Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

6. szám - Vágás István: A magyar vízgazdálkodás a huszadik század végén

394 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 73. ÍIVF. 5. SZÁM vitelezés mar gyakran csapadékosabb éveket és csökkent érdeklődést talál. A vízkárok elhárítását mindenki kívánja, de anyagi erő ehhez már régen nem akadt, és az érintettek az államtól várták és várják el a segítséget. A legközelebbi konfliktus állapot okozói a vízfolyásokra és a talajvizekre egyre veszélyesebb tisztítatlan ipari és háztartási szennyvizek lesznek, amelyek 10-15 év múlva az ivóvízellátásban is zavarokat okozhatnak. Nem megoldás sem a "bűnbak-keresés", sem a "hatalmi szó" (mint pl. a szigetközi, évi 2 milliárd Ft-ra is felnövekedhető felesleges költséget okozó szivattyús vízpótlás kierőszakolása, amely egyébként az árvízvédelmi töltések legszükségesebb karbantartása elől is elviszi a pénzt). A fejlesztések alapja a hidrológiai jelenségek szervezett és folyamatos észlelése, valamint a gát- és csatornaőrökön kezdődő, a szakaszmérnökségeken és vízügyi igazgatósagokon folytatódó hatékony vízügyi felügyeleti rendszer. A vízkarelhárítás rendszerének üzemeltetése és a vedekezési szervezet fenntartása egyaránt költségigényes. E két költségigény aránya és optimalizálása lehet meggondolás tárgya a védett értékek, a várható károk. és az észszerű kockazat ismeretében. A folyószabályozásoknál, a vízgyűjtők rendezésénél leginkább csak a működőképesség fenntartása lehet a közeli jövő feladata. A vezetékes ivóvízellátás kiépítésének országos befejezése viszont két konfliktushelyzetet is teremthet: a szennyvizek mennyiségének megnövekedésével is fenyeget. de az ivóvízdíjakat is mind többen lesznek képtelenek megfizetni. A szennyvizek kezelése sem halasztható. 3,2 millió lakos vár csatornázásra, vagy egyedi szennyvízkezelésre A szükséges szennyvíztisztítási összkapacitás 3,8 millió m-Vd. A már meglévő mechanikai tisztítási fokozatok biológiai fokozattal való kiegészítése 0.9 millió rn-Vd kapacitást kíván. A vízbázisok elszennyeződés elleni védelme folyamatos feladat. Lényeges fejlesztésre aligha lesz erő a mezőgazdasági vízhasznosítás főműveit illetően, s a vízerőhasznositásnál is csak akkor, ha külföldi koncessziós tőkebevonás lehetseges. A dunai hajóút igenyelné a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer befejezéset. Ez azért is fontos lenne, mert egyébkent Szlovakia befejezi a Dunacsúny-Bős vízerőműrendszert, aminek hátrányaiból nem vonhatjuk ki magunkat. A jugoszláviai korlátozások várható megszüntetése minden bizonnyal a dunai hajózás fellendülésére vezet, ami növelni fogja a nemzetközi ráhatás erősödését a nagymarosi duzzasztómű megépítésére még akkor ís, ha előzetesen megszüntettük a szándékolt építés munkagödrét. További problémákkal jár a privatizáció és a tulajdonviszonyok változása, külön feladatai vannak az államnak, az önkormányzatoknak, a helyi érdektársulásoknak. Vízügyi szakembereink döntés előkészítő országos, és területi, társadalmi- es szakmai egyeztető forumokat is javasoltak. A célok valóra váltásához szükséges pénzeszközök megszerzésére több érdekes lehetőség sorolható fel és elemezhető. Az érdekeltségi elven, vagy az állani támogatásán és más meggondolásokon túl egy fontos tényre feltétlenül figyelnünk kell. Amikor ugyanis a Tisza- és Duna völgyében az árvízmentesítések a különböző magánérdekeltségek 70 % arányú tehervállalásával elkészültek, az akkor még kizárólag magángazdaságba az állam is be kellett, hogy lépjen, hiszen nagy összegű adótöbblethez jutott az árvizektől és belvizektől mentesített, az érdekeltek költségén megnövelt értékű és hozadékú területekről. Kezdetben adóvisszatérítés formájában az adótöbblet meghatározott része a védőművek fenntartásának volt a fedezete. A háborúk óta az állam ezt az adótöbbletet nemcsak méltánytalanul, hanem gazdaságilag is okszerűtlenül elvonja. Katasztrófák esetén így azoknak az adófizetőknek okoz újabb terheket és károkat, akik saját költségükön próbáltak helyzetükön javítani. Az állami vízgazdálkodási művek üzemeltetése az 1994. évi árszinten évi 7 milliárd Ft-ot igényel, a vízbázis védelem, csatornázás és szennyvíztisztítási program amely 20-25 év alatt hajtható végre - mai értékben összesen 750-800 milliárd Ft beruházást tesz szükségessé. 7. Összegző mondatok Aki annakidején egyet tudott érteni hazánk egy azóta, éppen a közelmúltban elhunyt - ámbár a műszaki, sőt az ökológiai tudományoktól is eltérő tudományt művelő - nagynevű tudósának a Heti Világgazdaság 1992. szeptember 26-án megjelent számában, a 114. oldalon közzétett ama véleményével, amely szerint ő már 1979ben rádöbbent, "mennyire műveletlen az egész vizes társaság", az vízügyi szakértőknek bármely elemzését, vagy tanulmányát aligha fogja elolvasni, vagy megérteni. Idézzünk most Göncz Árpád köztársasági elnöknek a Budapesti Műszaki Egyetemen 1994. augusztus 30-án, a nemzetközi környezetvédelmi konferencián mondott záróbeszédéből, (közölte a Reális Zöld Alternatíva c. kiadvány 1994. szeptemberi 1/2. száma): "A vízzel kapcsolatos mozgás most sűrűsödött meg. Ami Nagymarossal elmaradt, az sokkal több, mint a Duna egy duzzasztó gátjának önmagában való megépítése. Ennek a munkának további hatásait még senki sem mérte fel. A nagymarosi létesítménnyel kapcsolatban a meg nem épült erőművet ez teszi háromszor olyan drágává, mint magát a megépített erőművet. Ezt a részt viszont még egyszer meg fogjuk fizetni. Ezzel számolnunk kell, és ezt, azt hiszem, egyszer már érdemes kimondanunk, mint azt is, hogy meg fogjuk fizetni, hogy a vizes szakmát bűnözőnek mondták ki, maffiának bélyegezték. Kik lesznek hibásak azért, ha a gátak átáznak? Miért nem javították meg? Azért, mert maffiózók voltak, és pénzt kértek hozzá? Nem tudom, egyetértenek-e velem, de én azt mindig is felháborítónak tartottam, ami a vizes szakmával szemben folyt. Ez volt a legjobban felszerelt, és az árvízvédekezéshez értő gárda, amelynek, akkor is, ha nem hangoztatták, igen erősen megvolt a természetvédő ösztöne is. Kevesebbet tudott, amikor a Nagymarost megtervezték, ez kétségtelen, de azt is meg kell mondanom, hogy az algácskák engem kevésbé izgatnak, mint a parasztok a Szigetközben, akik sokkal nagyobbak, mint az algák."