Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)
6. szám - László Alfrédné–Ligetvári Ferenc: Szűrés hatása a csepegtető öntözésre használt felszíni vizek kémia kezelésére
364 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 73. ÍIVF. 5. SZÁM bilitásától függ (MANAHAN és SMITH, 1973.). Toxikusságuk erős kelátkötésben, - tehát a biológiai hatékonyság szempontjából inaktív állapotba kerülés következtében - nagy mértékben csökkenhet. A réz ionok adszorpciós folyamatok eredményeként, illetőleg kicsapódás következtében is kikerülhetnek az anyagforgalomból (EFFLER és mtsai, 1980. McKNIGHT, 1981). Az algasejt felületén adszorbeálódó ionok is csökkenthetik a kezelés hatásosságát (McKNIGHT és MOREL 1979, 1980). Mindezek a jelenségek jól magyarázzák kisebb koncentrációk esetén II. és III. sorozatban jelentkező nagy, a kezeletlen mintához képest 144 ill 14 %-kal nagyobb biomassza produkciót, melyhez hasonló jelenséget tapasztalt kísérletei során MANAHAN és SMITH (1973), ELDER és HORNÉ (1978), valamint EFFLER és mtsai, (1980), akik Chlorella és Oocystis fajok növekedésében tapasztaltak a 0,006-0,064 mg/l koncentrációtartományban EDTA komplexképző jelenlétében gátlás helyett stimuláló hatást. Kísérletünkben a réz ionok a nagyobb szervesanyag tartalmú II. illetve III. sorozatnál alkalmazott víz lebegő anyagain megkötődve a biológiai felvehetőség állapotából kikerültek, s koncentrációjuk a stimuláló tartományba került. Különböző kutatók igen széles koncentrációtartományt jelölnek meg a számottevő algaszám-csökkentéshez, ELDER és HORNÉ (1978) 0,005-0,01 mg/l, HORkezeletlen mintára vonatkoztatott produkció %-os adatai találhatók. A kémiai kezelés hatására csak az I. és a III. sorozatban mutatkozott szignifikáns produkciócsökkenés (p< 0,1%), míg a II. sorozat esetében nem (p>5%). A hatás felmérése során bizonyítást nyert, hogy a gátlást előidéző koncentrációtartomány nagy mértékben függ a víz szennyezettségétől. A legkevesebb oxidálható anyagot tartalmazó - legkisebb KOI értékű -1. vízmintában már a 0,25-0,50 mg/l koncentráció hatására is mutatkozik gátló hatás, míg a III. minta nagyobb KOI értéke mellett ez csak 0.50- 0,75 mg/l koncentráció mellett következik be. A teljes gátláshoz szükséges dózis is eltolódik, - az I. esetben 0,75-1,0, míg a III. esetben 2,0-2,5 mg/l koncentráció mellett áll elő. A legtöbb oxidálható anyagot tartalmazó II. minta esetén az alkalmazott 3 mg/l klór mennyisége sem csökkentette szignifikánsan a biomassza mennyiségét. Ismert tény, hogy természetes vizekben sok olyan párhuzamos reakció lejátszódására van lehetőség, mely a legnagyobb oxidáló eréllyel rendelkező szabad aktív klór mennyiségét.csökkenti, eltérő toxicitású szerves és szervetlen vegyületek képződése mellett. Ammónia jelenléte a vízben a gyengébb toxicitású klóraminok kialakulásához vezet, melyek továbbalakulva teljesen hatásukat veszítik (BROOKS és SEEGERT, 1978, JOHN2. táblázat Fitoplankton biomassza szárazanyagtartalom átlagértékei (Xátl), a kezeletlen mintára vonatkozó produkció %-os értékei klór kezelés esetén Aktív I. KOI=24,3 II.KOI = 67,3 III. KOI=42,2 klór Xáü % Xáü % Xáü % mg/l mg/200cm 3 mg/200cm 3 mg/200cm 3 0 7,20 100,0 8,93 100,0 10,23 100,0 0,25 6,93 96,3 8,97 100,4 9,77 95,4 0,50 4,70 65,3 8,77 98,1 9,87 96,4 0,75 2,70 37,5 8,37 93,7 8,83 86,3 1,00 1,03 14,4 8,43 94,4 6,43 62,9 1,50 0,87 12,0 9,10 101,9 6,03 59,0 2,00 1,23 17,1 8,60 96,3 2,90 28,3 2,50 0,90 12,5 7,53 84,3 1,60 15,6 3,00 0,97 13,4 6,73 75,4 1,67 16,3 SzD5% 0,57 8,0 1,6 17,9 0,98 9,6 F-teszt F[8,18]=l88,26 TOBÁGYI (1973) 0,05-0,4 mg/l értéket, megemlítve, hogy a koncentráció nagy mértékben függ a környezet kémiai paramétereitől. Aktív klór hatásának vizsgálata A 2. táblázatban a három, eltérő minőségű felszíni vízmintával végzett klór-kezelés eredményei, a fitoplankton biomassza szárazanyagtartalom átlagértékei, a F[8,18]=2,06 F[8,18]=l 15,93 SON, 1978). Természetesen a hatékony, szabad klór mennyiségét csökkenthetik a vízben jelen levő Fe(II), Mn(II) és szulfid ionok, melyekkel reagálva pillanatreakcióban hatástalanodhat az aktív klór. eredményezik. Kísérletünk során ez a jelenség a KOI érték növekedésével párhuzamosan egyértelműen megmutatkozik. A felesleges vegyszeralkalmazás elkerülése érdekében MEYER (1985), valamint PIERCE és MANCUSO (1985) javaslataival ellentétben erős szennyezettség esetén célszerű tehát a vegyszereket a víz előzetes szűrése után adagolni.
