Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

1. szám - Neppel Ferenc: A Kisalföld Pozsony–Fertőd közötti nyugati peremvidékének vízföldtani vizsgálata

38 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 1. SZÁM bcsséggel, de lényegében akadálytalanul áramolhat és a medencekitöltés egészében egységes víztest alakult ki, addig a pliocén rétegekben csak a kavicsos és homokos rétegekben a réteg településének megfelelően lehetséges számba vehető áramlás. Tekintve, hogy a peremeken elhelyezkedő kavicsos és homokos pliocén rétegek a medence belsejének mélyen elhelyezkedő rétegeivel állanak kapcsolatban, a vízmozgás (áramlás) csak a rétegek mentén, a mélység felé elképzelhető. Az erősen cementálódott finomszemcsés (márgás, agyagos, iszapos) vízzáró, vagy csaknem vízzáró rétegeken keresztül még igen nagy nyomáskülönbség esetén is, csak minimális vízmozgás valószínűsíthető. A medence belseje felé a durvaszemcsés rétegek egyre jobban finomodnak, tehát a mélységi áramlás is egyre nagyobb mértékben akadályozva van. így érthető, hogy a pliocén rétegekben a szemcseméret szerint számított ^"-tényezőnél a medence belsejében a „k" tényező három nagyságrenddel is kisebb lehet, ahogy pl. azt a Fertővel kapcsolatos kutatás során hasonló geológiai körülmények között tapasztalni lehetett. A mélymedeirce és a magas teraszok között, több kisebb, eltérő jellegű részből álló alsó teraszvidék helyezkedik el. Ezeken a részeken a pliocén rétegek 100-120 m tengerszint feletti magasságban találhatók. Letarolt felszínükre a Duna a felsőpleisztocén végén 10-30 m vastag kavicsos hordalékot rakott le. Vizsgálatok hiányában ma még nem dönthető el, hogy a teraszrészek egy egységes pleisztocén végi hordalékkúp részei — ahogy pl. Mike K. feltételezi — vagy időbeli, esetleg genetikai különbségek vannak a különböző részek között. Az alsó teraszvidék északi fele a Hainburgi-hegység keleti, a Parndorfi-plató északi és keleti előterében helyezkedik el. A Lajta mellett Zurndorfnál 3-5 km-re kiszélesedő, egy holocén feltöltésű medencének látszó képződmény osztja meg. Fúrási adatok hiányában nem dönthető el, hogy ez valódi, süllyedt medence, vagy a Lajta által kivésett és kiszélesített, majd fiatalon feltöltött völgyrészlet. Erről a sávról különben is nagyon kevés adat áll rendelkezésre. Feltehető az is, hogy kialakulása a Duna, ill. a tekintélyes vízhozamú Dunamellékágak oldalozó eróziójának köszönhető. Hidrogeológiai szempontból az a lényeges, hogy az alsó teraszvidéknek a Duna és a Lajta közötti részén, a talajvíz nagymértékben a Duna hatása alatt áll. Ez a rész szervesen kapcsolodik a Kisalföld belsejének talajvizéhez - ahogy az a talajvízszintvonalak helyszínrajzáról (6. ábra) is leolvasható. A pliocén fekü a néhány fúrás szerint felsőpannóniai agyag. így feltehető, hogy a talajvízháztartásban a pliocén rétegvizek nem juthatnak szerephez. Az alsó teraszvidék déli fele a Fertőzug - németül Seewinkel - egy egységesnek látszó hordalékkúpterület. Alapját letarolt pliocén (felsőpannon) rétegek alkotják, melyre a pleisztocén végén 2-25 m vastag kavicsos hordalékkúpanyag rakódott le. A kavics kelet felé vastagodik. Felszíne enyhén hullámos. Feltehető, hogy a régi medermaradványokból szélerózióval alakultak ki azok a gyakorlatilag