Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

2. szám - Hatalyák Zoltán–Szalai György: Mezőgazdasági területen elhelyezett települési szennyvíziszap tartamhatás vizsgálatának eredményei

68 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 2. SZÁM 1. táblázat Talí^Jvizsgálati adatok Megnevezés 0-20 cm 20-40 cm 40-50 cm Szelvény átlag 0-60 cm pH KC1 5,71 5,74 6,0 5,81 Kötöttség KA 28 29 30 29 összes só % 0 0 0 0 CaC03 % 0,4 0,21 0,15 0,25 Humusz % 1,26 1,06 0,68 1,0 NO3+NO2 N ppm 5,7 4,2 2,5 4,1 P2O5 ppm 129 88 57 91 K2O ppm 181 147 115 147 Mg ppm 180 190 181 183 Na ppm 46 43 47 45 Zn ppm 5,2 3,1 1,6 3,3 Cu ppm 3,7 2,9 1,6 2,7 Mn ppm 166 163 140 156 SOÍ

2 ppm 5,8 3,2 2,9 3,9 1 A. I-6632 m

3 B 0.-86 32m

2 IS. a. LL !L V 35 ií 21 2± il 22 1L 21 ü 33 H Í1 ÍL 43 42 56 Sl í± 5 3 52 ÍL 61 SL 63 62 HM I5M *i\ L——

— 3 fim 104m Megjegyzés: A talaj 0-40 cm-es rétegében a T

s = 1,47 g/cm

3 2. Anyag és módszer A vizsgálatok helyszíne a GATE szárítópusztai kísérleti telepe, amelynek talaja (a kísérletek helyén) Ramannféle homokos barna erdőtalaj, fizikai talaj féleségére nézve homok. Jellemzőit az 1. táblázat mutatja be. A területen nincs talajvíz (mélysége > 15 m). A kihelyezett iszap jellemzőit a 2. táblázat tartalmazza. A táblázat adatai a kísérlet időtartama (4 év) alatt kiszállított iszapból rendszeresen vett minták vizsgálati eredményeinek középértékei. A folyékony szennyvíziszap talajba helyezését három, egymástól elkülönült munkafázisra bontottuk. Ezek: talajnyitás, elhelyezés, talajtakarás. Bakhátas szántással elvégeztük a talajnyitást. A mélybarázdák (barázdateknők) a bakhátak koronamagasságáig átlagosan 80 cm mélyek és fent kb. 180 cm szélesek lettek. Az iszapot a szállítójárműről közvetlenül a barázdába folyattuk s a bakhátakon járó barázdahúzóval vagy tárcsával takartuk be. A megoldás előnye, hogy a szennyvíziszap így nem a talajfelszínt, hanem a barázdafeneket terheli. Ezzel az időben szükség szerint széthúzható műveletsorral, megfelelő vetésforgó keretében a folyékony iszap fogadása - a mezőgazdasági üzem körülményei között agronómiailag lényegében minden különleges felszerelésigény és agronómiai műveleti hátrány nélkül - lehetséges az év minden napján. A terhelési kísérlet elhelyezését az 1. ábra mutatja. A kereken 2 ha -os területen 200 m^-es parcellákat alakítottunk ki. Az iszapterhelés rendszere a következő volt A legkisebb adag 500 m

3/ha, a legnagyobb 3000 m

3/ha volt évente (ebben kb. 9 % szárazanyag, amelynek a fele szerves anyag). A négy évig tartó alapvizsgálat során

L 1. ábra. A kísérleti parcellák elrendezése, méreteik és számjeleik. végeredményben az 500 m

3/ha iszapterheléstől (500 x 9%), tehát a kereken 45 t/ha szárazanyag (benne 22,5 t/ha szerves anyag), a halmozott maximumok (3000 x 4/12000 m

3/ha, azaz 1080 t/ha szárazanyag (benne 540 t/ha szerves anyag) terhelésig terjedtek a kezelési változatok. A parcella-sorozatok terhelésének ideje: 10-es 20-as 30-as 40-es 50-es 60-as nyáron nyáron nyáron- télen télen télentélen nyáron Az iszapkihelyezés rendszerét differenciáltan mutatja be a 2. ábra. A kontroll terület évente 160 kg/ha vegyes hatóanyagú műtrágya adagban részesült. A 3. táblázatban összeállítottuk, hogy az alapvizsgálat (1977-80), ill. az utóhatásvizsgálat éveiben (1981-91) milyen jelzőnövényeket (vetésforgót) alkalmaztunk. Bár a kísérleti program az őszi búza és kukorica vetésváltását tervezte az utóhatásvizsgálat éveire is, a szélesebb körű információ, ill. adatszerzés érdekében más növények, elsősorban burgonya termesztését is beiktattuk. Az utóhatásvizsgálat éveiben évenként azonos időszakban - az őszi búza betakarítása után - vett talajminták elemzése alapján nyomon követtük a makrotápanyagok és nehézfémek mennyiségi változásait a talajban. Emellett növény- és termésminták vizsgála-