Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

2. szám - Sárváry István: A Ráckevei-Soroksári Dunaág vízminőségének vizsgálata

HOLLÓSY M.: A Ráckevei-Soroksári Dunaág vízminősége A Dunán levonuló rendkívüli vízszennyezés, olajszennyezés esetén a vízbetáplálást néhány órára teljesen leállítják, amíg a szennyezés levonul, így akadályozva meg a szennyezésnek a Ráckevei-Soroksári Dunaágba kerülését. A Dunaág felső szakaszának vízminőségét befolyásoló második fontos tényező a vízfolyást érő szennyvízterhelés. Bár a korábbi szennyvízkifolyók jó részét sikerült az elmúlt évtizedekben megszüntetni, még így is naponta kb. 100 ezer m

3 tisztított szennyvíz éri a Ráckevei-Soroksári Dunaágat. A Dunaágat közvetlenül terhelő nyolc szennyvízkibocsátó közül a legjelentősebb napi kb. 75 ezer m

3 szennyvizével a Fővárosi Csatornázási Művek dél-pesti szennyvíztisztító telepe. A telepről elfolyó, biológiailag tisztított szennyvíz a különböző esetekben igen eltérő arányban terheli a Ráckevei-Soroksári Dunaágat. Ha a Duna-víz betáplálása szünetel, a Dunaág szennyvize nem kap hígítást. Emiatt tömény szennyvízdugó alakul ki a délpesti kifolyó néhány km-es körzetében. Ha a tápvíz hozama kb. 15 m

3/s (ha szivattyú működik), akkor a szennyvíz 20-szoros hígítást kap. Ha a betáplálás hozama 35-40 m