lefolyástalan apró tómedencék, amelyekben szikes tavak keletkeztek, és ezek ennek a területnek névadó jellegzetességeit alkotják. A terület legalapvetőbb hidrogeológiai sajátosságát éppen ezek a szikes tavak jelentik. A tavak felszíni utánpótlást csak a csapadékból nyernek. A felszín alatt talajvízszintvonalak tanúsága szerint ugyancsak nem lehetséges jelentős utánpótlódás, hiszen a frauenkircheni talajvízdomb felől a talajvíz mindenhol a peremek felé áramlik. Mivel a frauenkircheni talajvízdomb a Parndorfi-plató peremének pliocén-agvagos felszínéhez támaszkodik, vízutánpótiás innét sem képzelhető el. Le kell tehát szögezni, hogy oldott(só) anyagot tartalmazó felszíni víz a területre számottevő mennyiségben nem juthat el. Régebben a nagy árvizek idején volt ugyan friss felszíni vízborítás, de az ezekből bepárolódó sóinennyiség minimális lehetett. A szikes tavakban bepárlódó víz jelentős sótartalma tehát csak alulról a pliocén (felsőpannóniai) rétegeken keresztülpréselődő rétegvízből származhat. A rétegvizek nagy nyomását a területen fúrt néhány kifolyó vizű kút is bizonyítja. Az alulról jövő vízutánpótlás ugyan mennyiségileg nem számottevő, de folytonos, és a jelentős sóinennyiség elsősorban a hosszú idejű felhalmozódás eredménye. Az előbb vázoltak eredményeként megállapítható, hogy a Fertőzug területén az oldalirányú vízmozgás a talajvízben nem számottevő. A Mosoni-síkság területén esetleg igen kis mértékben bizonyítható Duna-hatás, de ez a Fertőzug területén már kizárható. így azok a feltevések, hogy a Fertő a Duna felől keleti irányból utánpótlódást kaphat, gyakorlatilag teljes mértékben alaptalanok. A Fertőzug kavicsa 2-3 m-es vastagsággal a Fertőmedence felé elvégződik. Ennek ellenére a Fertő-medence a Fertőzug szerves folytatása. Az alapját képező pliocén rétegek azonosak a Fertőzug alattiakkal. Egyetlen különbség az, hogy a tómedencében hiányzik a kavicsos takaró. Ahogy az a Fertővel kapcsolatos kutatások során megállapítható volt, a Fertő-medence területére a pleisztocénban csak vékony 1-2 m-es kavicshordalék rakódhatott le. Az is foltosán és időbelileg szakaszosan. A pleisztocén tundra-éghajlat alatt ezt a foltos vékony kavicstakarót a pliocén agyagos felszínen kialakuló szoliflukció az éppen akkor süllyedésben lévő Rábaköz felé kitakarította. Ezt az is bizonyítja, hogy "agyagos-kavics" több hansági major kútjának rétegsorában is előfordul, sekély mélységben. A kavics csak ott maradt meg, ahol legalább 3-4 m vastag volt. A Fertő-tónak a Fertőzug felől való utánpótlódását már csak vízvezető réteg - a kavics - hiánya is kizárja. A Fertő-tó felszín alatti vízutánpótlódásának 10 éves osztrák-magyar közös tanulmányozása is arra világított rá, hogy a tó felszín alatti utánpótlódása minimális, 10 mm/év nagyságrendű és ez is csaknem kizárólag a nyugati oldal miocén és a délnyugati oldal pliocén (felsőpannon) rétegvizeiből származik. Összefoglalás 1.) A Kisalföld nyugati peremvidékén a magas teraszok csak jelentéktelen mértékben és csak vízadókként vesznek részt a medence felszín alatti vízforgalmában. A teraszokon átmenő oldalirányú vízforgalom a teraszok alapját képező pliocén rétegek vízadóképességének korlátai, továbbá a terTaszok talajvizének nyomásviszonyai miatt elképzelhetetlen.