Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)
6. szám - V. Nagy Imre: Gondolatok Erdélyi Mihálynak a magyar Felső-Duna hidrogeológiájáról írt angol nyelvű könyvéről
387 Gondolatok Erdélyi Mihálynak a magyar FelsőDuna hidrogeológiájáról írt angol nyelvű könyvéről (Cicero: "... Quam diu etiam furor iste tuus nos eludet? ...") V. Nagy Imre Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszéke, llll.Budapest, Műegyetem rakpart 3. Kivonat: Erdélyi Mihály közelmúltban megjelent könyve szerzőjének a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer ellai megfogalmazott eddigi érveit gyűjtötte egybe, főként külföldi olvasók meggyőzésére. Jelen ismertető és egyben részletes bírálat Cicero szavaival kérdezi: Meddig tart a könyv szerzöjóick a vízépítő mérnökök közössege elleni, tudományos érvekkel meg nem alapozott, érzelmekből fakadó indulata? Lehet-e tények, kutatási eredmények, szaktudományi tételek ismerete nélkül objektív megállapításokra jutni? Kulcsszavak: Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer, hidrogeológia, vízépítés. 1. Bevezetés Dr.Erdélyi Mihály 1994. első felében megjelent könyve nyilvánvalóan elsősorban az angol műszaki nyelvet használó külföldi olvasók tájékoztatását kívánja szolgálni hazánk egyik olyan hidrogeológiai egységéről, amelyhez tulajdonképpen jelenlegi északi szomszédunknak, sőt, akár Európának is lehet jóformán annyi köze, mint saját magunknak. A Szerző az előszóban igen helyesen - gondot fordított tudományos képesítésének és tudományos fokozatának (hidrogeológus, PhD) bemutatására, hogy a külföldi olvasó önmagában is kellő garanciát láthasson arra, hogy a a magyar tudomány egyik reprezentatív képviselőjének tollából ismerkedhet meg nem is annyira hidrológiai, vagy geológiai kérdésekkel, hanem egyedül és kizárólag a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer problematikájával. A könyv alcíme ugyanis már nem hagy kétséget afelől, hogy a hidrogeológiai fejtegetések kizárólag a BNV rendszer vélt, vagy feltételezett "természetromboló" hatásait kívánják bizonyítani a tudományosság látszatának felkeltésével. A tudományos objektivitás érzetét némileg csökkentik a bevezetőben írottak, amelyek szerint a BNV rendszer kizárólag a "Kreml" politikai kényszerének hatására létesült. További kételyeket ébreszthetnek a könyv mellékletében ismertetett idézetek is, amelyek főleg az egyes "környezetvédelmi", populista hangvételű politikai csoportok környezeti jelszavakkal álcázott állásfoglalásait tartalmazzák, vegyítve ezeket a jószándékú, a környezet állapotáért valóban aggódó véleményekkel. 2. Talajvizek, felszíni vizek A 2. fejezet 1. ábrája eléggé általános geológiai jellemzések mellett főként a Duna nagyvizi időszakában feltételezett talajvíz-áramlási irányokról kíván tájékoztatni. Közismert, hogy a talajvíz mozgásának törvényszerűségei összetettek, a hosszú idejű észlelési sorok értékelését is igényelnék, sőt, annak eldöntését is, mikor mértékadó a közvetlen folyami átszivárgás, mikor a nyomás tovaterjedés, és mi a hatása a csapadéknak és a talajvíz párolgásának a talajvíz mindenkori szintjeire. Kellően összeválogatott adatokból bármit be lehet mutatni, és szinte minden hipotézisre magyarázatot lehet adni. A 3. fejezet kapcsolatokat kíván értelmezni a Duna vízhozamai (flow rates), és a talajvíz Duna felőli táplálása között. Remélhetőleg, itt csak a fogalmazás a pontatlan, mivel a hidraulika ismert törvényei szerint a talajvíz szintjeit nem a Duna vízhozamai, hanem alapvetően vízállásai befolyásolják. Ismeretes ugyan, hogy medrekben mozgó vizek esetében létezhet kapcsolat a vízhozam és a vízállás között, de itt sem a vízhozam hatása az elsődleges. A víz felülről lefelé folyik, s közömbös, hogy egyes esetekben a meghatározó vízszint magassági helyzetét éppen a vízhozamok többletei (pl. árhullámok) hozzák létre, vagy más befolyásoló tényezők. A hidraulikát kevéssé ismerőket a hasonló pontatlanságok félrevezethetik. A VITUKI 1952. óta folytatott helyszíni vizsgálatai és az azok nyomán számított vizháztartási mérlegei tételesen mutatták ki a folyó menti és a távolabbi térségek talajvízszintjeinek függőségét a dunai vízállásoktól, de
