - a hulladék saját nedvességtartalma, - a szerves hulladék lebomlásából származó víz, - hidraulikus hulladékszállítás szállítóvize. A csapadékvíz és a felszín alatti víz a csurgalékvíz keletkezésében külső, környezeti tényező. Ezeket külső vizeknek nevezzük. Ide sorolhatnánk a folyók és patakok esetleg bejutó vizét is, de ennek veszélye esetén jobb helyet kell inkább választanunk a hulladék lerakásához, elsősorban az árterek elkerülésével. A felszín alatti vizeknek a kizárása is kívánatos volna, de a hazai lerakóhelyek fenék- és oldalszigetelése rendszerint hiányzik, vagy elégtelen, így a csurgalékvizeket nálunk a felszín alatti vizek is táplálhatják. A hulladék saját nedvességtartalma és a szerves anyagok lebomlása során képződő víz a lerakó vízháztartásában: belső viz, amely a hulladékanyag tulajdonságai és a depónia jellemzői által meghatározott mennyiségű és minőségű. Megjelenésével a környezeti tényezőktől, és a meteorológiai viszonyoktól függetlenül is számolnunk kell. Hidraulikus úton hazánkban települési hulladékot ugyan még nem szállítanak, de ott, ahol ez (pl. az Egyesült Államokban) elterjedt, a szállítóvíz jelentékeny hozama a csurgalékvíz mennyiségének elsődleges meghatározója. Helyes tervezés esetén a felszíni és a felszín alatti vizek kizárhatók, a belső vizek együttes mennyisége pedig a legtöbbször kevés a csurgalékvíz keletkezéséhez (Horváth, 1985), s a hulladékok lerakódombjainak vízháztartásában hazai viszonyok között a csapadék hatása a döntő. A továbbiakban ezért a csapadék szerepét elemezzük. 3. A csapadék szerepe a hulladéklerakó dombok vízháztartásában 3.1 .A depóniára hulló csapadék megoszlása A csapadék elpárolgásra, beszivárgásra, illetve felszini elfolyásra jutó hányadának arányait az alábbiak befolyásolják: - a meteorológiai viszonyok, - a felszín morfológiai adottságai, - a fedőréteg anyaga, vízáteresztő képessége, - a fedőrétegen megtelepedett növényzet. A csapadék elpárolgó hányada eltérő éghajlati viszonyok közt erősen különbözhet. Hazánkban pl. a csapadék mennyiségének 60 %-a is elpárologhat (Juhász, 1987). A már lezárt, fedő talajréteggel, esetleg növényzettel is borított depónia felszínén lefolyó víz nem tartalmaz szennyezést, így nem is számít csurgalékvíznek. A lefedetlen munkaterületet és magát a hulladékot érő csapadék viszont, akár lefolyik, akár beszivárog, mindenképpen szennyezett. A csapadék el nem párolgó hányada tehát gyakorlatilag a következő részekre oszlik: - a lezárt depónia felszínéről lefolyó víz, - a lezárt depóniába beszivárgó víz, - a munkaterületen a lefedetlen hulladékot érő víz. 3.2. A lefolyó víz és a beszivárgó vizek közvetve számítható mennyisége A csapadéknak a hulladéklerakó depóniába szivárgó hányadát mérésekkel célszerű meghatározni. Egy amerikai közlés szerint (Marturano - Germann, 1990), az egyik New Jersey állambeli hulladéklerakónál 1987. március 1-től október 31-ig, 8 hónapon át mérték a lehullott csapadék és a depóniából szivattyúzott csurgalékvíz mennyiségét. Egy adott időszakban képződött csurgalékvíz pontos mennyiségének megállapítása végett olyan időpontokat vettek figyelembe, amikor a folyadék szintje a szivattyúnál azonos megasságban állt. A vonatkozó időszak csurgalék- és csapadékvíz (mm-ben kifejezett) mennyiségének hányadosából meghatározták a beszivárgási hányad értékeit (1. táblázat). 1. táblázat A beszivárgási hányad csapadék-csurgalékvíz adatok alapján számított értékei. (1-A Landfill. New Jersey, USA) Időszak Csurgalék Csapadék Beszivárgási 1987 (mm) (mm) hányad III.3.-X.29. 160.09 757.43 0.21 IV.3.-IX. 16. 104.30 607.82 0.17 V. 11-VIII.20. 58.84 341.63 0.17 VI.16.-VIII.13. 33.56 269.49 0.12 VIII.13-X.30. 33.99 239.27 0.14 IX.1-X.29. 29.04 183.90 0.16 Az átlagban kapott 0,17 érték nem tökéletes jellemző, hiszen a megfigyelési időszakok hossza különböző volt. Valószínűleg a csaknem teljes 8 hónapos időszakot átfogó első sor 0,21 értéke valósabb. Más eredményt mutatott be Horváth Zs. (1985) egy angliai mérésre hivatkozva (Knoch, 1977). Ebben az esetben alagcsövezett szabadtéri hulladéktároló betonmedence elszivárgó vizeit mérték két és fél éven át. A csurgalékvíz mennyisége a csapadékvíz 41 %-át tette ki Ha ezt összehasonlítjuk az amerikai depóniánál kapott eredménnyel, a különbség 20 %. Ez többek közt abból adódik, hogy a betonmedencénél nem volt felszíni lefolyás, csak a párolgás csökkentette a csurgalékvíz mennyiségét, míg a valódi depóniánál a felszíni lefolyás jelentős vízmennyiségeket elvitt. Bár, a két helyszín éghajlati viszonyai nem egészen azonosak, mégis kijelenthető, hogy a felszíni lefolyást nem biztosító - pl. völgy alján létesített - depóniáknál a csurgalékvíz mennyiségének kb. 20 %-os növekedésével kell számolni. 3.3. A hulladékot közvetlenül érő víz mennyisége Olyan hulladéklerakóknál, ahol a munkavégzés területét nem védi a csapadéktól tetőszerkezet, a még lefedetlen hulladékot érő csapadéknak a csurgalékba jutó szennyeződő hányada jelentékenyebb, s ez nem hagyható figyelmen kívül. Átlagos európai viszonyok mellett, egy főre napi 0,75 kg hulladékmennyiséget számítva, ötvenezer