Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

4. szám - Refuznyiki

Refuznyiki 253 Horn Gyula miniszterelnök-jelölt úrnak Budapest Elnök úr! A Vásárhelyi Pál Társaságba tömörült szakemberek - a tisztességes tájékoztatást és a társadalommal való párbeszéd szándékát tűzve zászlójukra - mindenkor, de különösen most, a kormányváltás időszakában és az ezredforduló küszöbén nagy jelentó'séget tulajdonítanak a vízügyi politika szerves és súlyának megfelelő megítélésének, nevezetesen azért, hogy az része legyen a kormányzati programnak. Azok a programok, amelyeket a várható kormánypártok a választások során felmutattak, azt a reményt sugallták, hogy az elképzelhető vízügyi szolgáltatások hozzá tudnak járulni a társadalom gazdasági fejlődéséhez. Az ebbeli reményeket alátámasztani lászanak az Ön megnyilvánulásai, amelyeket a társadalmi megbékélés és megnyugvás (megnyugtatás) szelleme hatott át, és amelyek a vízügyi szolgálatot is sújtó „boszorkányüldözés" lezárásának szándékát jelzik. E gondolatok némi rokonságot mutatnak Deák Ferenc kiegyezési politikájának szellemével. Remélhetőleg az Ön pártja által befolyásolható törvényhozás és az Ön által irányítandó kormány politikája inkább Széchenyi evolúciós politikáját tekinti mintának. Ez esetben látszik ugyanis remény arra, hogy az az eróziós folyamat, ami a 80-as évtized végével a vízügyi szolgálatnál megindult, megállítható, mert a jelen helyzetben - lassan már - a társadalom jogos igényei sem lesznek kielégíthetők a vízügyi szolgáltatások területén. Hosszabb távon megoldható gondként jelezni kell, hogy a „boszorkányüldözés" nyomán a vízügyek társadalmi megítélése igen leromlott, s ez azonnal jelentkezett a felsó'fokú szakemberképzésben, a hallgatói létszám drasztikus csökkenésében. Ez természetesen maga után von a következő 30-50 év során egy „vízügyi demográfiai hullámvölgyéét, aminek következményei nehezen láthatók át. E gondolatok indították arra Társaságunk szakembereit, hogy megfogalmazzák - a mellékletben foglaltak szerint vízügyek legfontosabbnak vélt stratégiai feladatait az ezredforduló küszöbén. A vízgazdálkodás sokrétű gondjainak feltárásához és a célszerű megloldások kimunkálásához a Társaság szakemberei készséggel állnak az Ön rendelkezésére. Budapest, 1994. június 24-én Munkájához sok sikert kíván: Dr. Hankó Zoltán a Bizottság elnöke A vízügy legfontosabb stratégiai kérdései az ezredforduló küszöbén Minden ország társadalmi-gazdasági fejlődésének meghatározó természeti kincse a rendelkezésre álló (édes) vízkészlet. Nem kivétel ez alól hazánk sem. Sőt! A víz ugyanis mindennemű élet alapeleme, hasznos és veszélyes hatások hordozója. Véges mennyisége következtében és minőségének romlása folytán emberi létünk és élő környezetünk minó'ségének egyre inkább meghatározójává válik. Hazánk egységes vízkészletével való okszerű gazdálkodás elsőrendű törvényhozási és kormányzati feladat, (mert a víz senkitől el nem zárható, és, mert a vízügyi szolgáltatások nagy része ma még és a belátható jövőben nemigen „piacképes") ezért kíséreljük meg az ezredforduló küszöbén a legfontosabb stratégiai fontosságú feladatok felvázolását. * • # A. Vízügyeink intézményi, informatikai és szervezeti egysége Az 1975. évi elítélő pártvizsgálat, majd a dunai vízlépcsőrendszer ellen megindított, indokolatlan harc a 80-as évek végére politikai-hatalmi harccá, a vízügyi szolgálat és szakemberei elleni hisztérikus hangulatkeltéssé erősödött, s ez tömegindulatok levezetésére is szolgált, („bűnbak-keresés", boszorkányüldözés"). Az érzelmi-indulati töltet szembe állította a környezet- és természetvédelmi szervezeteket a vízügyi szervezettel, amit az akkori törvényhozás és kormány (1987/88-ban) megkísérelt feloldani, de sikertelenül. Sajnos, az 1989/90 évi rendszerváltozás során a vízügyi szolgálat szakembereinek reményei nem váltak valóra, a „boszorkányüldözés" folytatódott, sőt felerősödött. Ez oda vezetett, hogy az ország egységes vízkészletével gazdálkodó vízügyi szervezetet decentralizálták, s ezzel megszűnt — a nemzetközileg is elismert és példamutató - az okszerű gazdálkodás intézményi (pl. jogszabályi) és informatikai (pl. adatbázis) egysége is. Ennek a döntésnek (mármint a „természetes" vízháztartás: mennyiség és minőség, valamint az ezzel való gazdálkodás: vízhasznosítás és -kárelhárítás szétválasztása) a következményei már rövid távon is (a jelenben is felismerhetően) veszélyeztetik az ország egységes természeti vízkincséhez fűződő társadalmi-gazdasági érdekeket. Halaszthatatlanul szükséges ezért az ország egységes természeti vízkincsével történő egységes gazdálkodás intézményi és informatikai feltételeit megteremteni (a szervezeti egységgel együtt). B. Az (ivóvízellátás-) csatornázás és szennyvíztisztítás fejlesztése Vezetékes ivóvízellátás - a lakossághoz legközelebb álló vízügyi szolgáltatás - tulajdonképpen nem lenne létesíthető csatornázás és szennyvíztisztítás, illetőleg szakszerű, csatornapótló szennyvíz-elhelyezés nélkül. Mégis - a vezetékes ivóvíz ellátás több száz éves magyarországi története során — ezt minden törvényhozás és kormány megtette. A vezetékes vízellátás önálló fejlesztése ugyanis lényegesen látványosabb és olcsóbb, ezért népszerűbb döntést tesz lehetővé. A vezetékes ivóvíz ellátás egyoldalú fejlődésével párhuzamosan - a mezőgazdaság túlzott kemizálásának a hatásáról sem elfeledkezve - a felszín közeli talajvizeink ma már szinte menthetetlenül elszennyeződtek. Egyre növekszik felszíni vizeink elszennyeződése, sőt - a víz-kavics egysége folytán — a mélyebb rétegek lassan utánpótlódó felszín alatti vízkészlete is veszélybe került. Ez a magyar vízgazdálkodás legtöbb veszélyt rejtő kockázata. Miután a szakterületeken a piac szerepe -a fizetőképes kereslet rendkívül korlátozott volta miatt - nagyon mérsékelt, ezért hosszabb távú (központilag koordinált) kidolgozása és megvalósításához pénzügyi fedezet biztosítása kívánatos, hogy a racionális szennyvíz elhelyezés azelőtt megoldást nyerjen, mielőtt egész vízkészletünket menthetetlenül elszennyezzük. C. A vízháztartás szélsőségeiből fakadó veszélyek elhárítása A közelmúlt aszályos időszaka elterelte a figyelmet az árvízvédelmi, belvízvédelmi műveinkről, holott az egy-másfél évtizede tartó elhanyagolásukból származó költségmegtakarítás következménye aránytalanul nagy károkra vezető katasztrófa is lehet. Az 1914. év előtti magyar költségvetési politika felmérte, hogy az ország mai területének kétötödén az ár- és belvízmentesítés nyomán felvirágzott mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, stb. milyen adótöbblethez juttatta az államháztartást,