Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

1. szám - Kemény Attila: A környezetvédelem, a természetvédelem és a víz kapcsolata

4 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 1. SZÁM lógiai határértéket határoz meg. Ezek visszahatnak a terület- és vízhasználatra úgy, hogy az érintettek be­vonásával, a gazdasági kérdések tisztázásával, a vízmi­nőségi célállapot szem előtt tartásával alakul ki a fej­lesztés. Az országos program kb 1/3-a készült el, 10 kis­vízgyűjtőre. Jelenleg az első szakasz tapasztalatainak összegzése és a második szakasz előkészítése folyik. Reményeink (és az OMFB hajlandósága) szerint a tel­jes program 1995. végén zárul majd. Azt gondolom, hogy a környezetvédelem egyik leg­fontosabb eszköze lehet az olyan területfejlesztés, antely nem tilt, hanem meghatározza a környezet- és természetbarát fejlesztés irányait. 2. A külföldi tapasztalatok megismerésére irányuló határozathoz kapcsolódva elmondhatom, hogy a nem­zetközi tapasztalatokat hasznosítva a vízvédelem terve­zett eszközrendszere a következőképpen vázolható: - engedélyezés = környezethasználati engedély, = hatásvizsgálat = a vízminőségi célállapot program alapján te­rületi és technológiai ha tárérték-rendszer (a német rendszer adaptációja) - kontroll és önkontroll - ösztönzés = környezethasználati díj = támogatás - bírság = a régi „pénzbegyűjtő funkció" helyett haté­kony kikényszerítés - nyilvánosság A vízvédelem célja, hogy a szennyezés az ésszerűen lehetséges legalacsonyabb szintű legyen. A szennyezés nem áll meg sem az önkormányzat, sem a környezetvédelmi felügyelőség határán és nem is csak e két szervezet feladata az ellene való véde­kezés. Talán célszerű lenne a vízgyűjtőkre ún. vízvédelmi szövetséget létrehozni minden érdekelt bevonásával. Nemzetközi példákat lehetne felsorolni, amelyek azt bi­zonyítják, hogy az ilyen típusú szerveződések milyen hatékonyak (francia, angol). Általában - jogi személy (pl. egyesület), - pénze van (pl. a környezethasználati díj ésszerű része), - saját tervei, programja és helyi forrásai vannak, - nincs termelési, profitérdekeltsége az összes be­vételét a terület környezetvédelmére kell költenie. 3. Határozat (dombvidéki vízbeszivárgások...) Egyetértünk azzal, hogy e területeken ismereteink hiányosak. Az erre vonatkozó kutatásokat erőink sze­rint folytatni kell. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy sokat tehe­tünk ismereteink jelenlegi szintjén is. Van a környe­zetvédelemnek egy olyan síkja, ahol nem tévedhetünk: ez pedig a szennyezés, veszélyeztetés felszámolása. A környezetvédelemnek erre kell koncentrálnia. Prioritásaink között az élen van a vízbázisvédelem, ami praktikus megközelítésben elsősorban szennyezéskorlá­tozást jelent. Ez természetesen pénzügyi kérdés is. Gondot jelent, hogy a nehéz gazdasági helyzetben szerények a lehetőségek. Segíthetne a különböző ala­pok bevételeinek növelése, az alapok jobb együttmű­ködése. A céltámogatási rendszerről már előbb szóltam. Véleményünk szerint az állam szerepe fenn kell ma­radjon, ugyanis ma igazságtalan helyzetben van az, aki ingyen kapott csatornát, szennyvíztisztítót azzal szem­ben, akinek nagy terheket vállalva kell megépítenie. Szükség van az állam átmeneti kiegyenlítő szerepére. A fejlett országokban a csatornázás-szennyvíztisztí­tás kiépítésében az állam komoly szerepet vállalt. Pél­dául az USA-ban 70 %-os állami részvétellel épült ki a rendszer. 4. Határozat A nagy tavak védelme érdekében számos munka készül, ill. készült el, az aszály miatt a prioritási sor­ban együtt szerepelnek a vízbázisvédelemmel. Az ed­digi programok felülvizsgálata folyik. A napokban készül el a Balatoni Intézkedési Terv, amely az MTA kormányelőterjesztésén és a Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program felülvizsgálatán alapul. A Velencei-tóról a KTM a KHVM-mel közösen kormányelőterjesztést készített. Ugyancsak a napokban került a Kormány elé a Ti­sza-tó védelméről szóló előterjesztés is. A tárca saját erőből és az OMFB támogatásával számos kutatási programot is támogat, amelynek mind nagy tavaink védelmét szolgálják majd. A nagy tavak védelme nem csak állami feladat, be kell vonni a helyi forrásokat is. Az a véleményünk, hogy ez el kell, hogy érje legalább a 30 %-ot. A védelmi programokat ki kell teijeszteni a teljes víz­gyűjtőre, nem csak az üdülőkörzet problémájáról van szó. Ez az a terület, ahol hasznosítani lehetne a kül­földi segítséget. (Hitelek.) Általában minden hitelfelvé­telnél kritikus pont, hogy ki veszi fel, hogyan fizeti vissza és ki vállal garanciát. Ezek a kérdések leg­könnyebben talán a Balaton vagy a Velencei-tó térsé­gében válaszolhatók meg. 5. Határozat (dombvidéki területek) Az itt felvetett problémákhoz csatlakozva javasoljuk a kisvízfolyások rehabilitációjának megkezdését. Ehhez segítséget ad egy Magyarországon még új tudo­mányterület, az ún. ökomorfológia. Ennek műszaki alapelveit külföldről (pl. Németországból) adaptálni kell. Az ebben a pontban felvetett további kérdésekre a helyi érdekek érvényesítésére válasz lehet az előbbiek­ben már említett és javasolt vízvédelmi szövetség. Ha­sonló jellegű csoportosulás a Magyarországon már mű­ködő Balatoni Regionális Tanács. 6. Határozat Véleményünk szerint a vizeket az államnak elsősor­ban védenie kell. A hasznosítási igényeket képviseljék elsősorban maguk a hasznosítók. Az állam szerepe az, hogy mint speciális természeti erőforrással gazdálkod­jon. Itt elsődleges a takarékosság elve! Nem az a cél, hogy „minden áron" hasznosítási célokat keressünk. Nem értünk egyet azzal a kijelentéssel, hogy víz­gazdálkodási ökológia, úgy gondoljuk, hogy vízi öko­lógiáról van szó. Hasonlóan vitatkoznék a „térség vízgazdálkodási el­tartóképessége" kifejezéssel. Javaslom ehelyett egysze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom