Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

1. szám - Rajkai Zsolt: A vízügyi politika aktuális és távlati kérdései

8 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 1. SZÁM A szennyvízkezelés egy külön nagy feladata az országnak. Több, mint 150 milliárd Ft-ra becsülik pillanatnyilag azt a költséget, amennyivel az egész ország szennyvízkezelését meg lehetne oldani. Ezeket a feladatokat a PHARE program segítségével próbálta a szakma - nemzeti szennyvízkezelési keretterv formájában - megoldani. Sajnos a PHARE még nem döntött ebben a kérdésben, a témát újra indítja. Remélhető, hogy Magyarországnak talán lesz egyszer egységes szennyvíztisztítási terve. Megkerestem a társminisztériumokat, hogy legyenek ebben segítségünkre. Ebben a kérdésben fogjunk össze. Még csak egy olyan témát szeretnék kiemelni távlati feladataink közül, melyről már érintőlegesen szóltam. Ez pedig a vízkészletgazdálkodás, a vízháztartás-szabályozás kiegészítése, megvalósítása vízkárelhárítási körben. Miről van szó? Arról, hogy a szükség, a kényszer, bennünket eddig arra kényszerített, hogy feladatainkat az árvízmentesítés és a belvízmentesítés körében határozzuk meg, erre redukáljuk. Manapság viszont a távlati prognózisok szerint legalább annyira fontossá kell, hogy váljék a vízpótlás, a vízvisszatartás kérdése. Azért úgy gondolom, hogy a víz okozta károk közé nemcsak a többletvíz, az elvizenyősödés, az árvíz témáját kell felvennünk, hanem fel kell vennünk, és ez stratégiai váltást jelentene, a vízügyi ágazatban, a vízhiánynak kérdését. A vízhiányt, mint víz okozta kárt, mert így válik egésszé a vízgazdálkodás. Korábban, már mikor meliorációval foglalkoztunk, nagy nehezen jutott el a tudatunkig az, hogy nemcsak a vízelvezetés a célunk. A vízháztartás szabályozása, a drénezések rendszerében ez megoldható inás műtárgyak beépítésével, bár az FM mindig kifogásolta, hogy ez már nem melioráció, ez már beruházás, a terméshozamot növelő invesztíció, így ez már nem kaphat olyan támogatást. Viszont, ha vízkárnak tekintjük a víz hiányát, márpedig miért ne tekintenénk annak, amikor manapság rendkívül sűlyed a talajvíz szintje, amikor a talaj felső rétegei úgy kiszáradnak, hogy gyümölcsösök, ültetvények mennek tönkre, ez látható része a kárnak. A láthatatlan része, hogy az elsivatagosodás veszélye is fennáll. Hiszen ha tönkremegy víz hiányában a talaj mikroorganizmus szférája, ez a fauna és a tlóra, amely a talajban még él, felborul a talaj biológiai egyensúlya, a kiszáradás következtében elpusztul a talajban az élet, és esetleg évtizedek kellenek hozzá, míg ez helyreáll. Ezeknek a területeknek a pótlása, vízzel való ellátása, vízkárelhárítása kell, kellene, hogy legyen. Azt gondolom, hogy a vízügynek ez lesz a következő követendő stratégiája annak érdekében, hogy a gazdaság teljes körét felölelő vízkészletgazdálkodásai, vízháztartás-szabályozással foglalkozva valóban szolgálata legyen, annak az érdeknek, ami nem vízügyi érdek, hanem az egész nemzetgazdaság érdeke. Gondolatébresztőnek még csak annyit, szeretnék szólni a Hidrológiai Társaság munkájáról és jövőjéről. Nagyon szeretném, ha a Hidrológiai Társaság a vízgazdálkodási tudományban meghatározó tényező lenne, és nem holmi botcsinálta környezetvédő kft-k bombáznák a Parlamentet szakértői anyaggal, az Akadémiától ne botcsinálta kft-k nyernék el a megbízást olyan szakmai kérdésekben, amelyekről hallomásból sem tudnak, és ne olyan szakértők dolgozzanak ki magyar vízgazdálkodási problémát (pl. Szigetköz) olyan módon, mely szemben áll az eddig tanultakkal. Uraim! Visszaadhatjuk a diplomát, ha az igaz, amit ők mondanak. Ezeket a kérdéseket itt nekünk bátor megjelenéssel, mindannyiunknak írásokkal, előadásokkal tudatosítani kell. Álljunk le végre a meghunyászkodó sarokban kullogásról. Ennek a szakmának semmiért nincs szégyenkezni valója. Ez a szakma évtizedeken keresztül jól ellátta feladatát, és nem ennek a szakmának a bűne, hogy politikai érdekből politikai utasításra kaptak olyan feladatokat, amelyeknek voltak ellenzői is. Ennek a Társaságnak rendkívül fontos feladatai vannak ebben a körben. Látom itt van Pálfai Imre kollégám. Szeretném, ha egyik élenjárója lenne ennek a vízkészletgazdálkodási problémának a Duna-Tisza közében, amelyre PHARE segélyprogramot kértem. Úgy vélem, meg tudjuk valósítani önmagunkat, és akkor megint a vízügyi ágazat megbecsült társadalmi szférája lesz az országnak. A kézirat beérkezett: 1993. december 14. Current and future Lssues in water poücy Rajkai, Zs. Abstract: The address published here was delivered by the political Undersecretary of State of the Ministry of Transport, Communication and Water Management at the Oct. 19, 1993 General Meeting of the Hungárián Hydrological Society. The recorded text is reproduced with insignificant stilistic editorial modifications. During visits abroad we were often asked: „Wath are you doing in Hungary? We are about to establish a system similar to that functioning well in your country! Wath incudes you to demolish something which proved efficient? Do not ruin a successful arrangraent!" Unfortunately, somé had different ideas, but as law-abiding citizens compliance with the law was inevitable... Keywords: Water management, environmenla! protection, public administration. RAJKAI ZSOLT Vízépítő üzemmérnök. 1990-től országgyűlési képviselő, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium politikai államtitkára.