Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

1. szám - Keve Gábor: Hollandia egyik rajnai árterületének újraélesztése – a magyar Duna hidrológiai hasonlóságai alapján

40 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 1. SZÁM Hollandia egyik rajnai árterületének újraélesztése - a magyar Duna hidrológiai hasonlóságai alapján Keve Gábor 1124 Budapest, Hegyalja út 61. Kivonat: Hollandia Rajna menti Gelderse Poort nevű árterületén az árvízmentesítés, folyószabályozás és mezőgazdasági hasznosítás, valamint az ipari igénybevétel nyomán elpusztult az őshonos élővilág. Az újraélesztés folyamatában a magyarországi, Duna menti, gemenci erdő tájvédelmi körzetet alkotó árterülete alkalmas mintának bizonyult a feladat megoldásához. A tanulmány a gemenci példából kiindulva az egyes növényfajták elterjedését magassági övezetek szerint jellemzi, mert a vízzel borítottság gyakorisági és tartóssági viszonyai is magasságokhoz, vízmérce-szintekhez köthetők. A Duna és Rajna folyók vízjárása között is, ártér-elborítási sajátosságai között is hasonlósági kapcsolat értelmezhető a hidrológiai statisztika sztochasztikus módszerei útján. A hollandiai terület újraélesztéséhez mértékadó vegetációs szintek így hidrológiai elemzéssel határozhatók meg. Atanulmány azonban az újraélesztési feladat hasonlósági elemekkel történő megoldásán túl módszerbeli újítással is szolgál: a hasonló­sági elemzésben valószínűségszániítási eszközök használatát honosítja meg. Kulcsszavak: Hidrológiai analógia, hasonlóságelemzés, revitalizáció, mintaterületi elemzés, hidrológiai statisztika. 1. Bevezetés Emberi beavatkozásoktól mentes, természetes állapotá­ban megmaradt terület földrészünkön már nincsen, mégis, maradtak olyan természeti értékek, amelyeknek védelme, fenntartása, sőt, folyamatos fejlesztése kívá­natos. Magyarországon még vannak területek, amelyek­nek élővilága, természeti adottságai a tőlünk nyuga­tabbra fekvő iparosodott országok számára már csupán vágyálom. Hollandiában pl. megpróbálják újraéleszteni - „rehabilitálni", „revitalizálni" - az ipari érdekektől vezérelt különböző beavatkozások nyomán leromlott ártereket. Ehhez magyar mintaterületek tapasztalatai hasznosíthatók. Az időszakos vízborítású, nyílt, legfeljebb nyári gá­takkal védett árterek vegetációja rendszerint gazdag, és tipikusnak is mondható. Bírja a több hónapos vízborí­tást, hiszen ekkor kapja vízpótlását, de bírja a hosszabb szárazságot is. Az árvizeknek tehát nemcsak a magas­sága, hanem gyakorisága és tartóssága a legfontosabb hidrológiai meghatározó. Az alsó Duna-völgy árterüle­tén fekvő gemenci erdő alkalmasnak mutatkozott arra. hogy minta lehessen a Rajna folyó Hollandiában, a német-holland határ közelében fekvő Gelderse Poort nevű árterületén újraélesztés megtervezése számára. 2. A tanulmányozandó árterületek 2.1. Gemenc A Duna középső, a magyar Duna alsó szakaszán, ahol a folyó először válik alsó szakasz jellegűvé, a Sió be­torkolása és Dunaszekcső között található a gemenci ártér a folyam jobb és bal partján. A vízszin esése itt általában kisebb, 4-10 cm/km közötti, mint más ma­gyarországi szakaszain. A gemenci ártér hossza a Du­nával párhuzamosan mintegy 40 km, szélessége 5-10 km. A Dunát a bal parton is árvízvédelmi töltések övezik, a hullámtér itt leginkább 300 m széles, bár Baja alatt 1-3 km-es is lehet. A gemenci árteret erdő fedi, az erdő tájvédelmi kör­zetté van nyilvánítva. Az erdőborította táj holtágakkal szabdalt, amely holtágakat a Dunán végrehajtott folyó­szabályozási munkák hozták létre. (1. táblázat). A te­rület sík, néhány természetes terepkiemelkedéssel és mesterséges (vadmenekítő) doinbocskával. Az árteret a Bátaszék-Baja vasútvonal és a mellette haladó műút vágja ketté. Az északi félben egy E-D irányú keskeny nyomtávú erdei vasút szolgálja a fakitermelést és a turizmust. A növényvilág „horizontális" vizsgálata mutatja, hogy az őshonos ártéri fák (kocsányos tölgy, ártéri kőris, fehér fűz, fekete nyár, vénic szil, kőris) újonan telepített fajtájúakkal (nemesnyár, mezei juhar, zöld kő­ris, zöld juhar, fekete dió, platán, akác) keveredve for­dulnak elő. A „vertikális" vizsgálat megkülönbözteti az alacsony - a bajai vízmérce 650 cm-es szintjéig ter­jedő - ártér növényzetét, valamint a magas ártér nö­vényzetét. A bajai 650 cm-es szint alatt vannak a sok­szor több hónapos vízborítású, legnedvesebb övezetek, réti agyag- és iszaptalajokkal. A legmélyebb pontokon hiányoznak a fák, s ott csak erdei tisztások találhatók néhány bokorfűzzel. A kb. 450 cm-es szintig teijedően füzesek, annál magasabban a nyárasok erdőtípusai a leggyakoribbak. A magas, a 650 cm-es szint fölötti térség talaja középkötött, finomabb hordalékkal feltöl­tött, esetenként szikes. Emberi beavatkozások (utak, töltések, vadmenekítők) teszik változatossá. Itt a ke­ményfák a gyakoribbak: tölgy-kőris-szil ligeterdőnek is

Next

/
Oldalképek
Tartalom