Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)
1. szám - Hírek
HÍREK 59 Ma az árvíz csak kivételesen, kis területen és rövid idó'tartamra okoz elöntéseket. Új, jó közlekedésű, nagy lakosságeltartó képességű kultúrtáj és jelentősen megújult „félvad" természeti táj jött létre. A bősi-dunakiliti vízlépcsős tározó ezt az új tájat módosítja tovább az említett régi ártér 60 km 2-ének, azaz 1,2 %ának újra elárasztásával és ennél kisebb területen az „elhagyott meder" vízszintjének és az elhagyott meder keskeny parti sávja talajvízszintjének süllyesztésével, de ugyanakkor a Szigetköz és a Csallóköz talajvízszintjének megőrzésével, sőt előnyösebb szabályozásával. Ezt a századunkban kialakult régióhoz viszonyítva kis területre terjedő további tájmódosítást ellenzik a hangadó „környezetvédők". Nagyon ideillő idézni az Osztrák Tudományos Akadémia elnökének, O. Hittmair professzornak „a nagy gátakról, a műszaki haladásról és az ökológiai imperatívuszról" 1991. július 17-én Bécsben, az IC'OLD kongresszuson elmondott beszédéből: „Ausztriában is több vízerőhasznosítási projektumot vetettek el... egy csupán a múlt században létrehozott táj fenntartása érdekében és abban a téves hiedelemben, hogy a Természet valami statikus, valami olyan, amelyet szolgálni csak a status quo-t fenntartó, komromisszumot nem ismerő politikával lehet." A terv szerint a Dunát felemelik, arrébb viszik és szigetelt csatornába teszik. A Dunát nem feltétlenül teszik „szigetelt csatornába". A felvízcsatorna fóliával szigetelt fenekén - ha szükséges - létesíthető egy áteresztő sáv, amely segítené a csatorna csallóközi környezetében a kívánatos talajvízszint biztosítását. Nincs alap annak feltételezésre, hogy ez nem jár potenciálisan káros következményekkel. Ha valóban bizonyítva lennének a bősi üzem káros következményei, az Állásfoglalás megszövegezői a kétszeresen negatív („nincs", „nem jár") és kétszeresen óvatos („feltételezésére", „potenciálisan") aggály helyett bizonyára ezt írták volna: „Alapunk van annak kijelentésére, hogy az üzem káros következményekkel jár." 2. A Duna rendkívül bonyolult, a hatásmechanizmusok láncolatával jellemezhető, folyamatosan változó (vízhozam, áramlási sebesség, szennyezettség stb.) ökológiai rendszer, azért egyetlen paramétert sem szabad sem kizárólagosnak, sem állandónak tekinteni. A bősi vízlépcső működtetésének környezeti és ökológiai következményeit elsősorban a hidrológiai, hidraulikai változások és a víz szennyezettsége fogja előidézni. Ezek kölcsönhatása szuperponálódó és egymást erősítő, sőt új kölcsönhatások előidézője lehet. 1991. április 22-én, Budapesten, a magyar-csehszlovák kormányszintű találkozón a magyar fél az állásfoglalást átadta a csehszlovák félnek. Nyilvánvaló, hogy a lelkiismeretes prognosztizálónak minden befolyást gyakorló paramétert, változásával együtt, figyelembe kell vennie. Vagyis az illető paraméterek szakértőinek véleményét meg kell hallgatnia. A konkrétan is említett (tehát az ad hoc bizottság szerint is nyilván legfontosabb) három paraméter („vízhozam, áramlási sebesség, szennyezettség"), valamint a „hidrológiai, hidraulikai változások és a víz szennyezettsége" kivétel nélkül a Vízgazdálkodástudományi Bizottság kompetenciakörébe tartoznak és az ad hoc bizottság súlyosan ártott magának és megbízóinak, hogy magát a Vízgazdálkodástudományi Bizottságtól teljesen elszigetelte. Sajnos, még az is feltételezhető, hogy az ad hoc bizottság a Vízgazdálkodástudományi Bizottság kikerüléséről még a Kormánybiztost sem tájékoztatta. A nem ökológus Kormánybiztos pedig, az MTA tekintélyében bízva, változtatás nélkül átadta az Állásfoglalást a nemzetközi tárgyalásokat vezető, szintén nem ökológus tárca nélküli miniszternek, illetve a csehszlovák félnek. 3. Az ökológiai-környezeti hatások és következmények prognosztizálásakor gyakran jutunk el olyan összefüggésig, amelyen túl az ismeretek hiánya miatt további egzakt következtetéseket levonni már nem lehet. 4., Az ökológiai hatások felmérésénél nagyobb hangsúlyt kell adni az időtényezőnek, amely a folyamatok egymásra épülését és egymásutánját megszabja, ezért rövid időléptékű modellek a valóságtól eltérő következtetésekre vezethetnek. Sajnos, az Állásfoglalás éppen olyan ismeretek hiányát tükrözi, amelyek egyrészt lényegbevágóak, másrészt sok évtizedes hazai természetbeni tapasztalat eredményei és amelyek a kedvezőtlen hatások feltételezése helyett éppen a kiliti-bősi duzzasztás kedvező hatását - nem is modell, hanem félüzemi kísérlet szintjén - bizonyítják. (Lásd A alatt).