3/s, akkor a szennyvíz 50szeresére hígul. A szennyvízterhelés elsősorban gazdag növényi tápanyagkínálata (P és N) miatt okoz súlyos károkat a Dunaágban, jelentősen fokozva annak eutrofizálódását. Másik, igen veszélyes hatás az előbb említett szennyvízdugó. Ilyenkor az ammónium-érték az eredetinek a 10szeresére, 10-15 mg/l-re is emelkedhet, míg az oldott oxigén lecsökken 1-2 mg/l alá. Ezek az értékek már toxikusak a halakra. Több esetben volt emiatt kisebb-nagyobb halpusztulás a Délpest-Dunaharaszti szakaszon. Veszélyes lehet továbbá a szennyvizek igen lassú, hosszabb távolságon bekövetkező elkeveredése, ami így jelentősen terhelheti pl. a Molnár-szigeti mellékágat is. Az elkeveredés még a taksonyi (szigethalmi) hid szelvényében sem teljes. A térség szennyvíztisztításának távlati megoldására többféle változat készült. Megfelelő megoldás csak a főváros végleges szennyvíztisztítási koncepciójának kialakulása után várható. A Ráckevei-Soroksári Dunaág jelenlegi vízminőségi állapotának harmadik, igen fontos összetevője a vízfolyás biológiai öntisztulási képessége. Az öntisztulás a tápvízzel, vagy a szennyvizekkel bekerülő szennyezéseket eredményesen, jó hatásfokkal bontja le. A mineralizálódott szervesanyag viszont további tápanyagkínálatot nyújt a fotoszintetizáló szervezeteknek, az algának, hínárnak, így növelve, siettetve a víz eutrofizálódását, elöregedését. A Dunaágba a tápvízzel és szennyvizekkel másodpercenként mintegy 100 g szervetlen N és 6 g összes P jut. A tápanyagvizsgálatok szerint a tápvízben az N/P atomarány rendszerint nagyobb, mint 20, tehát a tápvíz foszforlimitált. Szigethalomnál általában ez az arány 15-17, azaz a rendszer kettős limitáltságú. Ráckevénél és Tassnál is többnyire ez a helyzet. Megfigyelhető, hogy az eredeti természetes foszforlimitáltság állapota a bevezetett szennyvizek magas P tartalmának hatására (mosószerek...) megváltozott, a kettős limitáltság köztes állapotába került. Ez felhivja a figyel95 met arra, hogy a Dunaág terhelhetőségének felső határán van, s további szennyvízterhelés hatására a víz nitrogénlimitálttá válhat, ami kedvez a nitrogénkötő kékalgák elszaporodásának. A nitrogénlimitált helyzet ezért vízminőségvédelmi szempontból igen veszélyes, s ma még - megfelelő műszaki megoldás hiányában - kezelhetetlen, visszafordíthatatlan. Az említett állapot aszályos nyarakon átmenetileg már be is következett. Ráckevénél és Tassnál az N/P arány lecsökkent 5 alá, és megjelentek a kékalgák, amelyek a levegő N-jét is képesek megkötni, felhasználni. A Ráckevei-Soroksári Dunaágon a növényi tápanyagok koncentrációja és a fitoplankton mennyisége jól megfigyelhető, összefüggő, évszakos ingadozást mutat. A téli, koratavaszi időszakban csökken az elsődleges termelés, emelkedik a víz tápanyag koncentrációja, nő a foszfát, nitrát, ammónia tartalom is. A vegetációs időszakban a növényi tápanyagfelvétel hatására csökken a hozzáférhető P és N formák koncentrációja, ezzel egyidőben pedig nő az összalgaszám, a klorofill tartalom. Az alacsony vízhőmérsékletű téli hónapokat általában alacsony fitoplankton produkció, kis állománysűrűség jellemzi. A kis alga egyedszám mellett ilyenkor más élőlénycsoportok, pl. csillós, ostoros egysejtűek, baktériumfonalak, gombatelepek fokozottabb jelenléte észlelhető. Nem egy esetben viszont már kisebb csúcsok is kialakultak a Dunaág alsó szakaszán (Ráckeve, Tass), pl 1985., 1988. decemberében, amikor a hidrometeorológiai tényezők kedvezők voltak. Tavasszal, gyakran már február közepén, a vízhőmérséklet és a napsütéses órák számának növekedésével az alga-produkció hirtelen megugorhat, a Centrales kovaalgák dominanciája mellett a víz elérheti az eutrof, eu-politrof állapotot is. A nagy egyedszámú időszakot rendszertanilag nagyfokú egyoldalúság jellemzi. A tavaszi népességmaximum idején az összalgaszám eléri a literenkénti 50-60 milliót, az a-klorofill pedig a 100-150 mg/m

3-t. A tavaszi népességmaximum rendszerint május közepéig, végéig tart, és ekkor az elsődleges termelés visszaesik. A nyári hónapokban a fitoplankton összetétele megváltozik. A kovaalgák mellett viszonylag nagy faj- és egyedszámban jelennek meg a zöldalgák is. Nyáron a hidrometeorológiai tényezők kedvező összejátszása esetén szintén előfordulhatnak kisebb népesség-csúcsok. Ősszel rendszerint ismét algaszám-emelkedés következik be, szeptember végétől, október elejétől újabb népesség-maximumot lehet észlelni. A maximumot ősszel is a Centrales kovaalgák túlszaporodása eredményezi. A mennyiségi viszonyok ilyenkor hasonlóak lehetnek, mint a tavaszi csúcsnál, de elérhetik a 80-100 milliós egyedszámot, a 150-200 mg/m

3-es a-klorofillt. A rendelkezésre álló adatokból egyértelműen megállapítható, hogy a Dunaág trofitási szintje az utóbbi években emelkedett, az esetek nagy részében eléri az eu-politróf állapotot. A mennyiségi viszonyok jelentős évszakos változása mellett határozott térbeli változás is észlelhető, dél felé haladva általában növekszik a fitoplankton mennyisége. Az elsődleges produkció szélsőséges esetei mind az igen alacsony, mind az igen magas egyedszámú idősza-